Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.
Ülésnapok - 1927-349
424 Az országgyűlés képviselőházának 349 lentéseknek, amelyeket még" ezelőtt pár évvel a magyar emigránsok és nagyon is ismert, jól fizetett külföldi propaganda-bürók terjesztettek Magyarországról», (Br. Podmanczky Endre: Ez így is van!) «Ilyen kijelentések alatt értem a középkori, feudális, oligarchikus és hasonló jelzőket». Hát, mélyen t. Képviselőház, kérdezem én: milyen jogon kér a magyar politikusoktól, de elsősorban talán az őszintén bíráló ellenzéktől ilyen szolgálatot a miniszterelnök'? Milyen jogon kérheti vagy követelheti az igen t. miniszterelnök úr azt, hogy bárki is, aki ismeri és figyelemmel kíséri a kormány politikáját, külföldre utazva azt akarja elhitetni a külfölddel, hogy ebben az országban demokrácia van, hogy ebben az országban jog és szabadság van? (Jánossy Gábor: Van! — Br. Podmaniczky Endre: Hogyne volna! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Csak nem mindenkinek! — Krisztián Imre: Hogyne volna, de nem olyan mint amilyent önök szeretnének, mint amilyet 1919ben kreáltak! — Propper Sándor: A barátjának is betiltották a gyűlést és ön beszéli — Zaj.— Elnök csenget.) Kérdezem én, milyen jogon kéri ezt az igen t. miniszterelnök úr? Mutassanak az urak a legutóbbi idők törvényjavaslatai közül csak egyetlenegyet, amely tényleg a haladást, a fenlődést, a demokráciát szolgálja! (Fábián Béla: Dehát nem is akarnak olyat mutatni! Nem kell nekik, csak külföldi használatra a demokrácia!) Ha nem akarnak ilyet mutatni, akkor viszont joggal elvárhatja az ország az uraktól, hogy ne hirdessék azt, hogy akarják a demokráciát; joggal elvárhatja tehát az ország közvéleménye a kormánytól, hogy ne kérjen és , ne állítson olvat, ami a tényeknek nem felel meg. (Fábián Béla: «Jó uram, ez ám a politika» — mondotta Csontos bácsi!) Kérdezem ezek után, vájjon ez a törvényjavaslat, amelyhez olyan makacsul ragaszkodik a belügyminiszter úr, szolgálja-e azt a közös célt, ismétlem, hangsúlyozom: azt a közös célt, amely arra irányul, hogy a durva, nyers, igazságtalan, erőszakkal elkövetett sérelem minél előbb jóvátétessék? Kérdezem én a t. túloldalt, vájjon milyen lelkiismerettel állanak oda választóik elé ez után^ a törvényjavaslat után? Amidőn kiállanak a választók elé és a kormány politikájáról beszámolnak, milyen lelkiismerettel állanak a t. urak a t. túloldalról a választók elé? (Krisztián Imre: Nem vörös lelkiismerettel, hanem tiszta lelkiismerettel! — Kabók Lajos: Nincs is lelkiismerete! — Krisztián Imre: Amilyen önöknek szokott lenni, olyan nincs!) Elnök: Krisztián képviselő urat rendreutasítom. Méltóztassék csendben maradni. Folytonos közbeszólásaival ad tápot a 1 képviselő úr az ellenközbeszólásra. (Várnai Dániel: Hadd szóljon!) Esztergályos János: Kérdezem az igen t. túloldalt, milyen lelkiismerettel állanak a választói elé és mit mondanak, mit fognak választóiknak mondani, ha egyáltalán megjelennek a választőik előtt? Mit fognak mondani, ha számon kérik önöktől, vájjon mit tettek önök, mit tett az önötk által támogatott kormány a trianoni igazságtalanságnak mielőbbi megszüntetése érdekében? Mit fognak az urak mondani, — kérdezem én? Kijelentem, hogyha őszintén, lelkiismeretesen kívánnak választ adni, akkor azt kell mondaniuk választóiknak: «T. polgártársaink, sajnos ilyet nem tettünk, a kormány ilyen célú javaslatokat a Ház elé nem terjesztett; sajnos, nincs módunkban kedvező választ adni.» ülése 1930 február 6-án, csütörtökön. Mert ha eddig volt törvényjavaslat, amely nem szolgálta a trianoni igazságtalanságok megszüntetését, akkor igen t. Képviselőház és igen t. túloldal, ez a törvényjavaslat egyike azoknak, amelyek semmiesetre sem szolgálják ezt a célt. Hogyan képzelik az urak, hogy ennek a célnak elérésére ez a törvényjavaslat haladó lépést tesz, vagy hogyan képzelik el a t. túloldalon, hogy azok a magyarok, akiket a nyers és durva erőszak elszakított Magyarország területéről, ebben a törekvésben, ebben a célban velünk majd egyek lesznek? Azt hiszi a t. túloldal, hogy az a magyarság, amelyet elszakítottak tőlünk, vágy va-vágyik és visszakívánkozik ide, ahol a magyar kormány minden ténykedése és minden törvényjavaslat^ amelyet a Ház elé terjeszt, a nagybörtön kiépítését kívánja szolgálni? (Fábián Béla: Sajnos, így van!) Gondolják tehát az urak, hogy ez a törvényjavaslat egyike azoknak a törvényjavaslatoknak, amelyeket önöknek tüzön-vizen és pártvacsorákon keresztül szabad támogatni? Felvetem a kérdést önök előtt, hogy amikor Trianonról gondolkoznak, nem éreznek-e lelkiismereti furdalást, nem érzik-e, hogy meg kellene mozdulniok ott a nagy többségi oldalon és mindent el kellene követniök arra nézve, hogy a kormány ezt ä javaslatát vonja vissza ^ és dolgozza át úgy, hogy az tényleg a haladást szolgálja, úgyhogy az tényleg megfeleljen az ország érdekeinek? Kérdezem a t. túlodalt, hogy nem .érzik-e ennek szükségét, vagy pedig nyugodt lelkiismerettel és a pártfegyelem, érzésének hatása alatt önök képesek lesznek ezt a törvényiavaslatot is megszavazni? (Br. Podmaniczky Endre: Gondolatolvasó! — Derültség jobbfelől. — Fábián Béla: Nem, csak a múltból jósol a jövőre! — Várnai Dániel: Az ön gondolatait nem lehet olvasni! — Propper Sándor: Már azért sem, mert titokban tartja!) Kérdezem, igen t. túloldal, hogy szabad-e önöknek ezt a javaslatot megszavazniok; vájjon ad-e ez a javaslat valamit, ami érték a köz javára; ad-e valamit, amire Budapest dolgozó népe, Budapest jogért, szaszadságért és kenyérért vágyakozó népe^ azt fogja mondani, hogy az a közérdéket szolgálja? Összegezve a törvényjavaslat egész gondolatmenetét, a lényeget a következőkben foglalhatom össze. . Ez a törvényjavaslat a sajtószabadságot keresztrefeszíti, az egyesülési és gyülekezési szabadságot kerékbetöri, a véleményszabadságot elkobozza, és végeredményben most bölléfkésre adják a főváros autonómiáját. Ebben a törvényiavaraiban a káros, romboló erőknek sok különféle, naffv mennyisége van összepréselve, Hót, nem látnák-e önök ^elérkezetnnek azt az időt, hogy még egy egvségespárti palotaforradalom árán is kimozdítsák a. f belügyminiszter urat az ő nvakassá^ából s rákénvszerítsék őt arra,... (Fábián Béla: Hogyan képzeled, hogy ők palotaforradalmat fognak c a inálnü? — Farkas István: ök forradalmat?!) En el tudom képzelni, t. kénviselőtársam, méltóztassék nekem megengedni, hogv is-ennel válaszoljak azon tiszteletre méltó kérdésére, mert tudom, hogy a t. túloldalon oalota forradalmat csináltak már a ki«üstért is. Ha tehát lehetséges az egviik palotaforr ad alom. akkor annál inkább érthető az, hogy itt. amikor a közszabadságokról van szó, azt a. palotaforradalmat megcsinálják. (Zai és derültség a jobboldalon.' — Propnor Sándor: Boriúgerinceel vagv a nélkül? — Br. Podmaníczkv Endre: ftsakhogy beismeri!) Mit? (Br. Podmaniczky Endre: Hogy nem vagyunk olyan mameluk ok. mert ««inaltunk már palotaforradalmat! — Fábián Béla; A palotaforra.da-
