Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-347

Az országgyűlés képviselőházának 3 emberek kellenek, nem pedig akadémiai elnökök, akiknek nagy méltósága és nagy tapasztalatai iránt nagy tisztelettel vagyunk, de akiket arra, hogy a főváros közgyűlésén folyó harcban résztvehessenek, képteleneknek és alkalmatlanoknak tartunk. Ezért kell tehát magának a közgyűlésnek kiválasztania e tagokat azok közül, akiket már szelektált az érdekképviselet, a testület, mint legképzettebb, legtehetségesebb, szaktekintély dolgában a legmegfelelőbb tagjait, — de ezek közül nem a legöregebbeket, nem a legtekintélyesebbeket, akik erre a munkára nem vállalkoznak, vagy nehezen vállalkoznak, hanem a legalkalmasabbakat kell kiválasztani. (Szilágyi Lajos: A főkorteseket!) Ezzel a rendszerrel megszüntetjük a plurális választójogra vonatkozó panaszt is, hiszen ma azt mondják, hogy ezeknek a testületi tagoknak plurális választójoguk van: van egy választójoguk az általános választásra és van egy másik, a szaktestületi választás joga, az illetőnek tehát ebben az esetben két választójoga van. Ha ellenben közülük a törvényhatósági bizottság választ, amikor mindenkinek csak egy szavazati joga van, ennek következtében ez a pluralitási vád is eltűnik. T. Ház! A választókerületekről szóló rész az, amely a baloldal kifogását szintén a legnagyobb mértékben felkeltette. Budapesten, amióta a főváros egyesítve van, közigazgatási kerület és községi választókerület mindig egymást fedő fogalom volt, egyedüli kivétel az 1925. évi választás volt, amikor egy 22-es választókerületi rendszerrel választottunk. Minden egyéb alkalommal választókerület és a közigazgatási kerület azonos volt. Az 1872 : XXXVI. te. csak annyit mond ki, hogy 200 bizottsági tagot választanak, mégpedig úgy. hogy minden közigazgatási kerület legalább 20, legfeljebb 30 bizottsági tagot választ. Ez, ha a törvény szövegét olvassuk, érthetetlen dolog. Érthetetlen azért, mert akkor tíz közigazgatási kerület volt és 200 bizottsági tagot úgy választani, hogy minden kerület legalább húszat válasszon, nem lehetett másképpen, minthogy minden kerület húsz bizottsági tagot választ, mert lehetetlen 200 bizottsági tagot tíz kerület között úgy felosztani, hogy legalább húsz és legfeljebb harminc bizottsági tagság essék egy-egy kerületre. Ha azonban értjük a főváros akkori vezetőségének álláspontját, amelyre rábízatott, hogy ezt a kerületi beosztást szabályozza, »akkor ezt meg tudjuk érteni. A közgyűlés tudniillik úgy határozott, hogy az akkor még erősen függetlenségi érzelmű, illetőleg keresztény érzelmű IX. és X. kerületeket összecsapta; a IX. és X. kerület együtt szavazott és az így felszabadult húsz bizottsági tagságot elosztották az akkor uralmon lévő pártok kerületei között, s abból négyet kapott a Belváros, négyet a Terézváros, négyet az Erzsébetváros és négyet a Lipótváros. Ennek következtében akkor az volt a helyzet, hogy a törvényhatósági bizottság akarata folytán a közigazgatási kerületek voltak ugyan az e°"yes választókerületek, de két közigazgatási kerület összecsapatott és ennek következtében 20-tól 24-ig terjedt a bizottsági tagok száma egyegy kerületben. A Friedrich-féle választójogi törvénnyel minden közigazgatási kerület választókerületté vált és minden közigazgatási kerület egyformán 24 bizottsági tagot választott. Mármost ezt a rendszert, amelyet mi helyesnek tartunk és amely mellett a mulkori törvény alkotása alkalmával a keresztény községi párt egy brosúrát is bocsátott ki, amelyben vitatta a közigazgatási kerületek szerinti választás előnyeit, akkor megszüntették, a mi szavazatunkkal szem7. ülése 1930 február 4-én, kedden. 333 ben a Képviselőház igen csekély többséggel elfogadta a Rakovszky-féle 22-es kerületi rend* szert. Ez a rendszer azonban nem vált be. Előre megjósoltuk, hogy nem fog beválni és tényleg nem is vált be, nem vált vérré ebben a városban. Ebben a városban a lokálpatriotizmus, a tradíció, az együvé tartozandóság nem nyilvánul meg más formában, mint csakis a közigazgatási kerületekben. A közigazgatási kerületeknek jellege van. Egy Ferencváros jellegét máskép kell megítélni, mint például egy Belváros jellegét. Ezek egészen különböző jellegű területek és egységes területek, amelyeknek megbontása nem helyes és nem volt helyes. Ezekben a kerületekben ebből a megbontásból bizonyos féltékenységek keletkeztek. Minthogy pedig a kerületnek központj a, a kerületi választmány székhelye a kerületi elöljáróság és ide folynak össze a kerületi érdekeknek, a kerületi kívánságoknak tömegei, ennek következtében ezek a közigazgatási kerületek alkotják a város természetes felosztásának alapját. Vannak kerületi társaskörük, vannak kerületi szervezetek, vannak kerületi nagyságok is, akik csak az illető kerületben nagyok, a főváros szempontjából relatíve kisebbek, a kerületekben ellenben nagyok és hatalmasok. Tulajdonképpen tehát ezt az egyes városrészekben kifejlődött lokálpatriotizmust honoráljuk azzal, hogy lehetővé tesszük, hogy ezeknek a kerületeknek egymaguknak, önmaguknak legyen módjuk véleményüket nyilvánítani a város igazgatása felett. Mi mindiflr a mellett küzdöttünk, hogy közigazgatási kerület és községi választókerület egy és azonos fogalom legyen. Az előbb azt mondottam, hogy igazságtalan eredményre vezetett ez a Rakovszky-féle kerületi beosztás. Az igazságtalanság okára rámutattunk már akkor, tudniillik amikor azt mondottuk, hogy egyidejűleg kell választani nemcsak a törvényhatósági bizottsági tagokat, hanem a kerületi választmányi tagokat is. És most a múlt választások alkalmából megesett, hogy egyszerre, egyidőben, egy szavazóküldöttségnél két szavazólapot kellett leadni. Az egyiken a törvényhatósági bizottsági tagságra szóló szavazatot kellett leadni. Ezt 22 kerületben skrutinírozták, 22 kerületben döntötték el ennek eredményét. A másik szavazólapon pedig le kellett adni a kerületi választmány tagjaira szóló szavazatot és pedig 10 közigazgatási kerületre. Es ez a két skrutinium különböző eredményt adott, különböző eredményt adott a jobboldal hátrányára, amit a következő adatokkal vagyok bátor igazolni. Annak idején a 22 kerületben való választásnál a baloldali blokk 128 bizottsági tag megválasztásához szükséges szavazatot kapott, a jobboldal pedig 122 bizottsági tag megválasztásához szükséges szavazathoz jutott, vagyis 51-2%-ot kapott a baloldal és 48-8%-ot a jobboldal. A 10 közigazgatási kerület szerint való skrutiniumnál, amely ugvanazokat a szavazatokat bírálta el, de 10 közigazgatási kerületben, csak 113 taghoz szükséges szavazatot kapott a baloldal, tehát a 128:nál 13-mal kevesebbet. Vagvis nyilvánvaló volt, hogy ha mi a 250 bizottsági tagot is nem 22 kerület szerint, hanem 10 közigazgatási kerület szerint osztottuk volna meg ugyanazon választás, ugyanazon szavazatok alapján, akkor a jobboldal kapott volna 129 és a baloldal 121 bizottsági tagot. (Propper Sándor: Ez igazságtalan lett volna! A Belváros annyit választ, mint a Ferencvárosi) Ez lett volna az igazságos. Ezzel csak azt akarom kimutatni, hogv egy és ugyanazon választásnál ugyanazon választó ugyanazon szavazataiból két különböző ered-