Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.
Ülésnapok - 1927-349
Áz országgyűlés képviselőházának 3U9. lomiból csak a palota van meg, a forradalom nincs!) T. Képviselőház! De hogy folytassam ezt a gondolatmenetet, amióta ez a javaslat a Ház előtt fekszik és amióta végighallgatom az ezekről a padokról elhangzó igazságos és tárgyilagos bírálatot és látom, ismétlem, f a belügyminiszter úrnak konok magatartását e javaslat fenntartása érdekében, nem tudok szabadulni attól az érzéstől, attól a gondolattól, hogy minden erőmet felhasználjam arra, — igaz, lehet* hogy kilátástalanul — hogy ennek a törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedését megakadályozzam. {Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Jánossy Gábor: Alkotmányos úton!) Nem tudok szabadulni ettől a gondolattól es ebben az érzésemben minden alkalmas eszközt jónak találok arra, hogy igénybevegyem. Így alkalmasnak tartom annak -megkérdezését, hogy vájjon ezt várja-e tőlünk Európa, hogy itt ilyen törvényjavaslatokkal állandó nyugtalanságot okozzunk az országban? (Fábián Béla: Olyankor, amikor itt nincs kenyér!) Amikor az ország dolgozó népe elszánt, 'kétségbeesett erővel akar szabadulni az irtózatos nyomorúság alól! Ezt kérik tőlünk, ezt kívánják tőlünk például azok a magyarok, akiket a sors kíméletlen és kegyetlen ereje elsodort tőlünk az országból a tengerentúlra? Ezt kérik tőlünk azok!? Nem hiszem, hogy az igen t. belügyminiszter úr s az igen t. túloldal előtt közömbös lehetne^ az, hogy vájjon az amerikai magyarok mit kíván<nak t a jövő fiatal új Magyarország felépítése érdekében. Nem lehet ez az urak előtt közömbös. Nem hiszem, nem tudom elhinni, hogy bárki előtt is ebben az országiban, de különösen a túlsó oldalon ülő kormánypárti képviselő urak előtt közömbös legyen az, hogy mit kérnek, mit üzennek az Amerikában élő magyarok. Nem lehet közömbös. (Fábián Béla: Közömbös! Csak akkor érdekli őket, ha az ő érdekükben üzennek!) Nem lehet közömbös, és miután valószínű, hogy a t. túloldal lelkiismerete nem foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy vájjon helyes-e a kormány politikájának ilyen folytatása vagy nem, ezért én szükségesnek tartom megismertetni a t. túloldalt az amerikai magyarság kívánságával, és ne emelje fel szentségtelen hangját egyetlenegy magyar politikus sem azért, hogy lehetővé tegye ennek a kívánságnak az elfojtását. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak csak a t. képviselő urak nyugodtan maradni, mindjárt ismertetni fogom. Mindenesetre nagy megnyugtatásul szolgál részemre, hogy a magyar parlamentben mégis hangzottak fel e pillanatban hangok, hogy vannak képviselők, akiket érdekel az amerikai magyarság üzenete, (Fábián Béla: Tehát minket, az ellenzéket! — Farkas István: De őket nem érdekli!) De igen, suttogva ott is mondják, hogy igen. (Derültség. — Halljuk! Halljuk!) Gyönyörű, lélekemelő az amerikai magyarságnak ez az üzenete, amely üzenet mást kíván és akar, mint ez a törvényjavaslat. (Felkiáltások jobbfelől: Halljuk hát! — Jánossy Gábor: Azt mondja, hogy tartsunk össze!) Ez az üzenet a következőképpen hangzik (olvassa): «Testvéri szeretetét küldi a csonka országban élő és az elszakított magyarságnak. Követeli számukra mindazon szabadságokat és jogokat, amelyekben a magyarságot új hazájuk; Amerika részesíti. A magyar kormány tudomására hozzák, hogy az ó-hazában élő magyar népet, édes testvéreiket, éretteknek tartják mindezekre a jogokra és szabadságokra, osztják lord Roth erm ere félreérthetetlen megállapítását, amely szerint az országesonkítótrianoni szerződés békés úton való revíziójának előfeltétele Magyarország teljes demokratikus átalakulása, ülése 1930 február B-án, csütörtökön. 425 a magyar népnek ia közszabadságok és jogok teljességével való felruházása és ezzel egyidejűen...» (Farkas István: Na, mit szólnak ehhez! — Felkiáltások a jobboldalon; Helyes! — Farkas István: Helyeslik? De akkor miért támogatják azt a kormányt, amely ezt nem csinálja meg? — Jánossy Gábor: Mert a kormány is ezt akarja, csak lassabban! — Farkas István: Dehogy akarja! — Halljuk! Halljuk!) «ezzel egyidejűen a Habsburgok minden ivadékának a magyar életből való örökös kiküszöbölése.» (Farkas István: Helyes! Becsületes magyar kívánság! — Br. Podmaniczky Endre: Ez már nem onnan jön!) T. Képviselőház! Kérdezem, vájjon ez a törvényjavaslat szolgálja-e ezt a célt, vájjon szolgálja-e a magyar népnek jogokkal való felruházását, vájjon szolgálja-e a haladást, a fejlődést? (Br. Podmaniczky Endre: De a Habsburgokhoz semmi köze!) Kérem, én teljes szövegében akartam ezt felolvasni. (Tovább olvas): «A 12-ik órában figyelmeztetik Magyarország sorsának jelenlegi irányítóit: ne késlekedjenek CsonkaMagyarország népének a felszabadításával. A legszívesebben látnák Magyarországon a köztársasági államformát. Amerikában, új hazájukban megtanulták csodálni és élvezni a köztársaságig államforma áldásait; a magyar népnek magának legyen joga a saját sorsa felett dönteni és a csonka hazában élő magyar testvéreknek legyen jussuk ahhoz, hogy törvényes eszközökkel küzdhessenek a magyar köztársaságért. Legyen vége már annak az állapotnak, hogy a köztársasági államforma hitvallóit, Kossuth Lajos igazi híveit, bebörtönözik. Adják meg a magyar népnek az általános, titkos választjogot, a teljes gyülekezési és sajtószabadságot, a tökéletes felekezeti egyenjogúságot, állítsák vissza az esküdtszék intézményét, vigyék keresztül Magyarország demokratizálását. Kérve kérik, hogy politikai meggyőződésükért ne üldözzenek forrón szeretett szülőhazájukban senkit, nyissák meg a kapukat a politikai foglyok előtt, a börtöncella ajtaját nyissák ki és hívják vissza Magyarországba, azokat, akiket a politikai bosszúállás szelleme üldözött ki hazájukból». (Br. Podmaniczky Endre: Mintha már hallottam volna itt Magyarországon ezeket a programmpontokat!) Valószínűleg gyűléseinkre méltóztatott eljönni. (Farkas István: Sokszor fogja még hallani, amíg meg nem lesz minden valósítva!) Méltóztatnak-e érezni ebben a pillanatban, méltóztatnak-e emlékezni, hogy az amerikai magvarság ezen üzenete folytán önkéntelenül is a friss, szabad levegő szent érzése járja át a lelkeket? Ha érezték, akkor ismételten felteszem a kérdést a t. túloldalhoz: vájjon saját becsületes lelkiismeretükkel összeegyeztethetőnek tartják-e azt, hogy a Képviselőház továbbra is tárgyalja ezt a minden jogtól és szabadságtól megfosztó minden jogot és szabadságot megbilincselő törvényjavaslatot? (Br. Podmaniczky Endre: Csak bízza ránk! — Farkas István: Rossz lelkiismeretük van, nem tud megmozdulni! — Söpkéz Sándor: Még 12 perce van!) Szíves engedelmükkel majd meghosszabbítást fogok kérni. (Helyeslés.) egyelőre azonban nem kérek. (Zaj.) Kérdezem, épp annak a szellemnek, a szabadság szellemének érzése alatt, vájjon az urak, a kormány, a túloldal nagy többsége elvégzett-e már minden olyan kérdést, elintézett-e minden olyan problémát, amellyel az ország újrafelépítésénél a szilárd pilléreket lerakhatnák? Elvégezték-e az urak mindezeket a kérdéseket? (Jánossy Gábor: Dehogy végeztük már el! — Huszár DezsŐ: Önök ennyit se tudtak volna elvégezni,
