Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-336

Az országgyűlés képviselőházának 336. és helyesnek, miért kell küzdeni az ellen, ami,

: jónak és helyesnek bizonyult, miért kell rósz-' szabbat alkotni, amikor ez jó, helyes, tökéletese és megfelel a célnak? Ezt senki nem tudja meg-: érteni. Már most úgy látom, hogy itt bizony a jj helyzet az, hogy a kormány keze messze elér és az önkormányzatokat csonkítja. Hogy a fővárosnál ez milyen nehezen megy, hogy a fővárosnál mennyire máskép kell kialakulni az önkormányzat gondolatának, — hiszen ott rendes működés van — ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a főváros tegnapi közgyűlése. A főváros tegnapi közgyűlésén tárgyalta: azt a kérdést, hogy ßipka főpolgármester úr nem hívott Össze egy ügyrendszerűen és szabályszerűen kért rendkívüli közgyűlést. Mi volt ezen a közgyűlésen? Egy panaszt tárgyalt a közgyűlés, amely panaszt a közigazggatási bírósághoz adtak be. Itt, ahol előzőleg ugyan egységesen állást foglaltak a fővárosi törvény: tervezete ellen, amikor még csak kombináció;; volt, most egyes pártok, amelyek a kormány-! hoz közelállanak, amelyek kormány támogató jj pártok voltak a főváros közgyűlésén, nem vet-: tek részt a szavazáson, kénytelenek voltak kijelenteni, hogy nem vesznek részt a határozatban. Nem akartak mellette szavazni, mert ez! népszerűségük rovására ment volna, a másik í párt, a kormányt kívülről támogató keresztény-• párt pedig kijelentette, hogy nem akadályozza' meg annak érvényesülését, hogy ez a közigaz-; gatósági bírósághoz jusson. Ez szintén kor-; mányt támogató párt, de nem helyezkedhetett; arra az álláspontra, hogy ellene szavazzon, nem jj mert erre az álláspontra helyezkedni, mert; érezte, hogy ellentétbe jut választóival, a fővá-j ros közönségének avval a részével, amely vele! szimpatizál és egy véleményen van. Uraim, al-; kotmányjogi szempontból szebb dolgot el semlehet képzelni. Lehet, hogy erre a belügyminisz- jj ter úr azt mondja, hogy helytelenül tették, lehet, hogy azt mondják rá az urak közül egyesek, hogy helytelen volt, hogy Kozmáék nem szavaztak ellene énnek a panasznak, helytelen volt, hogy a kereszténypárt nem szavazott ellene, de gondolni kell arra, hogy a fővárost né-1 pének gondolkodása, felfogása, érzülete az, amelyik arra kényszerítette ezeket a pártokat, hogy ne szavazzanak ez ellen a felterjesztés ellen. Nem megbecsülendő dolog ez? Miért ülünk akkor itt, minek beszélünk a nemzetről, minek beszélünk a népről, ha nem vesszük: figyelembe ennek a népnek, ennek a nemzetnek; vágyát, kívánságát, akaratát. Akkor, uraim! az; önök száján frázis a hazafiság, frázis a nemzeti! jelszó, frázis a népért kimondott minden jel-; szó, ha ezt nem veszik figyelembe, mert ez a; döntő, más célunk nincs itt. Nem önmagunkért vagyunk itt, a kormány ne önmagáért legyen, hanem az országért, a népért, a nemzetért, és ha nem ad erre a felfogásra, amely tegnap! megnyilatkozott a főváros közgyűlésén, akkor önmaga bizonyítja, hogy nem a népért, az or; szagért, a nemzetért dolgozik, hanem önmaga-' ért. Az automata érzéketlen. Ez a kormány egy automata, érzéketlen kormány, amelyik ilyen: javaslatot beterjeszt, és intézi a főváros^ dolgait azzal, hogy évről-évre elhalaszt ja. a válasz-, tásokat, holott ezeket meg lehetett volna tar-' tani. T. Képviselőház! Nyilvánvaló, hogy ez a törvényjavaslat, amely most előttünk fekszik, helytelen, rossz javaslat. A legvégzetesebb dolognak tartjuk, ha a kormány ezt is keresztül erőszakolja, még végzetesebbnek a másikat. (jánossy Gábor: Dehogy erőszakolj cl* ti parla- I ülése 1929 december 6-án, pénteken. 57 menttől, a Képviselőháztól függ!) Kérem szépen t. képviselőtársam, a választásokat már 1928-ban meg lehetett volna ejteni. A kormány éppen úgy tudta, mint mindenki tudta, hogy a mandátumok fele- lejár, azokat újra kell választani. Miért helyezkedett a kormány arra az álláspontra, hogy ne legyen meg a választás 1928-ban vagy 1929-ben, ha már egy évre meghosszabbították a mandátumokat? Miért halasszuk el most a választást tovább? Miért? Megmondottam, kifejtettem. (Jánossy Gábor: Hogy ne legyen két választás!) Nem kell két választás, mert nem kell új törvény. Senki sem sürgette, hogy a fővárosra alkottassék politikailag új törvény. Annyiról volt szó a Házban is, amint kifejtettem, — a főváros tanácsának, polgármesterének is az volt az álláspontja, állítólag a főpolgármesternek is, azután a közgyűlésnek is az volt az álláspontja — hogy az 1872-iki alaptörvénynek csak adminisztratív részét kell módosítani, mert az 1924-iki törvény elintézte politikai részét. Tehát nem politikáról és közigazgatásról van szó. Megmondtam, hogy a közigazgatás is rosszabb lesz, a fővárosnak politikai berendezkedése is rosszabb lesz, mint eddig volt, a törvény tehát nem kell a főváros közönségének, nem kell a mai közgyűlés többségének és nem kell egyáltalában egyetlen a fővárossal foglalkozó embernek sem. Senki sem kívánta ezt, nem kérte, nem verekedett érte, mégis hozták a nélkül, hogy valaki ezt kívánta volna. Ez a kérdés tehát részemről el van intézve. Ügy látom a kérdést, hogy a kormány erőszakolja. Hiszen látjuk azt, hogy például az a magatartás is, amelyet Kipka főpolgármester úr tanúsított a közgyűléssel szemben, a fővárossal szemben, olyan tény volt, amely a kormánnyal függött össze, a kormány ténykedéseivel, szellemével, gondolkodásával függ össze. Mert amikor felszólaltunk Brödy t. képviselőtársam és én ebben a kérdésben, hogy mért nem hívta össze a főpolgármester úr a bizottsági tagoktól kért rendkívüli közgyűlést, akkor a belügyminiszter úr kijelentette, hogy: «Beszéltem Ripkával, és kifejeztem azt a kívánságomat a főpolgármester úrnak, hogy nem szívesen látnám ezt a közgyűlést.» Ezt a főpolgármester úr természetesen parancsnak vette, — mint ahogyan történni szokott a t. túloldalon, hogy az ilyen kívánságokat parancsnak veszik — és nem hívta össze a bizottsági tagoktól szabályszerűen összehivatni kért közgyűlést. Már ez a tény is arra vall, hogy a kormány nemcsak egy jogot vett el az önkormányzattól, azt, hogy felirati jogát gyakorolhassa, hanem ezzel az eljárással, ezzel a megszorítással azt akarta elérni, hogy a főváros törvényhatósága ne foglalkozzék azzal a törvénytervezettel, amelyet a belügyminiszter a fővárosra vonatkozólag készített. En bizonyos vagyok abban, hogy a kormány a magyar gyáriparosokra, vagy a magyar agráriusokra vonatkozólag valamilyen törvényt csinál, azt odaadja előbb a Gyosz.nak, illetőleg az Omge.-nek és addig nem hozza ide azt a törvényjavaslatot, amíg velük meg nem tárgyalta. A kormány tehát a fővárost nem értékelte annyira, mint a gyáriparosok szövetségét, vagy a gazdák szövetségét, mert nem engedte, hogy a főváros közgyűlése foglalkozzék ezzel a kérdéssel. Hát mi ez?! Gondolkozzanak csak az urak kormányuk tényein és lássák be, hogy a kormány egyenesen önkormányzatellenes álláspontot képvisel, hogy meg