Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-337

64 Az országgyűlés képviselőházának 3, jutott el abba a stádiumba, hogy niíg korábban többszöri Ígérgetés történt, később egyszerűen a korábban tett Ígéretek megtagadása következett be. Amidőn 1927. április 7-én a népjóléti tárca költségvetésének tárgyalásánál Propper Sándor képviselőtársam hasonlóan, mint ahogy én az előbb fejtegettem, bírálta a miniszteri állásfoglalás változását, Vass József népjóléti miniszter, mint a miniszterelnök helyettese a következőket mondotta (olvassa): «Annakidején az ankétek sorozatán tárgyaltuk a munkanélküliség elleni biztosítás^ javaslatát. Ebben az időben kijelentések történtek részemről és más oldalról is, hogy ezzel a javaslattal foglalkozzunk és ezt a javaslatot a Ház elé kívánjuk terjeszteni, természetesen akkor, ha meg tudjuk szerezni a biztosítékot, hogy^ ne legyen a törvény a munkátlanság kitenyésztő je. Az ankéteken ismételten hangsúlyoztam, hogy a munkanélküliség esetére szóló biztosítást meg kell előznie a munkaközvetítés államosításának. Eddig nem voltam képes az összes külföldi rendelkezés és törvények tanulmányozása után olyat kitalálni, amely megnyugtató. A javaslatot nem tudom most idehozni és a javaslatot nem tudom rövid időn belül sem idehozni, amíg önmagamban meg nem oldottam azt a nehézséget, hogy melyik a legjobb. (Farkas István: Nem rajta múlik, hanem a Gyosz-on!) így küzdött látszólag a miniszter úr önmagával, (Malasits Géza: Dehogy!) amikor ebben a kérdésben korábbi nyilatkozatai után újból nyilatkoznia kellett. Es miután kijelentéseknél egyébb semmi sem történt ebben a kérdésben, az 1927. november 23-iki ülésen Peyer Károly képviselőtársam interpellálta a munkanélküliség esetére szóló biztosítás tárgyában a kereskedelemügyi és népjóléti minisztereket. Herrmann Miksa akkori kereskedelemügyi miniszter válaszolt az interpellációra és ezt mondotta (olvassa): «A kormány a munkanélküliségen beruházásokkal kíván segíteni, (Halljuk! Halljuk!) ennek azonban mértéket szab az ország teherbíró képessége. A munkanélküliség statisztikája nem olyan kedvezőtlen, mint ahogy azt a képviselő úr feltűnteti. A legnagyobb baj az volt, hogy a gépipar nagy keretekre van beállítva, a négy vagóngyár nincs elegendő munkával ellátva, ezért hajtották végre az üzemek összevonását.» A következőkben kijelentette, hogy tárgyalásokat folytat a pénzügyminiszterrel, hogy ezek a gyárak más munkára térjenek át, majd így folytatta (olvassa): «Az interpelláció egész tenorja, mint ahogy kivettem, nem is annyira e körül a probléma körül forog, mint a munkanélküli biztosítás körül. A népjóléti miniszter úr kívánságára az ő nevében kijelentem, hogy a munkanélküliség elleni biztosítás problémáját ő is megoldandónak tartja, sorrendben azonban nem ezt tartja a legelsőnek», és hivatkozik azután azokra az ismételt válaszokra, melyeket hasonló tárgyú interpellációkra adott. «A miniszter úr ezt a programmját be akarja váltani» — mondotta végül Herrmann Miksa akkori kereskedelemügyi miniszter úr. A munkanélküliség biztosításáért — miután nem történt semmi — tovább folyt a küzdelem a törvényhozásiban, mert az 1928. évi költségvetési vitánál én, Propper és Peyer képviselőtársaim foglalkoztunk bőven a munkanélküliség kérdésével és a munkanélküli tömegek nagy nyomorával. 1928 március 23-án határozati javaslatot is nyújtottam be a mufnkahiány esetére szóló biztosítás megvalósítása érdekében, azonban a népjóléti miniszter úr a javaslat elutasításával felelt. Nemcsak a munkahiány esetére szóló \ ülése 1929 december iO-én, kedden, biztosítás megvalósítását ellenezte, hanem elleneszegült annak is, hogy egyes törvényhatóságot a munkanélkülieket segélyezzék és hogy a biztosítást bevezessék. Ugyanez év július hó 24-én Parkas István képviselőtársam napirendi javaslatot tett, hogy tűzessenek ki napirendre a munkanélküliség kérdése s az ország gazdasági és szocális problémái. Nagyon viharos ülés volt ez, amelyen Farkas István képviselőtársam erőteljesen követelte, hogy a parlament ne menjen olyan hosszú nyári szünetre, hanem tárgyalja le a munkanélküliség elleni biztosítást. Vass József népjóléti- és munkaügyi miniszter — akkor szintén helyettesminiszterelnök — a következőkben válaszolt (olvassa): «Nincsenek kellőképpen előkészítve a szociális javaslatok. A kormánynak az .a törekvése, hogy a jövőben foglalkoztassa a Házat szociális javaslatokkal. Elismerem, hogy a szociális biztosítási rendszer akkor lesz teljes, ha törvénybe iktatják a munkahiány esetére szóló biztosítást is. Ez a szándéka a, kormánynak, nem tartom azonban alkalmasnak az ország gazdasági helyzetét arra, hogy újabb szociális terheket léptessünk életbe.» Bejelentette még azt is, hogy a miniszterelnök a nyári szünet alatt intenzíven foglalkozik gazdasági kérdésekkel és egészen különleges módon akarja a gazdasági problémákat megoldani. (Malasits Géza: Látjuk! Hónapok óta szünet van!) Ezek után Farkas István képviselőtársam indítványát elutasították és a Képviselőházat három hónapi szünetre küldték. (Malasits Géza: A munkanélküliek pedig mehetnek a ligetbe aludni a padokra!) 1928. november 28-án Györki Imre képviselőtársunk sürgette a munkanélküli biztosításról szóló indítvány megindokolását napirendi vita keretében, majd december 5-én újból interpelláltam a munkanélküliség* ügyében, s a többek között azt mondottam, hogy az utolsó pillanat elérkezett, hogy a kormány ezt a problémát megoldja. Vass József népjóléti miniszter úr, mint helyettes miniszterelnök, válaszolt (olvassa): «Megnyugtató választ adni nem tudok, attól tartok, hogy a munkanélküliség emelkedni fog. A munkanélküliség világkérdés, hajlandó vagyok a munkanélküliségi biztosítási törvényjavaslatot előterjeszteni, de ennek időpontját nem jelölöm meg. A gazdasági élet előbb teherálló kell hogy legyen, hogy a biztosítás költségeit el tudja viselni. A munkásságot olyan gazdasági helyzetbe kell hozni, hogy a biztosítással reá háruló terheket elbírja. (Malasits Géza: Most már kenyérrevaló sincs!) Előbb ki kell próbálni, hogy az öregségi biztosítási terheket hogyan bírja a gazdasági élet, újabb terheket nem lehet a gazdasági életre hárítani. A kormány egyébként nem jószemmel nézi, — mondotta a helyettes miniszterelnök, — hogy a törvényhatóságok és községek készpénzsegélyt adnak a munkanélkülieknek, mert a kormány a természetbeni segélynek a híve». (Esztergályos János: Aszaltszilvát!— Propper Sándor: Lehet keresni és províziókat felszedni!— Peyer Károly: Fél kiló kenyérért mindennap bejönni Angyalföldről a városba!) És azóta úgylátszik, folyik a kipróbálás munkája. (Malasits Géza: Adnak a pártkasszának eleget!) Elnök: Csendet kérek, képviselő úr, ne tessék közbeszólni. Kabók Lajos: Hogy a kormány mennyire nem törekedett a munkásságot kedvezőbb gazdasági helyzetbe juttatni, azt bizonyítja az a katasztrofális jellegű munkanélküliség-, amely immár a leg-nagyobb veszedelmet rejti magában.