Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-350

Az országgyűlés képviselőházának 350. minderről^ nyilvános beszédekből értesülhetett a t. kormány. Ott vannak a telekkönyvek, amelyekben az átírások megtörténtek jutalmul azért, hogy a fővárost ilyen veszteség érte; jutalmazni azokat, akik ebben tevékenykedtek, úgy tüntették ki, hogy reájuk ruháztak ingatlanvagyonokat, amely ingatlanvagyonokat azok nagy nyereséggel értékesítették, — számszerű adatok mutatják, hogy mennyiért vették és mennyiért adták el ezeket az ingatlanokat. Ajándékban részesültek a közönség súlyos rovására. (Jánossy Gábor: Es a későbbi fővárosi közgyűlésen nem tették ezt szóvá? — Bródy Ernő: Hogyne tették volna szóvá! — Jánossy Gábor: Ezt nem értem! — Bródy Ernő: Majd megmagyarázza! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gál Jenő: T. képviselőtársam, nem titokban folytak ezek a megjegyzések és ezek a leleplezések, hanem a legnagyobb nyilvánosság előtt történtek és tisztán a székesfőváros polgármesterének ígérete, hogy a tisztifőügyészt arra utasítja, hogy ebben a kérdésben mihamarább tegyen előtérj es ztést, nyugtatott meg engem, mert azt tartottam, hogy ez egy komoly elhatározás. Ennek másfél esztendeje, de sem a belügyminiszter úr, sem a polgármester ebben a tekintetben semmiféle előterjesztést, illetőleg lépést nem tett. Nekem az a meggyőződésem, hogy a revíziónak azért kell ebben a kérdésben bekövetkeznie, mert állítom, hogy a székesfőváros közlekedésügyének rákfenéje az, hogy ezek a jogtalanul átruházott értékek nem kerülnek vissza a főváros tulajdonába hatalmi, kormányhatalmi intézkedés révén. Mert elég", ha. a belügyminiszter úr megmondja, hogy azt, amit öt évvel ezelőtt végeztek el ezek az urak, ezt a határozatot és szerződést a mai napig nem hagyta jóvá. Lehet feltételezni józan közigazgatásban azt, hogy ilyen, a főváros létérdekeit érintő, szegény emberek közlekedési eszközéül szolgáló villamos vasutak ilyen módon sínylődjenek magas viteldíjak nyűge alatt, ilyen módon sínylődjenek tisztviselőknek adott horribilis fizetések alatt, ilyen módon sínylődjenek nemzeti ajándékokat képező, magánosoknak adott telkek odajuttatása miatt úgy. hogy minderre nincs remédium? En számon kérem ezt attól a párttól, amelynek szavazattöbbsége akkor egyedül irányadó volt, de számon kérem az igen t. kormánytól is. (Viczián István: Az interregnum alatt^ szavazattöbbség? Akkor nem volt közgyűlés, nem volt párt!) fme, Buday képviselőtársam után jelentkezik a másik úr, Viczián képviselő úr, aki ugvancsak benne volt abban a társaságban, amely ezt megszavazta. (Viczián István: ^ Micsoda társaságban? Ön arról az időről beszél, amikor nem volt közgyűlés! — Buday Dezső: Az alapszerződésről beszéljen, amelyet a liberálisok kötöttek! — Petrovácz Gyula: Ez nem a mi ügyünk! — Dabasi Halász Móric: Az a kérdés, hogy átírta-e a bíróság a telkeket? — Zaj. — Elnök csenget. — Felkiáltások a jobboldalon: Halljuk az elnököt!) Elnök: A képviselő urakat figyelmeztetem, hogy a^ közbeszólásoktól tartózkodjanak. Itt most Gál Jenő képviselő urat illeti a szó, és a többi képviselő uraknak nincs joguk szólni. Gál Jenő: Vitatkozás helyett leteszem a Ház asztalára a főváros hivatalos lapjának, a Fővárosi Közlönynek 1922 november 3-án, tehát a keresztény községi pártnak virágjában — hogy úgy mondjam — (Viczián István: Mi volt akkor?) megjelent számában foglalt előterjesztését a tanácsi ügyosztálynak, amely határozattá vált, Budapest székesfőváros tanácsának a Buülése 1930 február 7-én, pénteken. 433 dapest Közúti Vaspálya és a Budapesti Villamos Városi Vasút megváltása, valamint az ezzel kapesolatosan^szükséges összes intézkedések tárgyában. (Viczián István: Persze, elhatároztuk a megváltást! Természetesen! Nem vesztett a főváros a megváltással!) Majd mindjárt. A számok mást mutatnak. Ezt a beismerést, hogy: «elhatároztuk», elkönyvelem. (Bródy Ernő: Tény ! — Viezián István : Felmondtuk a koneeszsziót, ez az egész! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gál Jenő: T. Képviselőház, nem lehet engem megzavarni. (Meskó Zoltán: Ez a villamos fugázol valakit!) Ezek a tények, amelyekre itt rámutatok, mind okmányilag bizonyíthatók. Nem tudja Vicziá» úr letagadm azt, (Viczián István: Nem is akarom!) nem tudja megváltoztatni azt, hogy volt a főváros jogelődjének, a Közúti és a Városi Részvénytársaságnak olyan vagyona, amely a szerződés értelmében ellenérték nélkül kellett volma, hogy a főváros tulajdonába jusson. (Viczián István: Arról ott szó sincs, és én abba egyáltalában bele nem folytam!) Ne» méltóztassék azt mondani, (Viczián István: Felmondtuk a koncessziót a magánvállalatnak, ez az^egész!) mert ön volt egyike azoknak, akik pártértekezleten is felszólaltak ebben a kérdésben. (Viczián István: Honnan tudja? Hiszen Ön nem volt ott a pártértekezleten!) Ne méltóztassék azt mondani, hogy önnek nincs része benne. A közgyűlésnek és bizottsági tagnak nemcsak abban van része, amit tesz, hanem abban is, amit elmulaszt. (Meskó Zoltán: Es amit nem tesz! — Schandl Károly: Kimegy a folyosóra!) Nem lehet ezt a kérdést a maga eredeti értelméből kivetkőztetni. (Viczián István: Ön vetkőzteti ki! - Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni és a tárgyalás nyugodt* menetét lehetővé tenni. Gál Jenő: Majd méltóztassék ezt a tényt mesrcáfolni. Cáfolja meg a belügyminiszter úr, cáfolja meg at. kormány, vagy cáfolja meg a polgármester. Azt a tényt nem lehet megcáfolni, hogy ma nincsen a Beszkárt tulaj donában^ az, ami Jellinekéknek és Hűvöseknek tulajdonában volt és amit meg kellett volna kapnia a főváros közönségének, de nem kapott meg. (Dabasi Halász Móric: Hogyan írt át a bíróság, ez a kérdés!) A tisztifőügyésznek volna kötelessége ebben az ügyben a szükséges lépéseket megtenni. En nem támadhatom meg a szerződést a bíróság előtt, mert én nem vagyok sem részvénye«, sem magánérdekeit. (Dabasi Halász Móric: De fővárosi bizottsági tag!) Ez egy olyan^ actio publica, amelyet én nem vihetek a bíróság elé. (Foh'tonos zaj.) Elnök: A képviselő urak folyton zavarják a szónokot közbeszólásaikkal! Kénytelen leszek a képviselő urakat névszerint figyelmeztetni és rendreutasítani! Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a tárgyalás rendjét és csendjét megőrizni. Gál Jenő képviselő urat pedig kérem, méltóztassék beszédét folytatni. Gál Jenő: Megengedem, hogy ez nem nagyon kellemes téma, azonban itt a legfőbb ideje, hogy elkövetkezzék ennek a jogi kérdésnek a rendezése. Es ebből ki kell vennie a részét a felelős kormánynak is, annál is inkább, mert itt van a kezemben gróf Bethlen István miniszterelnök úrnak 204. számú rendelete 1924-ből, amelyben azt mondja, hogy vagyoni kérdésekben addig, amíg a kormány jóváhagyása — éppen az ideiglenes viszonyokra, éppen a kényszerhelyzetre való tekintettel — még nem történik, amíg a kormány és a város meg nem egyeznek, a