Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-346

Az országgyűlés képviselőházának 31*6. ülése 1930 január 31-én, pénteken. 323 hogy ez a főváros az autonómia birtokában temette el Klapkát, a nagy forradalmárt, akit a kormány nem akart eltemetni és akinek temetése körül az akkori Képviselőházban Tiszával szemben igen heves és igen kemény viták voltak. A főváros az autonómia birtokában szembe mert szállani — annyira, amennyire ez a loyális polgárság szembe mert szállani — a Habsburgokkal és ez a főváros ötven esztendő alatt az aulonómia birtokában egy szegény sváb spiszer-ifészekből Európa egyik legragyogóbb városává fejlődött ki, amely nemcsak érzésben lett magyar, hanem ide tudta összpontosítani az irodalmi, az egyházi életet, ide tudta összpontosítani az ipart, a művészetet és ha Magyarországnak hírét ismerték a^zpn kívül, amit a csikósokról, meg a villogó gatyákróí Öszszeírtak, akkor ezt elsősorban a fővárosnak lehet tulajdonítani és annak a nagyarányú fejlődésnek, amelyet éppen az -autonómia birtokában ez a főváros el tudott érni. Még csak egyet erre vonatkozólag. A régebbi urak bizonyára emlékeznek arra, hogy amikor a 48-as forradalom megünnepléséről volt szó, akkor a kormány április 11-ét jelölte meg nemzeti ünnepnek. A főváros törvényhatóságában volt akikor bátorság arra, hogy kimondja, hogy az ő hivatalaiban, az ő iskoláiban azonban március 15-ike az emlékünnep és a főváros törvényhatósága az autonómia birtokában e tekintetben is az én érzésem szerint is hazafiasabb volt és szabadságérzéséről kitűnőbb tanúságot tett, mint maga a kormány, amely, mint mondom, április 11-ikét ünnepelte és nem március 15-ét. T. Ház! Ha ebből az előttünk fekvő törvényjavaslatból törvény lesz, akkor úgy, ahogyan azt Hegedűs Kálmán igen t. képviselőtársam — örvendek, hogy itt látom — a lapban megírta, itt egy akarat lesz: Bethlen István akarata és ha Bethlen István azt fogja mondani, hogy augusztus 31-ike nemzeti ünnep lesz, akkor itt az ellen senflm sem mer mukkanni, akkor itt mindenkinek kötelessége hasravágódni és akkor nem történhetik meg az, ami megtörtént a régi átkos liberális korszakban, hogy a konmány intézkedésével, a parlament törvényével szemben a főváros kijelentette, ihogy: nálam azonban március 15-ike a nemzeti ünnep. Nagyon igaz tehát, amit az autonómia védelmében Rassay Károly igen t. képviselőtársam a Ház december 19-diki ülésén az autonóimiá val kapcsolatban mondott, amikor megállapította, hogy: «Ez a javaslat egyenesen megsemmisíti az autonómiát aktkor^ amiiikor az autonómia egyetlen^ jogos birtokosát, Budapest székesfőváros polgárságát, megfosztja akaratának érvényesítésétől, tehát iá saját anaga által történő kormányzás lehetőségétől.» A belügymániszter úr beszélt valamit arról, hogy az autonómiát Össze kell egyeztetni a nemzet érdekeivel és az autonómia sem jó korlát nélkül, az autonómiának is kellenek korlátok, egyszóval valami — a nélkül, hogy sérteni akarnék, csiak a közkeletű szót használom — lutheránus módon nyilatkozott meg. Ezzel szemben itt is őszinte volt a miniszterelnök úr, amikor egyszerűen azt mondta, hogy: «Annyi autonómia van, amennyit az államhatalom», — ez már gróf Bethlen Istvánt jelenti Hegedűs igen t. képviselőtársam cikke szerint — (Scitovszky Béla belügyminiszter: En is mondottam!) «a törvényhozás koncedál, amennyit az általános nemzeti szempontból szükségesnek, helyesnek és kívánatosnak tart. Ha bizonyos intézkedéseket követendőíkne'k tartunk, azokat, amennyiben az autonómia engedi, az autonómiával összhangba hozzuk; ha azonban ez nem lehetséges, el vagyunk szánva arra is, hogy e nélkül is hozzányúljunk ...» Elnök: Kérem, képviselő úr, lejárt a beszédideje. Malasits Géza: Tisztelettel kérem a t. Házát, engedje meg, hogy még tíz percig beszélhessek, hogy befejezhessem beszédemet. (Felkiáltások jobbfelől: Megadjuk!) Köszönöm. Elnök: A képviselő úrnak még tíz perc áll rendelkezésére. Malasits Géza: A miniszterelnök úr tehát itt is érthetően és nyiltan beszélt: a miniszterelnök úr szerint a nemzeti szempont jelenti a felfelé törekvő néprétegek akaratának lefojtását. Hogy milyen lesz a jövőben a főváros polgárságának befolyása és mennyit biztosít magának a kormány, az á legjobban kiviláglik a törvényjavaslat 46. és 47. §-ából. Ezekből lehet ezt legszebben és legjobban megállapítani* Mindenekelőtt egyet, t. Képviselőház. A 6. § azt mondja, és ez jellemző az autonómiára: a székesfőváros élén a főpolgármester áll, aki közvetlenül a kormánynak van alárendelve. A főpolgármester tehát közvetlenül a kormánynak van alárendelve, a kormány politikai megbízottja, tesz, cselekszik a kormánnyal egyetértőleg azt, amit a kormány intenciója szerint szükségesnek tart. Ezt a főpolgármestert választja a főváros közönsége. Megválaszthatja a saját ellenőrét, ő maga választhatja meg a kormány politikai megbízottját, aki — mint a törvényjavaslat is mondja — közvetlenül a kormánynak van alárendelve. Ehhez hasonló fából vaskarikát én még nem olvastam sehol, hogy egy autonóm testület válasszon valakit, aki azonban a kormánynak van alárendelve. (Scitovszky Béla belügyminiszter: 1872 óta így van!) Igen, csakhogy nem ekkora hatáskörrel, igen t, 'miniszter úr. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Ugyanaz!) Mert 1872 óta a főpolgármester hatásköre miben állott? En még emlékszem a hosszii bajuszú B.áth főpolgármesterre, akinek a hatásköre abból állt, hogyha a Habsburg-család valamelyik tagja meghalt és valahol egy misét tartottak, akkor a főváros képviseletében ott megjelent; ha valahol megnyitottak egy nagy népkonyhát, mint ahogyan a 80-as évek végén, amikor nagy nyomorúság volt, az Újvilágban, a Lipótvárosban megnyitottak egy népkonyhát, akkor megjelent a hosszú bajuszú Ráth főpolgármester úr, kezébe kapta a nagy kanalat és megkóstolta a levest. (Derültség.) Ez volt a szerepe a főpolgármesternek, egyébként azonban a főváros autonóm intézte a dolgait és egy Halmos János, egy Márkus József, egy Bárczy István bizony kikérte volna magának, hogy Ráth bátyánk beleszóljon a dolgaikba. Kétségtelen, hogy a főpolgármester akkor is a kormánynak volt alárendelve, de nem akkora hatáskörrel, mint ma, nem olyan hatáskörrel, amely teljesen elhomályosította a polgármester hatáskörét. A 10. § b) nontja azt mondja: felügyel a törvényhatóság közigazgatásának egész menetére, különösen arra, hogy a törvények, miniszteri rendeletek és szabályrendeletek végrehajtása pontos és gyors legyen, felügyel a törvényhatóság gazdálkodására, kinevez, tesz-vesz, jogokat gyakorol. Ha megnézzük a polgármester hatáskörét, — a polgármester a végén mégis csak az autonómiát képviseli s az autonómiát domborítja ki — akkor azt találjuk, hogy a szavakban van ugyan valamelyes különbség, a lényegben azonban semmi. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Sokkal több! Óriási hatásköre lesz a polgár-