Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-336

34 Az országgyűlés képviselőházának 336. ülése 1929 december 6-án, pénteken. felületes alkotás a székesfővárosi törvényjavaslat, ebben a tekintetben méltóztassanak megengedni, hogy csak két-három példával rámutassak arra, hogy az 1872:XXXVL tc.-ben gyönyörűen meg van állapítva a kerületi választmány jogköre. Most csak be kellett volna ezt állítani, de az a t. referens, aki a miniszter úrnak a törvényjavaslatot csinálta, lusta volt azt a törvényt áttanulmányozni, (Rassay Károly: Nem ő a hibás!) tehát egyszerűen véleményező szervnek állította be az egész kerületi választmányt. Az 1872:XXXVL tc.-ben létesített ez a kerületi választmány voltaképpen életképes alakulat lenne, amely a kerületi elöljárók feladatkörét megkönnyíti. A közigazgatást egyszerűsíteni akarják, megszüntetik a tanácsot és a székesfőváros főpolgármesterét sok dologban a polgármester felé helyezik. Érzik, hogy ez hiba és az ügyeket decentralizálni kell és az ügyek egy részét az elöljárók hatáskörébe kell utalni. íme tehát itt egy kérdés, amelyet rendezni kellene és a törvényben kellene megállapítani a vonatkozó kérdéseket, azonban kényelmességi szempontból a belügyminiszter úr majd külön rendelettel fogja megállapítani. Ilyen javaslatokkal jönnek. Szóval azokat a részeket, amelyek szükségesek volnának a székesfőváros közigazgatásában, nem rendezik a törvényben, amely részekre vonatkozóan pedig a kormány már öt évvel ezelőtt rendelkezéseket állított be, újabb alapos szabályozás alá esnek. Majd azt is megmondom, mi óbból. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Tegnap részt vettem Budapest székesfőváros törvényhatósági közgyűlésén, mint hallgató a karzaton. Ma itt beszélek a parlamentben és meg kell állapítanom, hogy ebben a parlamentben nincsen élet, ott pedig élet, érdeklődés van. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Az a. baj, ez fáj a kormánynak!) Boldog lehet ez az ország abban a tekintetben, hogy olyan autonómiája van, — pedig én azt az autonómiát, amikor az 1924. évi törvénycikket megalkották, súlyosan kifogásoltam — ahol a világnézleti különbségek mellett látszik az, hogy a város ügyei iránt általános érdeklődés van. (Rassay Károly: No, majd ha kinevezettek lesznek, akkor nézzük meg!) Most mi, iakiknél nincs élet és az a kormány, amely gazdasági feladatait sem tudja teljesíteni el akarjuk venni annak az életképes szervezetnek jogkörét, (Bródy Ernő: Ügy van! Levágni, agyonütni!) a kormány akar helyette intézkedni, tutéla alá akarja helyezni, meg akarja ölni ott az életet, amely életre pedig szükség van, mert itt a székesfőváros életét nem állami adókból tartják fenn, hanem a polgárok külön hozzájárulásából. Szabad-e a mai időkben ezt az életet megakadályozni? Szabad-e egy egészséges autonómia működését megszüntetni akár Ripka főpolgármester úr kedvéért, akár pedig (Rassay Károly: Elkozmásítani az egész dolgot! — Derültség,) egy más párt, a kormánynak tetsző párt kedvéért? Meggyőződésem szerint testhez álló törvényeket készíteni nem szabad. (Bródy Ernő: Test helyett párthoz álló!) 1930-ban tartsuk meg legalább azt, ami 1924-ben demokratikus volt és legalább azt, amit ez a kormány már a konszolidáció ideje alatt, 1924-ben «engedélyezett», ne méltóztassék örökös tagok, érdekeltségek mesterkélt szervezetei által megszüntetni. Tessék azt élni hagyni és tessék meghagyni az erkölcsi alapot is. Mert az utonóm feladatok teljesítésért nem jár pénz. Annak az intézőtanácsnak — vagy hogy hívják — tagjai pedig majd fizetést húznak. Az eredeti javaslat szerint a székesfőváros bizottság tagjai bentültek az üzemekben, mint üzemi bizottsági tagok és díjakat kaptak. Most már nem kapnak. (Farkas István: Amíg mi be nem jöttünk a városházára, addig kaptak!) Ilyen rendszert nézetem szerint ma már erkölcsi szempontból sem lehet megengedni. Ami a kormány felügyeleti jogkörét illeti, meg kell állapítanom, hogy nem az ad tekintélyt, hogy egy főpolgármesternek autója van, hogy milyen tisztviselői átalánya van a polgármesternek, mert az embernek a tevékenysége ad tekintélyt. Száz törvényt alkothatnak ezen a címen, azzal a helyzeteket és az embereknek pozícióját nem rendezik. Különben is egy törvény alkotásánál ilyen apró, másodlagos célok és feladatok nem jelentkezhetnek. A kormány túlzott beavatkozása is, amely az új törvényjavaslatban intézményesítve van és amely túlzott beavatkozás következménye az is, hogy öt évig sem hagy élni egy autonóm szervezetet, hanem újat és újat alkot helyette, ma nem egészséges állapot, mert a magyar kormánynak igen sok olyan fontos feladata van, amelyeket el kell látnia. A főváros helyett való intézkedéssel, a teherviselő autonómia jogának csorbításával szerintem ezeket a feladatokat nem fogja megoldani. A magam részéről ezt a törvényjavaslatot nem fogadom el. Nem fogadom el azért, mert egyfelől nincs rá szükség. Az 1924 : XXVI. tcikkben meg vannak állapítva a közület öszszeállításra vonatkozó szabályok. Önök állapították meg a mi ellenzésünk mellett, tessék tehát annak alapján választani. Másfelől pedig, hogy ilyen aprólékos kérdésekkel foglalkozzunk itt a mai nyomorúságos időkben, ezt a parlamentarizmus veszedelmének látom. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: Szilágyi Lajos! (Rassay Károly: Lent van a bizottságban!) Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Képviselőház! (Rassay Károly: Kérjed a tanácskozóiképesség megállapítását!) Kérem a tanácskozóképesség megállapítását! Elnök: Méltóztassék beszédét megkezdeni. Farkas István: T. Képviselőház! Az előttem szóló Hegymegi Kiss Pál képviselőtársaim nagyon érdekesen rámutatott néhány szempontra. Itt mindjárt meg kell állapítanom, hogy a t. túloldal, amely nyolcórai munkaidőt szavaz meg a parlament számára, egyáltalán sztrájkol, mert nem vesz részt a vitában és nem vesz részt az üléseken sem. Az urak, úgy látszik, még annyi kötelességet sem éreznek, hogy amikor a kormány kiadja a parancsot, hogy itt kell lenni és nyolc óra hosszát itt kell ülni, akkor itt üljenek. (Jánossy Gábor: Semmiféle parancs! Kötelességérzet! — Rassay Károly: A képviselő úr csak most jött be és már haragszik. — Jánossy Gábor: Mert nincs igaza!) Ez a vita is egyoldalú. Ez a vita is bizonyítja, hogy az egységespártot nem érdekli a törvényhozás. Az egységespárt csak akkor jön be az ülésterembe, ha megszólal a csengő és hívják őket, ha megszólal a csengő és veszélyesen jelzi, hogy be kell menni az ülésterembe. (Krisztián Imre: Ilyen beszédet meghallgatni élvezet? — Rassay Károly: Napidíjért kötelesség meghallgatni, nem élvezet! — Zaj.) Amikor azt mondták itt előbb, hogy komédia a törvényhozásnak, a törvényalkotásn'ak az a módja, amellyel itt a kormány foglalkoztatja a Házat, akkor haragudtak az urak, pedig most maguk igazolják magatartásukkal azt, hogy amit innen a baloldalról komédiának neveztünk,