Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-350

432 Az országgyűlés képviselőházának i meg a t. belügyminiszter úr, hogy érdeméül rój­jam fel a^ mélyen t. miniszter úrnak, hogy ezt a törvényt és ezt,a rendeletet következetesen meg­tartotta. Csak a keresztény községi párt nem tartotta meg. Bizonyítani fogom, hogy a minisz­ter úr álláspontja helyes és következetes, de az az állapot, hogy a törvényhatóságban nemcsak az új törvényhatósági bizottságnak 1924-ben tör­tént Összeülése után, hanem azt megelőzőleg is mindenható akaratot jelentett a Wolff-párt uralma, azt a helyzetet teremtette, hogy ma át van ruházva Budapest közlekedésügyi vállala­tának vagyona, Magyarország legnagyobb va­gyonú vállalata át van ruházva egy olyan tár­saságra, amely ellenérték gyanánt lemondott egy olyan vállalatról, amelyet nem lett volna szabad odaadnia más közületnek és más rész­vénytársaságnak. Jól méltóztassék figyelni, mert 'megszám­lálhatatlan milliárdokról van szó. (Halljuk? Halljuk!) Amikor a Beszkárt. vagyona megvál­tásra került ama szerződés alapján, amelyet a székesfőváros 1895. szeptember 5-én kötött az akkori engedélyessel s amely szerint 1948-ban minden ellenérték nélkül átháramlik a fővá­rosra az egész közúti társaságnak, valamint a városi vasúttársaságnak minden vagyona, — e helyett a következő történt: A közgyűlést pótló tanács tárgyalásokat kezdett a Beszkárt. meg­előző jogelődjének igazgatóságával és megálla­podtak egy plattformában, amelyre nincs példa az egész világon. Megállapodtak abban, hogy a közúti igazgatósága — még mielőtt a fővárossal megegyeznék — és más érdekeltek kiszakítanak egy vagyonkomplexust ebből a vagyonból és alakítanak ebből egy új társaságot, amelynek neve Nova. Elvitték vele a ikistarcsai vasutat, elvitték vele ingatlanokat óriási értékekben, elvitték a nélkül, hogy ezt megengedte volna a törvény­hatóság iközgyűlése, hogy megengedte volna az ilyen határozat végrehajtását a belügyminisz­ter. (Buday Dezső: A szerződés engedte meg! A rósz szerződés!) Önök megkötöttek egy szerző­dést, amely ma is érvényben van. (Buday Dezső: Nem!^ Más célra (köttetett meg a szerződés!) Bocsánatot^ kérek, mindjárt fel fogom olvasni és akkor látjuk, hogy önnek része volt ebben, Buday képviselő úr. (Buday Dezső: Miben?) Az alapszerződés készítésében. (Buday Dezső: Ép­pen az alapszerződésben van a jog!) De nem­csak, hogy része volt az alapszerződés készítésé­ben, hanem ön ma is végrehajtja az alapszerző­dést, ma is igazgatóságig tagja ennek a társaság­nak, s nem veszi észre és nem akarja elismerni azt, hogy egy olyan vagyon veszett el és olyan vagyon ment ki a főváros birtokából, amely va­gyon lehetővé tenné azt, hogy itt ne azzal »kell­jen foglalkozni, hogy egy nyugalmazott fővá­rosi alpolgármesternek, a Beszkárt alelnöki mi­nőségben 133.000 pengő a fizetése, (Buday Dezső: Miért nem tetszik indítványt tenni, hogy miképpen szállítsák le a menetdíjakat. (Buday Dezső: Miért nem tetszik indítványt tenni, hogy indítson perta város a Nova ellen?) Vgy látszik, a t. képviselő úr átaludta azt a tevékenysége­met, amikor megtettem indítványomat. (Buday Dezső: Hogy pert indítson, olyan indítványt nem hallottam! — Zaj. — Elnők csenget.) Tessék elolvasni a polgármester úr kijelentését, amelyet erre az előterjesztésre tett. A polgármester úr azt mondotta: «kiadom ezt a kérdést a tisztifő­ügyésznek, mert magam is úgy látom, hogy ezzel foglalkozni kell.» Ez tehát nem olyan irreleváns. De nem akarom, hogy Buday Dezső t. kép­viselőtársam közbeszólása miatt elmenjünk e 50. ülése 1930 február 7-én, pénteken. mellett a kérdés mellett, hanem csak zökkenjünk vissza a rendes kerékvágásba. T. Ház! Ott tartok, hogy állítom, hogy a Nova részvénytársaság óriási vagyontömegeket vitt el abból a várományból és abból a vagyon­tömegből, amelynek a fővárosra kellett volna ingyen háramlania. (Buday Dezső: Be kell pe­relni!) Kérem, a pert végezzék el azok, akik magánérdekeket ápolnak. Én a közérdek szem­pontjából megbélyegzem ezt az eljárást és rá akarok mutatni itt a nemzet színe előtt arra, hogy a fővárosnak az a gazdálkodása, amelyet ma a Beszkárt-ban és egyéb intézményekben inaugurál, ellenkezik a tételes torvényyel, ellen­kezik a miniszteri rendeletekkel, ellenkezik a je­lenlegi belügyminiszter úr álláspontjával is. Ebből méltóztatnak látni, hogy objektív az ál­lásfoglalásom. En, aki bizalmatlan vagyok a mélyen t. belügyminiszter úr iránt és e törvény­javaslat iránt, (Meskó Zoltán: Mióta?) köteles­ségszerűen el ikell, hogy ismerjem, hogyha ebben a kérdésben eddigi magatartása mulasztásos^ is, — mert ezt is ki kell emelnem — de legalább megmutatja, hogy nem hagyott jóvá egy olyan határozatot, amellyel a főváros megkárosítása ilyen eminens módon mutatkozik meg. T. Képviselőház! Hogyan pattant ez ki? Amikor ezeknek a most szóban forgó ingatla­noknak az osztályozása likvidálásra került, egyszer ki kellett igazítani néhány négyszög­ölnyi területet, hogy vájjon az a Nováé-e, avagy időközben a főváros tulajdonába ment Beszkárt.-é. Egészen jelentéktelen néhány négy­szögölnyi kis területről volt szó. Ezt a kis dol­got felterjesztették a belügyminiszterhez. A bel­ügyminiszter leírt a fővároshoz, hogy: «Hohó, uraim, ezt a részletet én nem vagyok hajlandó jóváhagyni, mert hiszen még az egész komp­lexum nincs átruházva.» Ezt tettein szóvá a vá­ros közgyűlésén és ekkor született meg az elha­tározás, hogy miután ez a kísérlet, hogy a Nova. és a Beszkárt. egyetértéssel a főváros vagyonát képező vagyontárgyakkal ilyen módon kíván rendelkezni, immorális, törvénybeütköző, a fővá­ros törvényhatósági bizottsága a belügyminisz­teri leirat alapján leveszi a napirendről ezt az átruházást. Nem lehet azt 'mondani, hogy ami áll erre a részletre, az nem áll az egészre. Honnan vette a főváros tanácsa és közgyűlést pótló szerve át­meneti időben azt a jogot, hogy szerződést kös­sön úgy, hogy azt mindjárt végre is hajtsa, amikor a törvény kimondja, hogy nem szabad végrehajtani a felügyeleti hatóság nélkül? Nagyon kérem a mélyen t. belügyminiszter urat, szíveskedjék erre azelőtt, mielőtt még to­vább folytatnánk ezt a tárgyalást, egyenesen és őszintén feleletet adni: igaz-e, hogy a mai napig a Beszkárt. átruházási szerződése jóváhagyva nincs? Nem kérek semmi mást, csak ennek a ténynek megállapítását. En megdicsérem érte a t. belügyminiszter urat s mert alkotmányos ér­zékre vallott az, hogy egy ilyen, a főváros ér­dekeit sarkaiban megtámadó, kiforgató, a pol­gárság érdekeit súlyosan sértő és érintő ilyen elhatározást jóvá nem hagyott. Hozzátehetjük, hogy az urak nem elégedtek meg ezzel, hanem nagy vigalmi ünnepélyeket rendeztek. A Nova első ténykedése az volt, hogy ezekből a szerintem a főváros tulajdonát ké­pező ingatlanokból saját tisztviselőinek elaján­dékozott, potom árért átengedett telkeket, ame­lyeket ezek két-három év múlva tízszeres és har­mincszoros áron értékesítettek. Hol tűrnék ezt meg? Hol lehetne e felett napirendre térni? S

Next

/
Oldalképek
Tartalom