Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-347

338 Az országgyűlés képviselőházának 3 zelni, hogy a törvényhatósági bizottság által megválasztott, vagy megválasztandó főpolgár­mester az ülésszak elején úgy elrontsa a gyom­rát ... (Derültség a szélsőbaloldalon. — Szi­lágyi Lajos: Elszólta magát!) úgy elrontsa a dolffát a pártokkal, hogy egyoldalú pártszem­pontból eszközölje ezeket a kinevezéseket. En azt hiszem, hogy minden alkotmányos érzésű főpolgármester, akit a közgyűlés választott meg és aikit a főváros kögyűléséhez ez a vi­szony fűz, ezzel a jogával alkotmányos módon fog élni és nem egyoldalú pártpolitikát fog folytatni. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem a baloldali képviselő urakat, ne méltóztassanak állandóan közbeszólni. Kény­telen leszek névszerint megnevezni a közbe­szólókat. Petrovácz Gyula: Nem értek egyet a javas­latnak azzal az intézkedésével, és nem tudom megszavazni azt a gondolatot, hogy a tanítói kinevezések kérdésébe a kultuszminiszternek bárminemű beleszólása legyen. A magam részé­ről ezt bizalmatlanságnak tekintem a székes­fővárossal szemben, (Propper Sándor: Pláne vasárnap óta!) amely bizalmatlanságra nem szolgált rá, mert a tanítóválasztási rendszer szerint... (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Propper képviselő urat kérem, ne szóljon közbe. Petrovácz Gyula: ...a tanítók jelölése az autonómia által a bizottságokban történik s a bizottságok nem »szolgáltak rá erre a bizalmat­lanságra. A választás pedig a tanács helyett a polgármester hatásköre lesz. A polgármester sem szolgált rá arra a bizalmatlanságra, hogy feltételezzék róla, hogy nemzetellenes magatar­tású, az államhoz nem hű embereket válasszon ki a tanítói állásra, akiknek szempontjából az indokolás a véto-jog gyakorlását szükségesnek tartja. De nagy ibizalmatlanságnak tekintem a mindenkori főpolgármesterrel szemben is, hogy nem a főpolgármesternek biztosítanak, ha már vétójogot akarnak, a nemzethűség szempontjá­ból biztosítani, ezt ne a főpolgármesterre, ha­nem a kultuszminiszterre bízzák. En a magam részéről ezt nem tartom csupán fővárosi ügy­nek és azért igen t. nemfővárosi képviselőtársai­mat mármost figyelmezetetem hogy ebből veszedelmes precedens lehet, 'mert ma a kultusz­miniszter úr csak ott bír ingerenciával a taní­tói kinevezésekre, ahol ő anyagilag az illető in­tézmény fenntartásához hozzájárul, de még ott sem 100%-ig, még ott is csak az első kinevezés joö-a az Övé, ellenben, ha precedenst csinálunk abból, hogy egy olyan intézménynél, amely nem szolgált rá erre, amely a saját erejéből tartja fenn az összes iskoláit, és amely a kultusz­miniszter úrtól egy fillér állami hozzájárulást az iskoláihoz nem kér, (Rassay Károly: Sőt!) sőt amely kötelezettségein felül, a kultuszkor­mány helyett tart fenn a fővárosban középisko­lákat és más szakirányú iskolákat, ha egy ilyen intézménynél a kinevezés jogába a kultuszmi­niszter úrnak 'beleszólást engedünk, ez veszedel­mes precedens lesz minden más községi iskolára, minden más felekezeti iskolára és minden más magániskolára. Nagyon megalázó és sértő dolog a székesfővárosra az, hogy azt, amit egy falusi iskolaszék mint teljes jogot gyakorol: a tanító­választást, a székesfőváros kéDviselőtestülete mint teljes jogot nem ' gyakorolhatja, mert a kultuszminiszter úr gyámsága alá van helyezve. (Friedrich István: Mi nem választunk tisztelet­beli tagokat és díszpolgárokat! Ez a baj, külön­ben mindjárt menne a dolog!) Ezenkívül fontosnak és szükségesnek tartom azt is, hogy ezeknek a tanerőknek választásánál If7, ülése 1930 február\ h-én, kedden. is érvényesüljön az az elv, amely a törvény­javaslatban általában végigvonul, hogy a kisebb állások betöltése kinevezés, a nagyobb állások betöltése j>edig választás útján történik. En te­hát szeretném és javasoltam is, hogy legalább a magasabb fokú igazgatói állásokat ne kineve­zés, hanem a törvényhatósági tanács választása alapján töltsük be azért, hogy ezek éppenolyan jogú és éppenolyan rangú tisztviselői legyenek a fővárosnak, mint mások, mert ha egy adóhiva­tali főigazgatót a törvényhatósági tanács vá laszt, akkor nem tudom, mi értelme van annak, hogy egy reálgimnáziumi igazgatót ne a tör­vényhatósiági tanács válassza, és ezzel az ő ál­lása alsórendűbb jelleget és jelentőséget kapjon. Nem tudok egyetérteni és semmi körülmé­nyek között nem tudok hozzájárulni a javaslat­nak a költségvetési jogot szabályozó rendelkezé­séhez, amely egyenlő a költségvetési jog abszo lút megszüntetésével, mert ha joga van a bel­ügyminiszter úrnak a ' költségvetés bármely tételét felemelni, leszállítani, vagy törölni, ak­kor nekem mint székesfővárosnak költségvetési jogom de facto nincsen. (Rassay Károly: Majd lesz film-részvénytársaság! — Szilágyi Lajos: őszinte beismerés.) Ha én polgármester lennék, egy ilyen törvény életbeléptetése után feltétle­nül üres költségvetési blankettát küldenék fel a belügyminiszter úrhoz; (Propper Sándor: Azt hittem, hogy lemondana!) nem vennék annyi fáradságot, hogy én mint polgármester az ügy­osztályokkal előzetesen, gondosan megtárgyal­tassam a közszükségleteiket, azután az ügyosztá­lyod főnökeivel és csoportvezetőivel, az alpol­gármesterekkel előzetesen letárgyaltassam, az­után egy komoly urakból álló. testületet, a pénz­ügyi bizottságot összehivassam és heteken ke­resztül tárgyaltassam vele, azután egy másik komoly bizottságot, a tanácsot hívjam Össze és azzal a tanáccsal több napon keresztül minució­zusán tárgyaltassam, s akkor 'bevigyem végre a törvényhatósági bizottság 300 tagú közgyűlése elé és ez a 300 tagú testület foglalkozzék vele egy hónapon keresztül és mikor mindez megtörtént. akkor joga legyen a belügyminiszter úrnak, vagy talán helyesebben mondva, a városi osz­tály valamelyik főtisztviselőjének ezen a költ­ségvetésen tetszés szerint, indokolás nélkül meg­határozott korlátok nélkül változtatni, törölni, javítani, vagy behelyettesíteni. Ez a főváros költségvetési jogával nem fér össze. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Ismételten figyelmezte­tem a többi képviselő urakat, hogy ez csak egy precedens a székesfővárosi törvényben, amely precedenst alkalmazni fognak a hozandó új tör­vényekben, így a községek háztartásáról szóló törvényben is. Be fog következni ^ az egész or­szágra, hogy minden^ község költségvetését nem a hozzáértés, nem a város, illetőleg a község viszo­nyainaík ismerete, nem a város, illetőleg a köz­ség szükségleteinek a természetes kielégítésére való törekvés fogja szabályozni, hanem ezek költségvetését a belügyminiszteri ceruza fogja megállapítani. Nincs szükség erre Budapesten, hiszen Budapest pénzügyi tekintetben nem áll sem ott, ahol Berlin, amelyneik pénzügyi autonó­miáját fel kellett függeszteni, sem ott, ahol Bécs, ahol a csőd a legiközelebbi időben természet­szerűleg szintén be fog következni. (Élénk ellen­mondások a szélsőbaloldalon. — Propper Sán­dor: Na, ne mondja!) Mondom, t. képviselőtár sam, mert meglehetősen tájékozódtam január folyamán Bécsiben a tényekről. (Esztergályos János: Iparengedéllyel jósol?) Elnök: Esztergályos képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Petrovácz Gyula: A bécsiek azt mondják,

Next

/
Oldalképek
Tartalom