Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-347

334 Az országgyűlés képviselőházának $4,7, ülése 1930 február 4-én, kedden. ményt lehet kihozni, hogyha én azt közigazgatási kerületek szerint, vagy pedig a 22 választókerület szerint osztom el. Es ezért az 5'2%-nyi differenciáért ma osak az felelős, aki a mi argumentumainkat annak idején nem tudta elfogadni. Meg kellett érnem azt az elégtételt, hogy ugyanaz a Rakovszky Iván képviselőtársunk, aki mint belügyminiszter nem látta be, hogy ezekben a nagy közigazgatási kerületekben csőd következik be, ma mint a Közmunkatanács elnöke, maga kénytelen belátni, hogy ezeket az óriási közigazgatási kerületeket tovább fenntartani nem lehet és így a közigazgatási kerületek száma szaporítandó. De még egy gondolat nem vált akkor be. Ezt a 22 kerületet annak idején a polgári többség gondolatának jegyében alakították. Egy polgári pártot akartak, s ezt a beosztást mint a polgári gondolat biztosítását állították be. Akkor meglehetősen előzékenyen kezelték a demokratapártnak a polgári gondolat mellett való állásfoglalását és abban a véleményben voltak, hogy ennél a választásnál a polgári gondolat fog megütközni a szociáldemokráciával. Mi akkor is megjósoltuk, hogy a polgári gondolatnak védelmét egyedül a mi pártunik tartja a városban és be fog következni, amint be is következett, hogy a baloldali polgári elemek, a baloldali polgári pártok a szociáldemokráciával nem harcolni, hanem szövetséget kötni iparkodtak, hogy a demokratikus blokkban a polgári gondolat tulajdonképpen el lett árulva azzal, (Zajos ellenmondások a szélsőbaloldalon.) hogy a polgári gondolatnak baloldali reprezentánsai a szociálde mofcráciával kerültek közös listára, (Bródy Ernő: Dehogy is! Becsületesen dolgozunk a szabadságjogokért!) amely szociáldemokrácia ellen annak idején a kormány ezt a 22 kerületes beosztást létrehozni akarta. Nem arra van tehát szükség, hogy a fővárostól idegen, (Propper Sándor: Mióta szabják a pártokra a tör vény eketl) a főváros struktúrájától idegen kerületi beosztást csináljunk, hanem arra van szükség, hogy a közigazgatási kerületeket a mai rendszer, a mai állapot szerint újból rendezzük. En ezt már a legutóbbi fővárosi törvényjavaslat tárgyalása alkalmával is hangsúlyoztam. Akkor 1924-ben én a közigazgatási kerületek szerint való választásnál a belügyminiszter argumentációjával szemben a következőket mondottam (olvassa): «Elismerem a belügyminiszter úrnak azt az argumentumát, hogy ezek a közigazgatási kerületek most már nem egyenletesen vannak beosztva, mert azokat 1872-ben osztották be. Azóta mindig megmaradt a tíz kerület, ellenben most már, különösen • a fejlődésképes nagyterületű kerületek olyan lakosságszámra szaporodtak, hogy a többi kerületekkel szemben bizonyos aránytalanság mutatkozik. Ha új törvényt hoznánk a székesfővárosról, akkor a mellett harcolnék, — és a mellett harcoltunk mindig — hogy a közigazgatási kerületek számát szaporítani kell. Tízről legalább tizenötre kellene szaporítani a közigazgatási kerületek számát. Teljesen helyesnek tartom, hogy a területileg legnagyobb első kerületből a Várat és a Tabánt, mint történelmi kerületet meghagyjuk első kerületnek, ellenben a Krisztinavárosnak, mint teljesen különálló életű városrésznek, valamint a Kelenföldnek és a lágymányosi résznek, amely települése, jellege szerint már egészen új városrész, egészen önálló kerületet kell biztosítani. Biztos vagyok abban, hogy a belügyminiszter úr is hozzájárul ahhoz a véleményünkhöz, hogy az V., VI. és VII. kerület nagy kültelki részeit, amelyek most már önálló fejlődési területei a székesfővárosnak fel kellene osztani és legalább három új külső kerületet kellene alkotni.» Ezt mondottam 1924 október 8-án itt a Házban és csak örülök, hogy a mostani belügyminiszter úr hozzájárult ehhez a gondolathoz és ha a pesti oldalon nem három, hanem két kerületnek és a budai oldalon is két kerület felállításához hozzájárult. Ha azonban az ember Öszszehasonlítja ezeket a kerületeket, amelyeket, annakidején az akkor 300.000 lakosú székesfővárosra alakítottak, ma pedig a székesfővárosnak 960.000, közel egymillió lakosa van, akkor természetes dolog, hogy az új közigazgatási kerületi beosztás a megvalósításra megérett. Tisztélettel kérem a t. Háztól beszédidőmnek eg^ órával való meghosszabbítását. (Felkiáltások: Megadjuk!) Elnök: Méltóztatnak ehhez a kérelemhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a képviselő úrnak az egyórai meghosszabbítást megadja. Petrovácz Gyula: T. Ház! Ha megnézük Budapestnek mai statisztikáját, akkor be kell látnia mindenkinek, hogy í J Z M kerületi beosztás, amely itt kontempláltatik, tisztán közigazgatási szempontokból iszükséges. Legelőször is Budapest székesfővárosnak területével foglalkozom, amely 18.000 hektárt tesz ki. Ebből a 18.000 (hektárnyi iterületből az I. kerület 5864, a VI. kerület 1392 és a VII. kerület 1163 hektárt tesz ki, vagyis ez a három kerület 8419 hektár. Ha pedig azt a két kis részt, amelyet az V. kerület és a X. kerület külső részéből a törvényjavaslat ezekhez kapcsol, hozzáteszem, akkor ez 9222 hektárt tesz ki, vag'

_t

s a 18.000 hektáros területnek pontosan a felé v

Ia az a helyzet, hogy a főváros területéne ez a fele, tehát 50% -ban benne van a II., III., i /"., V., továbbá a VIII., IX. és X. kerület. Ez a hét kerület a főváros területének fele, a másik fele ellenben osak három közigazgatási kerületre van elosztva. Ha a lakosság számát veszem, akkor az I. közigazgatási kerület lakosainak száma 102.000, a VI. kerületé 164.000, a VII. kerületé pedig 181.000. Ez együttvéve 447.000 lakos. Ha hozzáveszem az V. kerület külső részét és a X. kerületnek a Kerepesi-útig terjedő részét, ahol a lakosság száma kereken 35.000, akkor ez a két szám együttvéve 482.000 lakost jelent. Miután pedig a főváros lakosainak száma 980.000, ez a 480.000 lakos a főváros lakosságának ugyancsak a felét, majdnem pontosan 50%-át képezi. A helyzet tehát az, hogy — megint ebből a szempontból véve a dolgot — a főváros lakosságának fele hét kerületbe van elosztva, a másik fele pedig három kerületbe. Mi sem természetesebb és mi sem igazságosabb tehát, mint az, hogy ha a főváros egyik r fele hét kerületre van elosztva, akkor a főváros másik fele, — amely úgy területileg, mint a lakosság száma tekintetében annak a fele — szintén hét kerületre legyen elosztva. Ez felel meg az igazságosságnak, és ha a székesfőváros közigazgatási kerületeinek megállapítását újból el akarjuk végezni, akkor más alapból, mint ebből a területi elosztásból és a lakosság számából nem indulhatunk ki. Ennek következtében az, hogy négy kerülettel többet alakítunk, hogy a törvényjavaslatban négy kerülettel több van, ebben az egyszerű tényben bírja indokolását. így a fővárosnak mind a két fele hét-hét kerületre van beosztva és a kerületek között bizonyos arányosítás jön létre. Ez azért nem abszolút arányosság, mert a fővárosnak vannak olyan területei, amelyek lezárt területek, amelyeknek fejlődése a jövőben már nem lehetséges, minthogy a többi kerületek zárt gyűrűt alkotnak körülöttük, és vannak a fővá-