Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-közigazgatási

56 Az országgyűlés képviselőháza közigazgatási bizottságának ülése. a bizottsági tagok a plenáris tárgyaláson részt nem vehettek, változtatni már úgysem lehetett volna. Feltéve, de meg nem engedve, hogy ez hátrány volna a bizottságra, akkor sem lehet kifogás tárgyává tenni, hogy a bizottságot a mai napra hívtam össze. Ami Szilágyi Lajos képviselő úrnak azt a megjegyzését illeti, hogy a bizottsági tagok nincsenek a helyzetben, hogy részleteiben megfelelően tárgyalhassák a törvényjavaslatot azért, mert nem ismerik a plenáris tárgyalás anyagát, legyen szabad megjegyeznem, hogy a bizottság előkészítő tevékenységet folytat; ahol mindenki sa.iát meggyőződése szerint s/ólhat a törvényjavaslathoz, adhat be módosításokat és szavazhat, nem prejudikálhat tehát a bizottság jelentésének, amelyet a Háznak tenni fog az, hogy mi történt az általános vita során. Én tisztán azért tettem ezt a megjegyzést, mert én hívtam össze a bizottsági ülés a mai nipra. Igazolni akartam, hogy nem lehetett másképpen cselekednem, mert ha 30 nap múlva hívtam volna is össze a bizottsági ülést, akkor is fennállottak volna azok az állítólagos és vélt sérelmek, amelyeknek Szilágyi Lajos képviselő úr bestédében kifejezést adott. Szólásra következik ? Madarász Elemér jegyző: Dabasi Halász Móric ! Dabasi Halász Móric: Mélyen t. Bizottság! Én elismerem, hogy Szilágyi Lajos igen t. barátomnak és képviselőtársamnak az az elvi álláspontja, amely szerint ő semmi néven nevezendő mandátummeghosszabbítást nem fog megszavazni, bizonyos vonatkozásban tiszteletreméltó. Magam is állítom, bogy akkor, amikor a mandátummeghosszabbításról volt szó a törvényhatósági bizottságokkal kapcsolatban, egy kicsit én is aggódtam a felett, hogy bizony vannak vidéki törvényhatóságok, ahol a bizottságok egy része talán 17 év óta ül együtt választás nélkül. (F. Szabó Géza : így is volt!) A fővárosnál azonban egy különleges helyzet állott be. Előállott az, hogy a múlt évben, amikor a t. belügyminiszter úr mandátummeghosszabbító javaslatát benyújtotta, az volt a kilátás, hogy a fővárosi törvényjavaslat talán még az ősz folyamán törvényerőre fog emelkedni. A közigazgatásról szóló törvényjavaslat előkészítése azonban oly hosszú időt vett igénybe, — ami természetszerűleg meg kellett hogy előz/e a fővárosi törvényjavaslatot, — hogy valósággal kifogytunk az időből és most itt áll előttünk a kötelező parancs, a december 15-iki tisztújítás. Egyéb teendő nem volt, mint hogy egészen rövid időre bár, ez a törvényjavaslat benyujtassék. E törvényjavaslat benyújtásával nem eéloztatott az, hogy mostantól egy egész esztendőre tolassék el a választás. Immáron a 880. számú nyomtatványban a bizottság jelentésében az egész törvényjavaslat a Ház előtt fekszik, legalább én a mai délelőtt megkaptam és azt hiszem, többi képviselőtársaim is megkapták, legalább is megkaphatták, semmi ok sincs tehát aria, hogy ne toljak el a választásokat arra a rövid időre, amíg abból az immáron bizottságilag letárgyalt törvényjavaslatból a Ház és a Felsőház hozzájárulásával törvény lesz, amikor a fővárosi választások természetszerűleg azonnal megejtetnek. Nem hagyhatom azonban szó nélkül Szilágyi Lajos bizottsági tagtárs úrnak azt a megállapítását sem, hogy emberi számítás szerint jóformán változás aligha állt volna elő a főváros képviselőinek számában, kivéve, mint méltóztatott említeni, talán a Kozma-pártban állt volna elő valami változás, abban az esetben, ha most tartatik meg a választás. Ennek a változásnak ez a törvényjavaslat alig hiszem, hogy útjában álljon, mert hogy két hónap múlva tartatik-e meg a választás, vagy éppen karácsony élőit, az már mindegy, azt hiszem, semmiféle különös okunk sincs feltenni, hogy ez alatt Budapest közönségének hangulata nagyobb mértékben változnék meg. Egy másik mondatában képviselőtársam a kormányt figyelmezteti arra, hogy a legszigorúbb érdektelenséget tanúsítsa a fővárossal szemben. Egy következő mondatban pedig azt mondja, hogy a legnagyobb és legéberebb figyelemmel kell kísérni a fővárosban történteket. Méltóztassanak nekem megengeyni, én ezt a kettőt összeegyeztetni alig tudom. Ami ennek a törvényjavaslatnak különleges tárgyalását illeti, aligha tudnék szerencsésebb körülményt elgondolni, mint speciálisan a jelen esetet. Bár ebben a törvényjavaslatban, ha szigorúan vesszük, van politikum, de mindenki által annyira érthető és annyira célszerű, hogy ezt általánosságban a plénum elé vinni igen kívánatos volt már csak azért is, hogy a házszabályok ide vonatkozó része elsőízben kipróbáltassék Mert ma van az első alkalom arra, hogy itt a bizottságban valóságos plenáris tárgyalást folytathassunk. Ügylátszik azonban, hogy a bizottságnak nem tagjai egyáltalában nem érdeklődnek olyan mértékben ennek a javaslatnak sorsa iránt, mint amilyen mértékben feltételezte ezt mélyen t. képviselőtársam. A magam részéről a törvényjavaslatot az előadó úr szövegezésében és előterjesztésében elfogadom, méltóztassanak azonban megengedni, hogy egészen rövid kijelentést is tegyek itt a házszabályok 170 §-ának harmadik bekezdéséhez, amihez én annak idején az elnök úr őméltóságának engedélyét kértem hiszen az időt nem fogom kimeríteni. Ez a harmadik bekezdés egy olyan, — hogy úgy ne mondjam — pártközi megegyezés következménye, amely biztosítani akarja a javaslat mellett és ellen felszólalt bizottsági tagok és nemtagok felszólalási jogát Volt köztünk egy bizottsági tag, aki nagyon féltette az ő bizottsági tag mivoltát, lekicsinyítve érezte magát ez által a harmadik szakasz által. Ezért került az a rendelkezés a szakaszba, hogy az előadó után elsőnek a javaslat ellen feliratkozott bizottsági tagot kell felhívnia a jegyzőnek. A nélkül, hogy a házszabályok rendelkezését a legcsekélyebb mértékben is bírálni akarnám, én csak arra kérem a bizottsági tag urat, hogy a legközelebbi alkalommal, ha ugyanennek a szakasznak alapján egybegyűlnénk — ma az egész dolog akadémikus, miután nincs senki, aki indítványt adott volna be — méltóztassék ezt talán olyanképpen értelmezni, hogy a bizottsági tagok addig ne iratkozzanak fel, amíg nem bizottsági tagok indítványaikat elő nem terjesztették, mert •' különben a házszabályok egy másik szakasza értelmében elő fog állani az a furcsa helyzet, hogy miután, minden bizottsági tag csak egyszer szólalhat fel, az előterjesztett indítványokra a bizottsági tagok közül már senkisem fug válaszolhatni. A bizottsági tagok maguk a házszabályok rendelkezéseinek sérelme nélkül, egyszerűen elhatározhatják, hogy addig nem iratkoznak fel, amíg indítványtevő nincs feliratkozva, illetőleg amíg a nembizottsági tagok indítványaikat elő nem terjesztették. Egyebekben a javaslatot elfogadom. Bottlik József elnök : Szólásra következik. Madarász Elemér jegyző : Kozma Jenő bizottsági tag úr. Kozma Jenő : T. Bizottság ! Az előttünk fekvő javaslat mit céloz ? Azt célozza, hogy nyugodt atmoszférában, kellő időt szakítva másunknak, tárgyalhassuk le a fővárosi törvényiavaslatot. Semmi módon sem lett volna indokolt az,