Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-közigazgatási

Az országgyűlés képviselőháza hogy most választás tartassák, amikor tudjuk, hogy folyik a fővárosi törvényjavaslat tárgyalása és legközelebb újabb választást fognak tartani. Ez a dolog praktikuma- Ehhez sokat hozzászólni nem lehet ; hogy hozzászólni nem lehet, az avval is dokumentálódik, hogy íme, az ellenzék nem is tartotta szükségesnek, hogy ma idejöjjön. Szilágyi Lajos képviselő úron kívül, és hogy — amint mondotta — az általános vitában mindössze négy szónok vett részt. Evidens tehát, hogy mindenki helyesli a mandátummeghosszabbítást, hogy nyugodt atmoszférában legyen letárgyalható a törvényjavaslat. Szilágyi bizottsági tagtársam a múltra reflektál, és folytonosan azt hirdeti, lépten-nyomon, lehetőleg ahol a sajtó is jelen van, hogy mi lett volna 1928-ban, ha választunk : akkor a Kozmapárt — amint ő nevezi, én sohasem neveztem így, mert ennek a pártnak megvan a maga neve, hiszen tagja volt két esztendőn keresztül a képviselő úr is, tudja tehát a párt nevét (Derültség.) — megfogyatkozott volna, és csak neki lett volna kára ; s megállapítja, hogy a keresztény párt mandátumainak száma megmaradt volna, de hogy a mi fogyatkozásunk hova került volna, azt a titkot nem árulta el. Szilágyi Lajos bizottsági tag úr mindig nagyon alaposan fel szokott készülni az ilyen felszólalásokra, sokszor elő szokta venni a statisztikát, meg szokta azt nézni és mondom, minden oldalról jó alaposan alátámasztja felszólalását. Ebben az esetben azonban egyben hibázott, mégpedig abban, hogy nem nézte meg, hogy azoknak a bizottsági tagtársainknak mandátuma, akik annakidején jobbról is és balról is a választás után ebbe a pártba jöttek, mikor jári le és csodálkozással látta volna azt, hogy minket abszolúte nem tangált volna az, ha most felében megújííják a törvényhatósági bizottságot, mert éppen azoknak mandátuma nem járt volna le, akiket vissza kívánt volna hódítani valószínűleg oda, ahonnan ő maga is jött. Ha evvel a statisztikával Szilágyi Lajos bizottsági tagtársam tisztában lett volna, akkor nem bocsátkozott volna ilyen jóslásokba, amely jóslások nem állják meg helyüket, mert hiszen én magam voltam az, aki az előadói székből hirdettem, hogy szerettem volna, ha a választásokat megejtik. Szilágyi Lajos bizottsági tagtársam folyton azt hányja a kormány szemére, hogy a városi politikában tart egy kormánypártot. Én minden alkalommal, amikor ez az u. n. vád előhozatott, igyekeztem a nagy nyilvánosság előtt megállapítani — és örvendek, hogy ma a sajtó is jelen van, talán az én kijelentésemet is beírják az újságba (Felkiáltások: Az nem biztos!) — hogy nincs kormánypárt, hiszen az élő tanúbizonyság éppen az itt velem szemben ülő Szilágyi Lajos képviselő úr, aki nem volt kormánypárti és mégis a mi pártunkba jött át és ott két esztendeig igen eredményesen és igen lelkesen működött. (Usetty Béla : És jól érezte magát.) Hogy az állandó célpont mi vagyunk, az egészen természetes. r mégpedig természetes azért, mert a két szélsőség egymástól nem félti mandátumait. Az teljesen ki van zárva, hogy a keresztény pártból átmenjenek a szocialistákhoz, arra pedig, hogy a szocialistáktól vagy a demokratáktól átmehessenek a keresztény pártba, mára hhetőségek sincsenek meg. (Derültség.) A tényleges helyzet az, hogy a mi pártunk, amely a polgári egység jegyében szerepelt, amely nem mint kormánypárt szerepel, hanem a polgári egység gondolatát képviseli, vonzóerővel bír. A baloldalról listavezetők jöttek át Szilágyi Lajos t. barátommal az élükön. (Szilágyi Lajos: Ugrón Gábor!) Nem, a szabadelvű párt mint olyan csatlakozott. közigazgatási bizottságának ülése. 57 Ellenben Bárczy István és Szilágyi Lajos. Sőt olyan listavezetők jöttek át, akik több helyen bontottak zászlót, mert nyilván igen kedvező színben álltak a publikum előtt. Bárczy István nemcsak a II. kerületben, hanem a VII. kerületben is zászlót bontott, holott tudvalévő volt, hogy csak egyik mandátumát tarthatja meg. Ez volt az a bizonyos Lockspeise, hogy odaállították a legki valóbbakat, hogy ezzel csábitsák a közönséget. Amikor ezek az urak átléptek, azt kellett hinnem és ez a józan logika is, hogy azok is átjöttek, akik a dupla zászlóbontás során hozzájuk csatlakoztak. Egyebet nem tehettünk fel. Ezt nem szabad mostdezavuálni, mert ezzel akkori saját ténykedésüket rontják le. Én tehát meg vagyok nyugodva, amint eddig is egészen nyugodt voltam, hogy az a választás nem fog olyan jóslások alapján lefolyni, amint azt Szilágyi Lajos t, bizottsági tag úr elgondolja. Meg vagyok nyugodva, hogy a publikum látni fogja azt a komoly munkát, amelyet az a párt, amelynek egységes polgári párt a neve, végez. Üjra ismétlem és hangsúlyozom, hogy ez nem a kormány pártja, mert ma is sok olyan tagja van, aki nem tartozik a kormánypárthoz. A szakaszt egyébként elfogadom. Elnök: Szólásra senki feliratkozva nem lévén, kérdem, kíván-e még valaki a szakaszhoz szólani? (Nem!) Ha senki sem kíván szólni, a vitát berekesztem. A miniszter úr óhajt nyilatkozni. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Közigazgatási Bizottság? Én csak egészen röviden kívánok a felszólalásokra reflektálni és pedig különösen Szilágyi Lajos t. képviselőtársam felszólalására. T. képviselőtársam mindig arra hivatkozik, hogy ennek az igen komplikált kérdésnek legegyszerűbb megoldása az lett volna, ha a kormány követi az ő memorandumaiban lefektetett politikát, amely tulajdonképpen nem törvényjavaslat alkotását célozta, hanem kizárólag politikai téren kívánta a kérdést megoldani. Ezzel az én összes kijelentéseim, amelyeket erre vonatkozóan tettem, homlokegyenest ellenkeztek, mert mi törvényjavaslatot akartunk alkotni és pedig egységes törvényjavaslatot, amely a diszharmóniában lévő politikai részt a közigazgatási résszel harmonizálni kívánja. Ezt természetesen nem lehetett másként megoldani, mint úgy, hogy ha a közigazgatást is rendezni akarjuk, a politikai részt is rendezzük. Két különböző elgondolás alapján ezt a két kérdést egvségesen rendezni nem lehet. A kormány tehát természetszerűen arra az álláspontra helyezkedett, amikor a főváros közigazgatását rendezni kívánta, hogy ha a politikai részt is rendezni, harmonikusan, ennek megfelelően kell megoldania az egész adminisztracionális rész rendezését is. Hiszen itt volt a hibája a mai állapotnak, hogy t. i. volt részben — csak részben — oolitikailag újból rendezett törvénye a fővárosnak és az adminisztracionális rész abszolúte nem volt rendezve. Annak, hogy az adminisztracionális részt alkalmazzuk a mai politikai részhez, semmi értelme nem lett volna, mert ehhez a törvényhez ennek megfelelően az adminisztrációt nem lehetett volna hozzá harmonizálni. Ezzel nem értünk volna célt, mert nem azt kellett volna tennünk, amit akarunk, hanem azt, amit a meglevő törvény elénk diktált volna. Ilyen diktandót természetesen a kormány nem vállalhatott magára, hanem egészen új alapokra kellett fektetnie úgy a politikai részt, mint pedig a közigazgatási részt. Ami illeti annak a memorandumnak tartalmát, amelyet képviselőtársam mindig előhoz, ennek mindig szabad tere van. De ezt nem a törvényhozásnak kell keresztülvinnie, hanem