Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-336

36 Az országgyűlés képviselőházának jét, új választást kell elrendelni, mert hiszen nem áll összhangban a választók kívánságával, akaratával az újabban végbement pártcsoportosulás. T. Ház! Ezt önök természetesen mind nem veszik komolyan, önök előtt ez mind nem szempont, hiszen nyiltszavazás mellett természetesen ez mind nem szempont, de aki komolyan gondolkozik azon, hogy az állami kormányzatnak, a közületeknek nem lehet más feladatuk, mint az életet irányítani, az életet helyes irányban befolyásolni, a fejlődés menetét elősegíteni és biztosítani, akik ezen a szemüvegen át nézik a társadalmi életet és a közületek tevékenységét, azoknak meg kell állapítaniuk, hogy olyan állapotod fejlődtek ki a parlamentarizmus, az önkormányzat terén, amelyek végzetesek; mert egyrészt megteremtették a korrupció lehetőségét, másrészt bizalmatlanná tették az állami kormányzattal, a közigazgatással, a városi igazgatással szemben a lakosság összeségét. Ha ez nem döntő szempont egy kormányzatnál, ha ezt nem veszi figyelembe egy kormányzat, akkor nem csinál egyebet, mint üzi, hajtja a népet a végtelenségbe, épp annak karjába, aki kitárja részükre karját. Ne csodálkozzanak azon, ha itt elidegenednek az államtól és látják, hogy van egy rideg osztályuralom, amely a kormányzás szempontjait tisztán abból a szemszögből nézi, hogy ő meddig maradhat uralmon, amely nem számol a nép egészségével, a nép véleményével, felfogásával, ennek beálló újabb változásaival, amely hagyja, hogy mindezt majd intézze el a csendőr és a rendőr. Mert ezeket szaporítjuk, ezeket sokasítjuk, fegyvereket fogunk majd gyártani, és elkészülünk arra, hogyha lázadnak az elégedetlenek, elintézzük őket. Megveszik az újságokat, adnak nekik nagy pénzeket az államkasszából, az adózók filléreiből, és azután majd csinálnak közvéleményt, amely megdicséri a kormányt jó pénzért. így élünk, vagyunk és azt hiszik, hogy kitűnően kormányoznak. Csak azt az egyet felejtik el, hogy ez nem államkormányzás, ez nem politika, ez nem előrelátás, ez csak vegetálási mód, ez egy erőszakolt rendszer, amely kiváltja utóbb, később talán évek, talán évtizedek múlva az ellenkező hatást, azt, amit itt lassan az elégedetlenség szításával felépítenek, összehoznak és a lelkekben elültetnek annyira, hogy onnan ki sem lehet vájni. Nyilvánvaló az, hogyha immár másodszor is elhalasztódik a választás, ez olyan mély nyomokat hagy és annyira ellentétben áll az alkotmányosság szellemével, hogy ezt megcsinálni valóban egyetlen kormánynak sem volna szabad. De van-e ok arra, hogy elhalasszuk a választást? Volt-e ok arra, hogy a választást ne lehe sen megtartani? Mi volt ez az ok? Itt van a belügyminiszter úr múlt esztendei beszéde, amelyet a Képviselőházban tartott, s amelyben arra az álláspontra helyezkedett, hogy az 1872-es fővárosi törvényt adminisztrációs részében módosítani kell. Hangsúlyozta felszólalásában, hogy az 1872-ijki törvény régi, ezt kell módosítani; az adminisztratív szempontok azok, amelyek szükségessé teszik a fővárosi törvény módosítását; csak céloz arra, hogy politikailag is szükség lesz a fővárosnál reformra, de a főszempont az 1872-iki törvénynek, vagyis az adminisztráció reformálásának kérdése. Az adminisztráció reformálása elől természetesen sohasem zárkóztunk el, de ebből a javaslatból, amelyet most tervez <a miniszter úr, nem az sült ki, amit mondott egy évvel ezelőtt, nem az lett belőle, hanem lett belőle egy politikai és önkormányzati jogo. ülése 1929 december 6-án, pénteken. kat elkobzó rosszabb törvény, mint amilyen ma van életben; lett belőle egy bürokratikusabb, veszedelmesebb, százszor rosszabb adminisztratív rendelkezéseket tartalmazó javaslat, mint amilyenek a régi törvényben vannak. Maga a miniszter úr sem ezt gondolta, miért jutott el tehát ide, miért jutott el oda, hogy ez a törvény nem azt a célt szolgálja, amelyet ő még egy évvel ezelőtt elgondolt? A javaslat nem oldja meg a főváros adminisztrációjának kérdését, mert a bürokratizmust még inkább úrrá teszi, az új törvénytervezetben a bürokratizmus lesz az úr. A tervezet tökéletesen kiszorítja az önkormányzatból a választottakat, illetőleg ezek befolyását leszállítja a minimumra és a bürokrácia lesz a;í úr. A kinevezési rendszer, az intézőtanács rmdszere és egyéb dolgok, amelyek ebben a törvénytervezetben foglaltatnak, mind olyanok, amely ele az önkormányzat befolyását a minimumra csökkentik, úgyhogy sokkal kisebb lesz az önkormányzatnak befolyása az ügyek viteléro az új törvény alapján, mint amilyen volt a régi törvény értelmében. Amikor tehát egy bürokratikus, jogelkobzó törvény készül, egy rosszabb, ismételten jogokat elvevő törvény, akkor csak azt kell mondanom, hogy ne alkossunk ilyen törvényt, hiszen ez a mostam törvény is jobb, mint a készülő új törvény. Elmondottamár ebben a Házban Wolff Károly képviselőtársam, de a demokraták részéről és az egységespárt részéről is hangoztatták, hogy a főváros törvényhatóságában van élet, mert a világszemlélet dolgában egymással szembenálló pártok mindig felvonulnak, állandóan telt ház van, a bizottságokban is ott vannak, itt azonban, önöknél, ahol egy nagy párt van, még a bizottsági üléseket sem lehet megtartani, mert nem jönnek el és ha el is jönnek, csak addig maradnak ott, amíg megállapítják a tanácskozókópességet és ha ezt nem kérik, ajkkor elpárolognak. Itt a Házban tanáesokzóképes számban alig vagyunk valamikor együtt, ha csak nincs valami pikantéria. A fővárosnál minden bizottságban, minden közgyűlésen telt ház van, mert ott pártok vannak, amelyek eszméket és gondolatokat vetnek fel és mindenik párt védi a maga igazát. Hogyan fejlődhetik egy állam, ahol az élet lehetőségét nem biztosítják? Ott, ahol egymásraható erőtényezők vannak, ahol pártok és tömegek vonulnak fel, ahol eszmék és gondolatok merülnek fel, amelyek az életet különböző szemüvegen át nézve ítélik meg, ott természetes dolog, hogy van élet, magától értetődik, hogy van alkotás és van fejlődési lehetőség. Itt azután megfelel az önkormányzat, a közület intézése az élet kívánságának, ez összhangban áll vele és most ezt akarják Budapesttől elvenni. Igaz tehát az, amit mondtam, hogy kést szúrnak a városnak szívébe, amelyre nézve azt szeretnék, hogy érző, lüktető szíve legyen. Lehetetlen állapot az t. Képviselőház, ami itt tapasztalható és ami itt készül a főváros ellen, lehetetlen, hogy ez így menjen. Komolyan meg kellene ezt gondolni a kormánynak és magának az egységes pártnak is. Hiába ragaszkodnak az urak ahhoz, hogy most kormányon vannak, többségben vannak, hogy most hatalom van a kezükben. Lehet valakinek édes gyönyörűsége a hatalom, de örökké nem marad ott és hogy egyebet ne mondjak, végtére mindenkinek van családja. Hangoztatják, hogy a nemzetért, a nemzet egyetemes nagy szempontjaiért harcolnak. Ha ez így van, akkor miért kell ragaszkodni olyan berendezkedéshez, amely nem bizonyult jónak