Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.
Ülésnapok - 1927-347
340 Az országgyűlés képviselőházának mányos érzés első gyönge megmozdulására menekülnek, (Rassay Károly: Halljuk! Eddig rendben van!) hogy megakadályozzák, ha nem tudják, elhalasszák, ha azt sem tudják, legalább szebbé tegyék elmúlásukat, mert t. Nemzetgyűlés, ez az elmúlás be fog következni.» (Sándor Pál: Gyönyörűen van mondva! — Rassay Károly: Egészen jó, meg vagyok elégedve. Kisebbségbe kerültek, s ez az alkotmányos konzekvencia!) Elnök: Csendet kérek! Petrovácz Gyula: Várnai képviselő úr így jósolt (olvassa): «Legyenek meggyőződve, hogy vége van a mulatságnak. Önök nem kerülnek többé vissza a főváros törvényhatósági bizottságába. Legyenek meggyőződve arról, hogy a választók tömegében a tisztesség és józanság lázadása fogja önöket kirúgni a fővárosi közéletből.» (Derültség a jobboldalon és a középen. — Baracs Marcell: Huszonkilenc százalékkal uralkodnak. — Zaj.) Pakots képviselő úr a következőket mondotta, egyenesen Wolff Károlyra adresszálva... (Propper Sándor: Mennyi titkot fedez fel ma!) Elnök: Propper képviselő urat még egyszer figyelmeztetem, hogy méltóztassék csöndben maradni. Petrovácz Gyula (olvassa): ...«Ön meghalt és nem fog többé föltámadni. Ez a sírfelirata az egész többségi pártnak és az eddig uralkodott rezsimnek. Szomorú sírfelirat, amelyet keserves lélekkel olvas, betűz a budapesti közönség. El kellett ezt mondanom, azután az igazoló önvédelmi beszéd után, amelyet Wolff Károly t. képviselő úr a maga rezsimjéről elmondott.» Ezt mondotta Pakots képviselő úr. Ezek az urak kiváló jósoknak bizonyultak. (Baracs Marcell: Önök már régen nem hallják azokat a szerencsétlenségeket, amiket a múltban hirdettek!) Elnök: Baracs Marcell képviselő urat ismételten figyelmeztetem, szíveskedjék csendben maradni. Petrovácz Gyula: Ez történt 1924 október hónapjában és így egy esztendővel megelőzték annak a vezércikknek jólértesültségét, amely «Isten vele, Sipőcz» címmel az Az Est című lapban megjelent. Ugyanazt a blamázst, amelyet az Az Est érzett a polgármesterválasztás után, kell most önöknek is érezniök, (Pakots József: Kisebbségben maradtak!) mert annak ellenére, hogy a kormány községi pártot alakított s ez a párt a legnagyobb erővel küzdött a keresztény községi párt érvényesülése ellen, s annak ellenére, hogy az urak, mint demokratikus blokkbeli tagok, mindent latba vetettek, hogy a keresztény községi pártot visszaszorítsák, mégis a legtöbb szavazatot és a legtöbb mandátumot a keresztény többségi párt kapta azon a választáson. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ennek következtében igenis nemcsak hogy nem haltunk meg, hanem igenis, mint a legnagyobb párt ma is ott vagyunk és ott is maradunk. (Rassay Károly: Sőt, beházasodtak Kozmába! — Derültség.) Ma imár a t. baloldal se jósolja a keresztény községipárt halálát, ma már a t. baloldal is tisztában van azzal, hogy a keresztény községi párt a városházán olyan tényező, amelylyel elsősorban kell számolnia mindenkinek, aki a városházán bármit is akar. (Bródy Ernő: Kozmásodva! — Derültség a baloldalon.) A keresztény választóközönség és a keresztény tömegek bizalma ma is osztatlanul és változatlanul felénk fordul. Mi nyugodtan megyünk mindenféle választás elébe (Zaj a szélsőbaloldalon.) és meg fogjuk mutatni, hogy ismét meg fogjuk a választók többségének bizalmát kapni és isU7. ülése 1930 február 4-én, kedden. mét a legnagyobb erővel fogunk visszatérni a városházára. (Rassay Károly: Azt elhiszem! Bebiztosították magukat!) T. Képviselőház! Miután ez a javaslat alkalmas arra, hogy törekvéseinket is előmozdítsa, (Elénk derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) teljes meggyőződésem mellett ez is egy okkal több arra, hogy ezt a javaslatot általánosságban a részletes^ tárgyalás alapjául elfogadjam. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! A házszabályok idevonatkozó szakasza alapján kérem a Ház tanácskozóképességének megállapítását. (Rassay Károly: Nagyon helyes!) Elnök: A házszabályok értelmében fog az elnök eljárni. Szíveskedjék a képviselő úr beszédét megkezdeni. Intézkedni fogok a Házban tartózkodó képviselő urak megjelenése iránt és ha öt perc múlva se lennének együtt tanácskozóképes számban, akkor fogom a további intézkedéseket megtenni. (Helyeslés jobbfelől.) Kérem a képviselő urat, szíveskednék beszédét megkezdeni. Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! En is azzal kezdem, amivel az előttem szólott t. képviselőtársam kezdte, nyilt színvallással, hogy ezt a törvényjavaslatot magamévá teszem-e vagy sem? Petrovácz Gyula t. képviselőtársam előre kijelentette, hogy a törvényjavaslatot elfogadja s mondott utána egy kétórás beszédet. Ebből azt kell következtetnem, hogy elfogadta a javaslatot azért, amit elmondott, én viszont kijelentem, hogy nem fogadom el a törvényjavaslatot azért, amit Petrovácz Gyula t. képviselő úr elhallgatott, mert a. képviselő úr teljes két órán keresztül felsorolt mindent, ami ürügyül szolgálhatott arra, hogy ő ezt a törvényjavaslatot magáévá tegye, ellenben következetesen elhallgatott az igen t. képviselő úr mandent, amit éppen a keresztény községi párt első szónokának kötelessége lett volna az autonómia védelmében is elmondani. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A képviselő úr egész felszólalásában hű pártembere maradt Wolff Károlynak. Nagyon találóan írta a képviselő úrról Nádas Sándor, amikor Wolff Károlyról írt a városházán, a következőket (olvassa): «Alatta ül hűséges társa, bámulója, a Mester legalázatosabb tanítványa: Petrovácz Gyula. Fehér szegfűt hord és fel se mer nézni Wolffra, csak hallgatja, mint Mózest a zsidók.» (Derültség.) A t. képviselő úr ma is az, aki volt ezen leírásban: mesterének legalázatosabb tanítványa, bámulója, hálás tanítványa. Minden egyes szava mesterének azt az állásfoglalását kívánta igazolni, hogy a kormánnyal ebben a kérdésiben megegyezést kötött, sajnos a székesfőváros közönségének rovására. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nagy figyelemmel hallgattam a képviselő úr beszédének nagy részét, és kárörvendően is szólhatnék akkor, (Zaj jobbfelől. — Rassay Károly: Mi az? Kisgazdagyűlés?) amikor a képviselő úr azért" panaszkodott, hogy egy és más törvényes rendelkezés visszafelé sült el. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) — Zaj. — Elnök csenget.) Ebben a törvényjavaslatban tehát egész sereg olyan rendelkezés van, amelyről ma azt hiszik a képviselő urak, hogy végeredményben a kereszténység javára fog közrehatni. Majd meg fogják látni, hogy ez is viszszafelé fog elsülni. Mire ez a törvényjavaslat végrehajtás alá kerül, ki tudja, hol lesznek az
