Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-336

36 Az országgyűlés képviselőházának jét, új választást kell elrendelni, mert hiszen nem áll összhangban a választók kívánságával, akaratával az újabban végbement pártcsopor­tosulás. T. Ház! Ezt önök természetesen mind nem veszik komolyan, önök előtt ez mind nem szem­pont, hiszen nyiltszavazás mellett természetesen ez mind nem szempont, de aki komolyan gon­dolkozik azon, hogy az állami kormányzatnak, a közületeknek nem lehet más feladatuk, mint az életet irányítani, az életet helyes irányban be­folyásolni, a fejlődés menetét elősegíteni és biztosítani, akik ezen a szemüvegen át nézik a társadalmi életet és a közületek tevékenységét, azoknak meg kell állapítaniuk, hogy olyan álla­potod fejlődtek ki a parlamentarizmus, az ön­kormányzat terén, amelyek végzetesek; mert egyrészt megteremtették a korrupció lehetősé­gét, másrészt bizalmatlanná tették az állami kormányzattal, a közigazgatással, a városi igazgatással szemben a lakosság összeségét. Ha ez nem döntő szempont egy kormányzatnál, ha ezt nem veszi figyelembe egy kormányzat, akkor nem csinál egyebet, mint üzi, hajtja a népet a végtelenségbe, épp annak karjába, aki kitárja részükre karját. Ne csodálkozzanak azon, ha itt elidegened­nek az államtól és látják, hogy van egy rideg osztályuralom, amely a kormányzás szempont­jait tisztán abból a szemszögből nézi, hogy ő meddig maradhat uralmon, amely nem számol a nép egészségével, a nép véleményével, felfo­gásával, ennek beálló újabb változásaival, amely hagyja, hogy mindezt majd intézze el a csendőr és a rendőr. Mert ezeket szaporítjuk, ezeket sokasítjuk, fegyvereket fogunk majd gyártani, és elkészülünk arra, hogyha lázad­nak az elégedetlenek, elintézzük őket. Megve­szik az újságokat, adnak nekik nagy pénzeket az államkasszából, az adózók filléreiből, és azután majd csinálnak közvéleményt, amely megdicséri a kormányt jó pénzért. így élünk, vagyunk és azt hiszik, hogy kitűnően kormá­nyoznak. Csak azt az egyet felejtik el, hogy ez nem államkormányzás, ez nem politika, ez nem előre­látás, ez csak vegetálási mód, ez egy erőszakolt rendszer, amely kiváltja utóbb, később talán évek, talán évtizedek múlva az ellenkező hatást, azt, amit itt lassan az elégedetlenség szításával felépítenek, összehoznak és a lelkekben elültet­nek annyira, hogy onnan ki sem lehet vájni. Nyilvánvaló az, hogyha immár másodszor is elhalasztódik a választás, ez olyan mély nyo­mokat hagy és annyira ellentétben áll az alkot­mányosság szellemével, hogy ezt megcsinálni valóban egyetlen kormánynak sem volna sza­bad. De van-e ok arra, hogy elhalasszuk a válasz­tást? Volt-e ok arra, hogy a választást ne lehe sen megtartani? Mi volt ez az ok? Itt van a bel­ügyminiszter úr múlt esztendei beszéde, ame­lyet a Képviselőházban tartott, s amelyben arra az álláspontra helyezkedett, hogy az 1872-es fő­városi törvényt adminisztrációs részében módo­sítani kell. Hangsúlyozta felszólalásában, hogy az 1872-ijki törvény régi, ezt kell módosítani; az adminisztratív szempontok azok, amelyek szük­ségessé teszik a fővárosi törvény módosítását; csak céloz arra, hogy politikailag is szükség lesz a fővárosnál reformra, de a főszempont az 1872-iki törvénynek, vagyis az adminisztráció reformálásának kérdése. Az adminisztráció re­formálása elől természetesen sohasem zárkóz­tunk el, de ebből a javaslatból, amelyet most tervez <a miniszter úr, nem az sült ki, amit mon­dott egy évvel ezelőtt, nem az lett belőle, hanem lett belőle egy politikai és önkormányzati jogo­. ülése 1929 december 6-án, pénteken. kat elkobzó rosszabb törvény, mint amilyen ma van életben; lett belőle egy bürokratikusabb, veszedelmesebb, százszor rosszabb adminisztra­tív rendelkezéseket tartalmazó javaslat, mint amilyenek a régi törvényben vannak. Maga a miniszter úr sem ezt gondolta, miért jutott el tehát ide, miért jutott el oda, hogy ez a törvény nem azt a célt szolgálja, amelyet ő még egy évvel ezelőtt elgondolt? A javaslat nem oldja meg a főváros ad­minisztrációjának kérdését, mert a bürokratiz­must még inkább úrrá teszi, az új törvényterve­zetben a bürokratizmus lesz az úr. A tervezet tökéletesen kiszorítja az önkormányzatból a vá­lasztottakat, illetőleg ezek befolyását leszállítja a minimumra és a bürokrácia lesz a;í úr. A ki­nevezési rendszer, az intézőtanács rmdszere és egyéb dolgok, amelyek ebben a törvénytervezet­ben foglaltatnak, mind olyanok, amely ele az ön­kormányzat befolyását a minimumra csökken­tik, úgyhogy sokkal kisebb lesz az önkormány­zatnak befolyása az ügyek viteléro az új törvény alapján, mint amilyen volt a régi törvény értel­mében. Amikor tehát egy bürokratikus, jogel­kobzó törvény készül, egy rosszabb, ismételten jogokat elvevő törvény, akkor csak azt kell mondanom, hogy ne alkossunk ilyen törvényt, hiszen ez a mostam törvény is jobb, mint a ké­szülő új törvény. Elmondottamár ebben a Házban Wolff Ká­roly képviselőtársam, de a demokraták részéről és az egységespárt részéről is hangoztatták, hogy a főváros törvényhatóságában van élet, mert a világszemlélet dolgában egymással szem­benálló pártok mindig felvonulnak, állandóan telt ház van, a bizottságokban is ott vannak, itt azonban, önöknél, ahol egy nagy párt van, még a bizottsági üléseket sem lehet megtartani, mert nem jönnek el és ha el is jönnek, csak addig maradnak ott, amíg megállapítják a tanács­kozókópességet és ha ezt nem kérik, ajkkor el­párolognak. Itt a Házban tanáesokzóképes szám­ban alig vagyunk valamikor együtt, ha csak nincs valami pikantéria. A fővárosnál minden bizottságban, minden közgyűlésen telt ház van, mert ott pártok van­nak, amelyek eszméket és gondolatokat vetnek fel és mindenik párt védi a maga igazát. Ho­gyan fejlődhetik egy állam, ahol az élet lehető­ségét nem biztosítják? Ott, ahol egymásraható erőtényezők vannak, ahol pártok és tömegek vonulnak fel, ahol eszmék és gondolatok merül­nek fel, amelyek az életet különböző szemüve­gen át nézve ítélik meg, ott természetes dolog, hogy van élet, magától értetődik, hogy van alkotás és van fejlődési lehetőség. Itt azután megfelel az önkormányzat, a közület intézése az élet kívánságának, ez összhangban áll vele és most ezt akarják Budapesttől elvenni. Igaz tehát az, amit mondtam, hogy kést szúrnak a városnak szívébe, amelyre nézve azt szeretnék, hogy érző, lüktető szíve legyen. Lehetetlen állapot az t. Képviselőház, ami itt tapasztalható és ami itt készül a főváros ellen, lehetetlen, hogy ez így menjen. Komolyan meg kellene ezt gondolni a kormánynak és magának az egységes pártnak is. Hiába ragasz­kodnak az urak ahhoz, hogy most kormányon vannak, többségben vannak, hogy most hatalom van a kezükben. Lehet valakinek édes gyönyörű­sége a hatalom, de örökké nem marad ott és hogy egyebet ne mondjak, végtére mindenkinek van családja. Hangoztatják, hogy a nemzetért, a nemzet egyetemes nagy szempontjaiért harcolnak. Ha ez így van, akkor miért kell ragaszkodni olyan berendezkedéshez, amely nem bizonyult jónak

Next

/
Oldalképek
Tartalom