Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-336

Az országgyűlés képviselőházának 336 Hozzá akarunk szólni ehhez a javaslathoz is, de felakarunk szólalni és elő akarjuk terjeszteni módosításainkat a bizottsági tárgyaláson is, annyival is inkább, mert ez nagyon fontos, hiszen, mint látjuk a tárgyalás anyagából, egykét szavazaton múlik az is, hogy milyen javaslat kerül a Házhoz a nagy kérdés tárgyalásánál. Lehetetlen és nincs precedens arra, (Bródy Ernő: Es mi a célja!) hogy az ügy azonosságánál fogva ugyanazon tárgyú é$ természetű közigazgatási kérdésben a plénum is és a közigazgatási bizottság is egyidőben tanácskozzék. Erre nem tudok eddig példát és ha a Ház precedensei között keresünk, abban nézetem szerint az esetben sem találunk erre példát. Mert az meg lett engedve, hogy bizonyos gazdasági bizottság, vagy kulturális bizottság tanácskozzék, de hogy annak a bizottságnak tagjai, amely hivatva lesz pár perc múlva a törvényjavaslatot tárgyalni, (Szilágyi Lajos: Folytatni a tárgyalást!) kirekesztessenek a plenáris tárgyalásból, vagy kirekesztessék a bizottsági tárgyalásból, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) ez a házszabályok észszerűségével ellenkezik. (Zaj.) Arra kérem az elnök urat, hogy éppen ebből a szempontból, a 169. § szempontjából így méltóztassék mérlegelni az elvi döntés meghozatalát, hogy itt voltaképpen egy olyan bizottság tárgyalásáról van szó, amely bizottság — ha ezt a törvényjavaslatot általánosságban elfogadják — a házszabályokban megállapított hivatásánál fogva nyomban átveszi ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalását. (Egy hang a középen: Nyomban? Miértül) Kérem lehet hogy nem nyomban, de az is lehet, hogy nyomban, ha a Ház úgy intézkedik. Ez lehetetlen dolog és ennélfogva nézetem szerint a döntést ezeknek a szempontoknak figyelembevételével kell meghozni. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: Miután senkinek szólásjoga nincs, a vitát bezárom. Á belügyminiszter úr kíván nyilatkozni. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Elsősorban is méltóztassanak nekem megengedni, hogy azt a kijelentést tegyem, hogy ezt a kérdést abszolúte nem politikai szempontból kívánom tárgyalni. (Bródy Ernő: Az helyes!) hanem a helyzet hozta úgy magával, hogy ebben a kérdésben a Háznak döntenie kell, mert első alkalommal alkalmaztatnak a házszabálynak ezen rendelkezései. Egészen röviden akarom összefoglalni a magam álláspontját ebben a kérdésben és kijelenteni, hogy Tomcsányi Vilmos Pál igen t. képviselőtársam okfejtését elfogadom. Ehhez járult hozzá nagyjából Hegymegi Kiss Pál képviselőtársam is. Az tagadhatatlan, hogy logikus fejtegetései teljesen megegyeznek azzal az intencióval, amelv intencióval ezt a harmadik címet a t. Ház megalkotta. Éppen a 170. § megszövegezése borít erre az egész kérdésre egy kis homályt és éppen e miatt van szükség arra, hogy ebben a kérdésben döntsünk. En nem befolyásoltatom magámat ennek az elvi kérdésnek az eldöntésénél magával a konkrét esettel úgy, mint Hegymegi Kiss Pál képviselőtársam befolyásoltatni engedi magát. (Szilágyi Lajos: Éppen ez bizonyít!) Tessék a konkrét esetet kikapcsolni. Nem is osztom ebben a kérdésben felfogását, (Szilágyi Lajos: Ez bizonyít!) amit majd ki fogok fejteni. (Folytonos zaj.) Mi ebben röviden az elvi kérdés? Ha a harmadik cím szerint tárgyalás van a plénumban, tarthat-e a harmadik cím alapján tárgyalást ülése 1929 december 6-án, pénteken. 25 egy bizottság, igen vagy sem? Az egyik értelmezés szerint általánosságban az elvi álláspont az, hogy nem. A 170. § két kivételt tesz: abban az esetben, ha a Ház adott terminust egy törvényjavaslat letárgyalására vagy határozathozatalra és abban az esetben, ha a Ház másképpen dönt. Ez az egyik — szerintem helytelen — álláspont. A másik kérdés az, hogyha a 3. cím alapján a bizottság tárgyal, akkor tartható-e plenáris ülés. Az elvi álláspont Tomcsányi Vilmos Pál t. képviselőtársam okfejtése szerint is — amit magam is osztok és helyeslek — az, hogy nem. De mikor tarthat a plénum ülést ebben az esetben is

1

? Akkor, ha egy bizottságnak ^terminust adott a Ház vagy a Ház külön határozatban kimondotta, hogy tarthat ülést. Arról van itt szó, hogy ebben a két kérdésben a t. Háznak mi az elvi álláspontja. Nekem az elvi álláspontom az, amit kifejtettem, amit Tomcsányi Pál t. képviselőtársam és amit Hegymegi Kiss Pál igen t. képviselőtársam is kifejtett. A logikus álláspont, az intendált célzat ez volt és ezt intendálj elnök úr által az elvi jelentőségű döntés meghozatala céljából előterjesztett indítvány is. En tehát kérem, hogy a Ház ezt méltóztassék elfogadni.. Hegymegi Kiss Pál képviselőtársam okfejtését nem fogadom el általánosságban sem és a konkrét ügyre vonatkozóan sem. (Bródy Ernő: Hol beszéljünk?) Általánosságban azért nem, mert ha rendes házszabályok mellett tárgyalunk, akkor is mód van plenáris^ és bizottsági ülést is tartani minden korlátozás nélkül. Csak egy logikus' korlátozás van, hogy ugyanazt a törvényjavaslatot nem tárgyalhatja egyszerre a plénum és a bizottság. Más kikötés a házszabályokban nincs. Ha ezt az általános elvet alkalmazzuk az előbb kifejtett okfejtésem kapcsán, akkor lehetséges a konkrét esetben is, hogy plenáris ülésben tárgyal a Ház egy javaslatot és tárgyal egy másik javaslatot a bizbtstág is nem a harmadik cím alapján. Ugyanaz nem lehet a két törvényjavaslat. Tárgyi kapcsolat a kettő közt lehet, de hogy a jelen konkrét esetnél van-e ilyen kapcsolat, arra vonatkozólag a magam részéről merem állítani, hogy nincs. Mandátummeghosszabbítás és a székesfőváros törvényhatóságának közigazgatási rendezéséről szóló törvény között semmiféle kapcsolat nincs. (Zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Ez rabulisztika! — Szilágyi Lajos: A szöveg hivatkozik erre a törvényre! — Bródy Ernő: Elveszik a bizottsági tagok felszólalási jogát itt is, ott is!) En fejtegetem a magam álláspontját (Kabók Lajos: Hol a szakszerűség? — Folytonos zaj.) abból a szempontból, hogy hivatkozás történik, hogy a Ház előtt van ez a javaslat. Ebből még nem következik, hogy van összefüggés a két javaslat közt. Tárgyi összefüggés ebben a kérdésben per absolute nincs. (Ellenmondások a bal- és a szélsőbaloldalon.) Éppen azért ikérem, méltóztassanak bölcsen úgy dönteni, ahogy az elnök úr indítványa kívánja, hogy ebben a kérdésben legyen a Háznak egy elvi jelentőségű határozata, hogy a jövőre nézve tudja magát miihez tartani. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az elnöki indítványt elfogadni, vagyis a 187. V alapján az elvi jelentőségű határozatot kimondani, hogy ha a ! 170. § első bekezdésére vonatkozóan indítvány adatnék be, erről az indítványról a Ház két képviselő hozzászólása után határoz, akik 15—15 percig beszélhetnek. (Hegymegi Kiss Pál: Ez megint más!) Méltóztatnak elfogadni az in-