Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-közigazgatási

58 Az országgyűlés képviselőháza l tessék ezt a pártoknak keresztülvinni. Ha képviselőtársam az új törvény alapján meg tudja csinálni a polgári társadalom összevonását és egy táborba gyűjtését, én kalapot fogak emelni képviselőtársam előtt. De ha körülnéz képviselőtársam, láthatja, hogy ma a demokratapártban az egyes pártok vezérei — mert hiszen pártok nincsenek, csak vezérek vannak — egymással köszönőlábon sincsenek. Hogy ezek ezt a békét hogyan fogják tudni megalkotni, ebbe nem avatkozom bele és nem is folyók bele, mert nem tartom hivatásomnak. Ez nem tartozik a kormányzati intézkedések közé. A kormányzat elősegítheti ezt a célt, ha erre az alkalmas plattform megtaláltatik, de erre a pártvezérek és a pártok hivatottak, amelyeknek maguknak kell magában az autonómiában az eredményes munkásság érdekében lehetőleg a harmonikus együttműködést biztosítani. Ennek lehetősége ezentúl is fennáll, mert meglesz a bázis az új törvényben is arra, hogy igyekezzenek az egyes pártok, különösen a polgári pártok, maguk között az együttműködés lehetőségét megteremteni. En sohasem tagadtam azt az elvi álláspontot, amelynek különben Kozma Jenő igen t. képviselőtársam is kifejezést adott. À kormány nem akar kormánypártiságot a. fővárosnál. (Ügy van!) Ott az a cél, hogy városi politika folytattass ék. Ez a városi politika a város érdekében legyen, ne ellenkezzék az országos politikával, a kormányzat országos elvi álláspontjával, hanem igyekezzék azzal harmóniában együttműködni, mert ha ez a harmónia nincs meg, ez káros volna a székesfőváros fejlődésére, de káros volna magára az országra nézve is. Éppen ezért nem kívánok politikai kérdéseket belevinni a harcba és nem politikai pártmegoszlások alapján kívánom az együttműködést ott biztosítani, hanem igenis, a főváros érdeke alapján kívánom ezeket^ a pártalakulásokat és együttműködést biztosítani. Ez volt a régi időkben is igen helyesen a kormányzat álláspontja. Ma megnehezült az idő ebben a tekintetben, mert — ezt csak a^ külsőségekre vonatkoztatva mondom — míg régebben talán csak egy-két képviselő volt törvényhatósági bizottsági tag, addig ma már sokkal több bizottsági tag országgyűlési képviselő is, ami már magában véve is ezt az elvi álláspontot bizonyos tekintetben eltolta, úgyhogy nagy eltolódások is történtek. Ezen ma természetesen nem tudunk segíteni, mert hiszen ezt az idők hozták magukkal. A mai szituációban kell tehát megkeresnünk és megtalálnunk azt a módot, amely a fővárosi politika szempontjából a leghelyesebb modus volna. Miért terjesztettem be a meghosszabbításra vonatkozólag újabb törvényjavaslatot? Tavaly az év végén, úgy tudom októberben terjesztettem be a meghosszabbításra vonatkozó töryényjavaslatom.at, amely december 4-én lett a fŐméltóságú kormányzó úr által kihirdetve. Ha jól méltóztatnak emlékezni — amire itt Szilágyi Lajos képviselőtársam is hivatkozott — az Öszszes pártok egyértelműleg, egyhangúlag ellene voltak. Ez a legnagyobb megnyugvásomra szolgált, mert hiszen minden párt a maga erkölcsi álláspontján állott abban a biztos tudatban, hogy mindegyik a maga többségét teljes bizonyossággal ismeri és tudja. Azért nem ártottt tulajdonképpen senkinek sem, mert mindenki akart választatni, tehát itt jogsérelem ezen a téren nem volt. Mindnyájan nagy megnyugvással vették tudomásul, hogy nem került választásra a sor. Már akkor munkában volt a törvényjavaslatom. Nekem már tapasztalataim vannak ezen özigazgatási bizottságának ülése. a téren. En a terminusok tekintetében jóslásokba nem bocsátkozom, nem bocsátkozom jóslásokba abban a tekintetben, hogy mikor lesz egy javaslat készen, mikor kerül tető alá. En már lemondottam mindenféle jóslási lehetőségről, nem jósolok, a fátumra, a sorsra bízom azt a törvényjavaslatot, amelyet képviselek. A Ház bölcseségétől, a képviselő urak hozzászólási bölcseségétől és időtartamától függ, hogy mikor kerül tető alá. Senki sem panaszolhatja azt, hogy bármilyen vonatkozásban erőszakoskodtam volna, vagy sürgettem volna a letárgyalást. A legnagyobb türelemmel adtam példát arra, hogy van idő, ha nem is volt idő, de úgy tettem, mintha volna idő. Reám csak erkölcsi kötelesség hárult abban a pillanatban, amikor a törvényjavaslatot a Háznak benyújtottam. A Háznak módjában volt ezzel a törvényjavaslattal gyorsan végezni. Nem sürgettem, mert viszont ebben a tekintetben sem akartam az ódiumot magamra vállalni. Az idő múlott, kötelességemnek éreztem, hogy csak az utolsó pillanatban adjam be erkölcsi kötelességből és felelősségem tudatában azt a törvényjavaslatot, amely a törvényhatóság mandátumát ismét meghosszabbítani kívánja. Ezzel én a magam erkölcsi obiigójának teljes mértékben eleget tettem, hogy magát a törvényjavaslatot is és a, mandátum-meghosszabbításra vonatkozó törvényjavaslatot is a Ház elé benyújtottam. „Ennek a törvényjavaslatnak sorsa már nem tőlem függ, hanem a Ház bölcseségétől, de a felelősség is a Házat terheli (Ügy van! Ügy van!) ebben a tekintetben, nem pedig a kormányzatot, mert módjában van a Háznak ezeket a kérdéseket rövidesen és rövid idő alatt el is intézni. Itt nem teszek szemrehányást, sőt elismerőleg kell, hogy nyilatkozzam arról, hogy ezt a törvényjavaslatot a lehető legrövidebb idő alatt átbocsátotta, tehát ebben a tekintetben senkit felelősség nem terheltet, nem is terhel, mert törvényes úton a kellő időben történthetik meg a mandátumoknak meghosszabbítása. Ez a meghosszabbítás megtörténik. Viszont, hogy az új választásokra mikor kerülhet sor, az ismét a Ház bölcseségétől függ, attól függ, hogy mennyi időt vesz igénybe a székesfőváros közigazgatásáról szóló törvényjavaslatnak általános és részletes vitája. Jóslásokba nem bocsátkozom. Természetesen, mentől rövidebb ideig tart, annál kellemesebb nekem, de résztveszek a vitában nagyon szívesen, ha hosszabb időt is vesz igénybe, mert hiszen ez kötelességem. Abszolúte nem félek attól, hogy a törvényjavaslattal kapcsolatban bármiféle kellemetlenség, erőszakoskodás történhessék. Amint a bizottságban is a bizottság minden egyes tagja teljes objektivitással tárgyalta a javaslatot, remélem, ugyanezt fogják megtenni a Házban is. Objektív vitában mindig készséggel vesz részt az ember és én a magam részéről az^ objektív felszólalásokat teljes mértékben a Házban is honorálni kívánom és így azt hiszem, semmi nehézsége nem lesz annak, hogy mégis idejében — hogy ez mikor fog történni, azt nem tudom — törvényerőre fog emelkedni a törvényjavaslat, úgyhogy az összes pártoJü is tájékozva lesznek, hogy körülbelül mikorra eshetik az új törvényhatóság összehívását megelőző választások ideje. Ezeket kívántam csak röviden előterjeszteni. Kérem a t. bizottságot, méltóztassanak az eredetileg beterjesztett egy szakaszt elfogadni, annál is inkább, mert ellenindítvány nem is tétetett. (Helyeslés.) Bottlik József elnök: Az előadó úr kíván szólni.