Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-347

Az országgyűlés képviselőházának 34 urak és ki tudja, hol lesz a kormány, amely olyan nyugodtnak és biztosnak mutatja magát? En nem fogadom el ezt a törvényjavaslatot, mert ez nem használ a székesfőváros lakosságának és nem használ a nemzetnek, semmiféle vonatkozásban. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha meg a polgári társadalom érdekeit tekintem, ha 100%-os polgár'akarok lenni és verekedni akarok a szociáldemokráciával, akkor eo ipso nem fogadom el ezt a törvényjavaslatot, mert ez nem biztosítja a polgári társadalmi rend uralmát, mert ebben a vonatkozásban is visszafelé fog elsülni. Végül pedig, ha én is különbséget akarok tenni keresztény és nemkeresztény között, akkor sem fogadhatom el ezt a törvényjavaslatot azért, mert ez a kereszténység érdekeit nem képviseli úgy, ahogy az urak hirdetik. Ez a törvényjavaslat egyedül és kizárólag annak a baráti kapcsolatnak érdekeit szolgálja, amelyet Wolff Károly és Kozma Jenő barátsága a budapesti közéletben jelent. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — It assay Károly: Biztos alap-e ez? — Meskó Zoltán: Nem fog megkozmásodni, egészen nyugodt lehet! — Derültség.) Ez az együttes azonban nem egyenlő a közérdekkel, ez az együttes nem egyenlő a polgári társadalom érdekeivel, nem egyenlő a ikereszténység erdőkéivel, amit a legjobban bizonyít az, hogy mindkét pártvezér pártja ezt az együttest saját vezéréneik hátrányára írja, szeméreveti, mindkét pártvezérnek saját tábora előtt mentegetnie kell magát és úgy kell feltüntetnie a dolgot, hogy ez az együttes a másik becsapását jelenti. (Rassay Károly: Nemcsak őket, de pártjukat is jellemzi! — Kozma Jenő: Jól van informálva! — Bródy Ernő: Mindkettő részéről be van csapva a főváros közönsége! —Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Szilágyi Lajos: Ennek a törvényjavaslatnak beterjesztése óta minden demokratikusan gondolkozó, minden a székesfővárosi viszonyokat jól ismerő öntudatos polgárember hadiállapotban érzi magát a kormánnyal, amely ezt a törvényjavaslatot beterjesztette. Ennek a hadiállapotnak ellenére (Rassay Károly: Előadó úr kérem, tessék elfoglalni helyét! Ne tessék zavarni a tárgyalást! — Usetty Béla előadó: Innen szabad!) a mandátummeghosszabbító törvényjavaslat megszavazását az ellenzék nem akadályozta meg. Hasonló példás önfegyelmezettséggel viselkedett az ellenzék a hágai tárgyalások alatt, hogy meg ne nehezítse a külföldön tárgyaló miniszterelnök helyzetét. Feltűnt azután, hogy amikor hazajönnek és beszámolnak, akkor gyűlöletes atmoszféráról beszélnek a nélkül, hogy kitérnének arra, vájjon ezt a gyűlöletes atmoszférát mi okozhatja odakint, beszélnek erről a nélkül, hogy felvilágosítanának bennünket arról, hogy minő impressziókat nyertek, hogy miből ered ez a gyűlöletes atmoszféra, amely a tárgyalásokat olyannyira megnehezítette. Reám és, azt hiszem, az ország lakosságának nagyrészére legalább meglepetés volt a miniszterelnök úrnak ez a panaszkodása, mert mirevaló volt akkor tíz hosszú esztendőn keresztül meghunyászkodni, mire való volt tíz hosszú esztendőn keresztül az ententenak mindig elibe sietni, mirevaló volt engedelmeskedni, mirevaló volt a diplomáciai munka, mirevaló volt a Rothermere-akció, (Rassay Károly: Azt elintézték!) mirevalók voltak a szomszédban előfordult kormányzati rendszerváltozások, nagy hatalmasságok bukása, kormányok változása, mirevalók voltak a Mussolini nyilatkozatok, mirevalók voltak a genfi tárgyalások nem '. ülése 1930 február U-én, kedden. 341 tudom hányszor és nem tudom hány kiküldött útján, a külön kiküldöttek és az ideérkezetteknek szíves látása, tájékoztatása, vendégelése és mirevalók voltak a magán, egyéni buzgólkodások? Ezek közé beveszem például Nagy Emil képviselőtársam működését is, aki magánbuzgalomból is mindent elkövetett külföldön érdekünkben. (Éljenzés a baloldalon.) Hát ez mind hiábavaló volt? Tíz esztendő után mégis ott vagyunk, ahol közvetlenül a háború után voltunk? Hát miért van ez a gyűlöletes atmoszféra és miért nem tájékoztat bennünket a miniszterelnök úr? (Rassay Károlv: Most már nem lesz, mert az optánsügyet elintézték. Nem lesz. Jó hangulat lesz. Jó atmoszféra lesz.) Az én megítélésem szerint ne csodálkozzék a miniszterelnök úr, ha az a gyanú merül fel, ha az a feltevés alakul ki, hogy a gyűlöletes atmoszférán aJk nem lehet más oka, mint az, hogy a külföld nagyon jól látja és tudja, hogy mi történik itt benn a belpolitikában. (Rassay Károly: Ha nem kobozták volna el, elolvashatná a Népszavában.) A gyűlölet az én megítélésem szerint a mai kormányzati rendszer miatt van, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) az ilyen törvényjavaslat miatt, mint ez a székesfővárosi törvényjavaslat (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és az ehhez hasonló törvényjavaslatok beterjesztése és erőltetése miatt. Es most, miután észlelték a roppant nagy gyűlölséget és hidegséget, a konzekvenciák levonása helyett továbbvurslizás (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon ) és az ember szemefényét elhomályosító ünnepeltetés .jön. (Rassay Károly: Ügy van!) Csak diktátumnak mondhatom a hágai iratot. Tagadom, hogy egyezmény az én előttem, mint magvar ember előtt. (Rassay Károly: Nem is ismerem!) A hágai diktátum hasonló a trianoni diktátumhoz. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mióta ünnepelnek diktátumokat? Micsoda új világ ez? Megbolondult itt a világ, (Rassay Károly: Ez az!) hogy Magyarországon hágai diktátumot ünnepelnek? Es kik ünnepelik? Éppen azok ünnepelik, akik legtöbbet panaszkodnak és azokat ünneplik, akiket okolnak, hogy nincsen közgazdasági politikájuk, nincsen közgazdasági programmjuk. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Éppen ezek a társadalmi körök ülnek össze ünnepelni a hágai diktátumot és azokat, akik a hágai diktátumot aláírták? En még élénken emlékszem rá, — mert akkor is képviselő voltam — amikor a trianoni diktátumról volt szó. Akkor a Képviselőház egy része kivonult, a kupolateremben a Himnuszt énekelte és avval tüntetett; a képviselők másik része, körülbelül 61 képviselő benn maradt és kényszerből szavazott. De abban a tekintetben egyforma volt minden képviselő, hogy egyaránt szégyelte azt, ami aznap történt. (Igaz! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Most, amikor a hágai diktátumról van szó, nem látom a szégyenérzetet mindegyik képviselőtársunkban, már pedig ugyanúgy szégyelni kellene ezt, ami most történt. (Ügy van! Ügy

t van! a szélsőbaloldalon.) En élesen elválasztom Bethlen miniszterelnök úrnak munkásságát és szerepét künn. Arról magam is elismerem, hogy kötelességét hűen teljesítette. Semmi okom sincsen kételkedni abban, hogy mint magyar miniszterelnök nem állta volna meg keményen a helyét (Sándor Pál: Ügy van!) és nincs, nem is volt évek hoszszú során át sohasem okom kételkedni abban, hogy ő, mint hazafi, százszázalékos magyar. Ezzel azonban kész, ezzel aztán punktum. Elismerem: kötelességét teljesítette. De hogy ezen túl-