Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-346

324 Az országgyűlés képviselőházának ; mesternek! Az egész tanács hatásköre az ő hatásköre lesz! — Farkas István: Ez lesz a korrupció fészke! Törvényes korrunció lesz!) Ha nem ismerném a miniszter úr közigazgatási képességeit, akkor még elhinném azt, amit a miniszter úr mond, azokat a szép szóvirágokat. Tessék elolvasni a törvényt. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Ezt én ajánlom a képviselő úrnak!) Ha ezt a gyakorlatban keresztülviszik, a polgármester egyetlenegy tisztviselőt sem nevezhet ki a főpolgármester tudta és hozzájárulása nélkül. A törvényjavaslatban világosan megvan, hogy a főpolgármester nem tartozik megkérdezni a polgármestert, ha valakit ki akar nevezni. A főpolgármester a saját hatáskörében kinevezheti a tisztviselőt, legfeljebb a kormánytól kérdi meg, hogy megfelelő emberbe vagy nem, de a polgármestertől, az autonómiától semmi esetre sem kérdi meg, mert a saját hatáskörében kinevezheti mindazokat, akikre nézve a törvény intézkedik, ha ellenben a polgármester akar valakit kinevezni, ezt a kinevezést tartozik közölni a főpolgármesterrel. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogyha egy kemény főpolgármester áll ott... (Scitovszky Béla belügyminiszter: A polgármestert előzetesen meghallgatni tartozik a törvényjavaslat szerint!) Jó, jó, de ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a főváros polgárságának képviselője a kormány képviselője előtt haptákba áll és előtte haptákbaállva kéri a hozzájárulást ahhoz, hogy ezt vagy azt kinevezhesse. Kár így rendezni ezt a kérdést a törvényben, mert a gyakorlatban ez ezt jelenti. (Scitovszky Béla belügyminiszter: A főpolgármesternek csak előzetesen bejelenti! Legalább tessék elolvasni!) Elolvastam, de tetszik tudni, az én szocialista koponyámban gyakorlati szempontból másképpen tükröződik ez vissza, mint a miniszter úréban, (Scitovszky Béla belügyminiszter: Az már lehet! — Derültség.) mert én gyakorlatból ismerem ezt és a miniszter úrnak ajánlanám, nézze meg azt a képet, amelyet egvszer Németországban kiadtak, hogy mi lesz a dorgatóriumból, mire az a káplárig ér. A tábornok haragos, mert valami nem sikerült a hadgyakorlaton: megdorgálja az ezredest barátságos kézszorítás mellett; az ezredes kissé hangosabban mondja meg ezt az őrnagynak, mire az őrnagy rákiált a századosra; a százados irtózatos patáliát csap az őrmester előtt, mire az őrmester pofonvágja a káplárt, úgy, hogy a szeme szikrázik. (Derültség.) Amíg a kormány intézkedése lemegy az autonómiáig, ez végül az autonómiába való belerúgást jelenti. Ezt jelenti az az autonómia, amelyet itt kegyesen meghagytak a fővárosnak. Azt mondhatnák erre: igaz, hogy az autonómiát megszorítják, igaz, hogy az a kisgyűlés, amelyet választani fognak — melynek ugyan más lesz a neve, törvényhatósági tanácsnak fogják hívni, amelyről már Buday Dezső t. képviselőtársam is megmondotta a helyes kritikát — és a többi mind megszorító rendelkezés, de általános^ titkos, egyenlő választójog alapján választják meg a törvényhatóság képviselőit, (Scitovszky Béla belügyminiszter: Ügy van!) tehát a szocialistáknak nincs jogúik beszélni jogmegszorításról, hiszen általános, titkos, egyenlő választójog van itt. Hát, ennek a választójognak három korrektivumia van. Az első korrektivum a névjegyzék összeállítása. A névjegyzék összeállítása a legalkalmasabb eszköz a kellemetlen választók eltávolítására. Már a belügyminiszter úr elődje is igyekezett ezt a gyakorlatba átvinni, azonban Rakovszky volt miniszter úr e tekintetben nem 6. ülése 1930 január 31-én, pénteken. tudott úgy a helyzet magaslatára emelkedni, mint Scitovszky belügyminiszter úr, pedig már nála is kezdtek kihalni a választók, míg Scitovszky miniszter úr kormányzása alatt valóságos járvány pusztít közöttük : három-négyezer választót kihagyni a névjegyzékből vidéki városokban egyáltalán nem csoda, hiszen a névjegyzék Összeállítása a hatalmon levő pártnak a kezében van. A hatalmon levő párt emberei ülnek a névjegyzéket összeállító bizottságban és amint egy gyanús nevet találnak, valami színre emlékeztető német nevet, vagy Mórt, Zsigmondot, azt mondják: ez csak zsidó lehet, ki vele; a másik csak proletár lehet, ki vele. Megtörtént egy olyan városban, amely nyugaton fekszik... (Petrovácz Gyula: Nem tudja, hogy hivatalból állítják össze a névjegyzékeket, nem pedig bizottság állítja most össze!) En tudom, hogy ki és hogyan állítja Össze, tudom, hogyan hagyták ki Angyalföldön a mi választóinkat, hogyan hagytak ki Győrben 3500 választót, hogyan történt, hogy leadtunk 4500 szavazatot, az ellenfélre esett 7200 szavazat és mi nem kaptunk egy mandátumot sem, az ellenfél elvitte a 7200 szavazattal az összes mandátumokat. Az első korrektivum a választóknak a névjegyzékből való kihagyása. (Egy hang jobbfelől: Olyanokat hagytak ki, akik nem is léteztek!) Ez az egyik korrektivum, a másik korrektivum a kerületi beosztás, amelyről már Buday t. képviselőtársam is beszélt, csaknem olyan drasztikusan, ahogyan én be fogom az uraknak mutatni. A legutóbbi választásnál 1800 választóra jutott egy bizottsági tag. Most tizennégy kerület 140 bizottsági tagot fog választani: Budán 70.700 választó választ 50 bizottsági tagot, a pesti oldalon pedig 236.000 választó fog 90 bizottsági tagot választani. A Várban 784 választóra jut egy-egy bizottsági tag, a Belvárosban 1024-re, a belső Terézvárosban 3566-ra, a Józsefvárosban 4416-ra, tehát négyszeres pluralitás van itt. Ezek a korrektivumai annak a sokat dicsért általános, titkos és egyenlő választójognak, amelyet a kormány csinál. Folytathatnám még annak a bizonyítását, hogy ez a törvény mennyire reakciós, menynyire nem időszerű, mennyire nem szolgálja a polgárság érdekeit és mennyire fogja még a polgárság nyögni azt a könnyelmű elhatározását, amellyel ezt a javaslatot elfogadja. Miután sem én, sem azok a munkások, akiket mi képviselünk, nem akarunk a Bethlen-kormány áldásai alatt nyögni, ennélfogva ezt a javaslatot még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr kíván szólani. Bud János kereskedelemügyi miniszter: T. Képviselőház! Van szerencsém az Országos Ütfejlesztési Alap 1927/28. és 1928/29. évi kezeléséről szóló jelentést tisztelettel benyújtani, kérve, hogy azt kinyomatni, szétosztatni s előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a közgazdasági és közlekedésügyi bizottsághoz utasítani méltóztassék. (Kabók Lajos: Mi lesz a közmunkákkal, miniszter úr? — Farkas István: Hágában eladták a közmunkát!) Ugyancsak tisztelettel benyújtom a Londonban 1929. évi június hó 28-án kelt Egyetemes Postaszerződés becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot azzal a kéréssel, hogy azt kinyomatni, szétosztatni s előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a közgazdasági és közlekedésügyi, valamint a külügyi bizottsághoz utasítani méltóztassék. Van szerencsém továbbá a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1928. évi XI. Egyetemes