Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-343

Az országgyűlés képviselőházának 3h3. ülése 19Ê9 december i 9-én, csütörtökön. 22'' főpolgármesterének érve az egyesítéssel szemben. A budai spiesbürgerek sem látták szívesen az egyesítés gondolatát és eszméjét. Ök külön városi életet éltek Budán, és Ö-Buda, mint mezőváros, egyáltalában nem akart egyesülni a pesti és budai résszel. Ekkor történt az, hogy felállott Csengery Antal, akinek nagyvonalúságáról az előbb már megemlékeztem és azt mondotta: «Kell lenni egy nemzeti fővárosnak a Duna két partján. Ügy amint van Párizs a Szajna két partján, és amint van London a Themse két partján, úgy kell lenni Magyarországon egy nemzeti fővárosnak, amely elterül a Duna két partján és ennek a fővárosnak Budapestnek kell lennie.» Cengery Antalnak tehát nevezetes szava és fontos szerepe volt & mai Budapest létrehozásában és megalakításában. Az a törvény, amely alapja volt Budapest fejlődésének, 1872-ből való.^ Természetes dolog az, hogy 1872 óta egy törvény elavult. Vannak ennek a törvénynek részei, amelyek egyenesen kikívánkoznak a mai időkből. (Gál Jenő: Csak az emberek nem avulnak el ma már! — Rothenstein Mór: Azért megyünk most visszafelé*?) Hiszen 1872 óta egészen új világ keletkezett. 1872 után eleinte még koncessziókat adtak egyeseknek és örömmel fogadták a külföldről is ideérkező ajánlatokat, amelyek be akartak rendezni a városnak gázgyárat, vízvezetéket és akkor hosszú monopóliumokat szereztek meg maguknak olyan társulatok és egyesülések, amelyek nem a közérdeket, hanem a maguk hasznát, a maguk magánérdekét akarták elsősorban kielégíteni. Azóta megváltozott a világ és azóta kifejlődött egy üzemi politika, amely üzemi politikának megvan a maga elvi alapja. Egy üzemi politika elvi alapja pedig nem lehet más, mint az, hogy azok az üzemek, amelyek monopólisztikus jellegűek, amelyek nem bírják el a szab ad versenyt, tehát a víz, a gáz, a villanyüzemek és nem arra valók, hogy magánosok zsebeit duzzasszák meg, mert a közérdek és a közéleti erkölcs azt kívánja, hogy az azokból folyó jövedelmek egyenesen a város hasznát gyarapítsák, a város jövedelmeit szaporítsák. Ez vonatkozik a monopóliumokra. De kifejlődött azután egy téves irányzat is az üzemek szempontjából, amely különösen a háború alatt kelt lábra, amely az akkori maximálás és a kötött-rendszer korszakában a kereskedőkkel és iparosokkal szemben konkurrenciát csinált. Ennek nincs létjogosult-, sága. (Fábián Béla: Nincs! Már várnánk az intézkedéseket, hogy tessék tényleg megszüntetni a felesleges üzemeket!) Nincs létjogosultsága annak, hogy városi üzemek versenyre keljlenek kereskedőkkel és iparosokkal, (Fábián Béla: Döglődő kereskedőkkel és iparosokkal!) mert ezt a versenyt nem egyenlő fegyverekkel vívják meg, (Fábián Béla: Tőkenélküli kereskedőkkel és iparosokkal!) mert tőkenélküli kereskedőkkel és iparosokkal vívják ezt a harcot. Ezek fontos kérdések. Ezek az 1872-iki törvényben nem nyerhettek elintézést, de azóta — mondhatom — ezeknek az üzemeknek valóságos fattyúhajtásai keletkeztek. (Fábián Béla: Úgy van! Nyolcvannyolc üzem, koporsógyár!) A városok és Budapest főváros is olyan üzemeket létesítettek, amelyek az itt élő polgárságnak jogosulatlan versenyt támasztanak. (Ügy van! a baloldalon. — Pakots József: Tönkreteszik a polgárságot és mindjárt sírkőről is gondoskodnak!) Hogyan jön egy város ahhoz, hogy ko^ porsógyárat állítson fel? (Jánossy Gábor: A közgyűlés, a főváros saját autonóm körében állította fel ezeket! Meg is szüntette! — Fábián Béla: Elsősorban a háború alatt állították fel őket és azután a háború után! Itt maradtak a nyakunkon és nem bírjuk őket összetörni! — Jánossy Gábor: Magától a fővárostól, a közgyűléstől függ! — Fábián Béla: Nem mi vagyunk a többség! Mi ott is csak ellenzék vagyunk! — Pakots József: Hány határozatot nem hajtanak végre, nem hagynak jóvá!) Annak nincs semmiféle létjogosultsága, hogy amikor a kereskedelem és ipar ilyen rettenetes és válságos helyzetben van, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Erdélyi Aladár: Mire váló volt az adonyi bérlet?) akkor velünk szemben jogosulatlan konkurr

enciát teremtsenek. {Fábián Béla: Ügy, mint az egész országban a szövetkezetekkel!) Milyen erkölcsi alapja, milyen erkölcsi jogosultsága van ennek? Az üzemi kérdés a legnagyobb megfontolásra érdemes. Ebben a tekintetben végre rendet kell teremteni, nem lehet ennek a kérdésnek elintézését halogatni. (Fábián Béla: De a miniszter úr is csak leiratokat intéz a városhoz ebben a kérdésben! — Jánossy Gábor: Nem nyúlhat bele a főváros önkormányzatába! — Scitovszky Béla belügyminiszter; Már nagyon sokat megszüntettünk! — Fábián Béla: De még maradt néhány! — Seitovszky Béla belügyminiszter: Azokra is rájön a sor, ha szükséges! Ami halad, az el nem marad!) Erdélyi t. képviselőtársam közbeszólt az adonyi bérletről. (Fábián Béla: Halálos bűn volt a főváros pénzét ilyenbe dobni! — Erdélyi Aladár: Nem vagyok fővárosi bizottsági tag, mégis tudok róla!) Nagyon örülök, hogy t. képviselőtársam felemlítette, (Fábián Béla: Van még néhány olyan adonyi bérlet!) mert ezen az oldalon és a mi sorainkban nem talál olyan embert, aki ne volna kapható arra, hogy minden visszaélést üldözzön. Mi az erkölcsi tisztaság és a közéleti erkölcs legmagasabb váraiban ülünk és minden visszaélést üldözni akarunk! {Helyeslés a baloldalon, — Jánossy Gábor: Mi is!) Mi nem kötünk adonyi bérleteket. E tekintetben lerombolunk minden válaszialat és minden pártkülönbséget, mert azt mondjuk, hogy tisztességes emberek a magyar közéletben, minden pártkülönbség ellenére, találkozhatnak. (Helyeslés a jobboldalon.— Jánossy Gábor: Nagyon helyes! Aláírjuk! —, Fábián Béla: Hiszen, ha találkoznánk! Itt az ideje! — Rothenstein Mór: Maguk mindent aláírnak! — Jánossy Gábor: Nem mindent! Például váltót nem írok alá! — Fábián Béla: Csak politikai váltót! — Jánossy Gábor: , Azt sem!) Nagyon helyesen mondotta Erdélyi Aladár t. képviselőtársam, hogy mirevaló volt az az adonyi bérlet. Kell-e egy városnak bérgazdaságot folytatnia? (Fábián Béla: Az államnál is sok adonyi bérlet van! — Reisehl Richárd: Valakit el kellett helyezni! — Fábián Béla: Ügy van! Reisehl Richárdnak van igaza! — Gál Jenő: Az egész csak az elhelyezkedés kérdése! — Pakots József: Sinecurák, jól dotált állások megteremtése! — Jánossy Gábor: Halljuk Bródy képviselő urat!) Azt mondom tehát, hogy a közéleti erkölcs^ terén és az üzemi elvek tisztasága terén találkozhatunk, mert nekünk az a célunk, az a programunk és az elvünk, hogy a mi polgártársainknak, akik ilyen keserves élettel kínlódnak, semmiféle konkurrenciát, semmiféle jogosulatlan versenyt támasztani ne engedjünk. Az államnak is rá kell jönnie már ennek a tételnek igazságára, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) 35'