Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-346

Az országgyűlés képviselőházának SU 6. ülése 1930 január 31-én, pénteken. 315 szembeállítom a 6-tal, mindenkor többségnek látszik és azt lehet elhitetni azokkal, akik a fővárosi ügyeket és viszonyokat nem ismerik, hogy itt az autonómiát megvédelmezték, hiszen biztosított nagy többsége van a választott tagoknak. Nagy tévedés, mert annak a 14-nek megválasztásában a kormány a maga pártjával, az egységespárttal, résztvesz, úgy, hogyha abból a 14-ből ikoncedálok hármat vagy négyet. Méltóztassék tehát hozzáadni: ebből a hatból lesz tíz és méltóztassék a mai helyzetet nézni, amikor az autonómia megítélésem szerint a jelenlegi helyzetben erősebb, mint lesz a jövendőben, amikor tehát a polgármesternek, a mindenkori kormány akartából több tartanivalójuk lesz, úgyhogy ezt a négyet egészen bátran a kormány oldalára lehet elkönyvelni. Vagyis megfordul az arány: 10 marad az autonómia képviseletében és 14 lesz a kormány képviseletében. (Egy hang a jobbközépen: Az nem baj. — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: Magának nem baj!) Ha méltóztatik akár a megyei viszonylatban, akár a vele tökéletesen egyenlő funkciót teljesítő kisgyűlésre koncedálni azt, hogy annak minden tagját megválasszák, nagyon kérem a belügyminiszter urat, méltóztassék ezt itt is koncedálni. Én itt is előtérbe tolom a keresztény nemzeti szempontot és azt mondom: nincs féltenivalója a miniszter úrnak, mert ha megbízhatóságban ennek a városnak lakossága nem üti meg a mértéket, akkor úgy is felborul a helyzet, mindegy, hogy milyen törvényt csináltunk, ilyet vagy olyat, mert valamennyit asztal alá dobják. A kérdésnek azonban ma ez az igazságos elintézése. Érjünk annyit, mint a vidéki törvényhatóságok, jelentsünk annyit, mint Szeged vagy Debrecen, jelentsünk annyit, mint az országnak valamely kis vármegyéje, hiszen minden viszonylatban elébe kell, hogy helyezzük, ha szeretjük a magunk fővárosát. Ez az egyik dolog, amit én feltétlenül kifogásolok a javaslatban, hogy az autonómiát nem védte^ meg. A megyei törvényből nem méltóztatott áthozni a jót, tudniillik, hogy a kisülésnek minden tagját megválasztja a vármegye. (Scitovszky Béla belügyminiszter: A városoknál nem!) A megyénél méltóztatott koncedálni. (Scitovszy Béla belügyminiszter: Nem lehet Budapestet a vármegyékkel összehasonlítani!) Bocsánatot kérek, én bátorkodtam összehasonlítani, mert ismerem Budapestet, ismerem helyzetét, nekem szabad erről beszélnem. En nem a levegőből beszéltem, hanem, konkrét adatok alapján végeztem el az összehasonlítást. Ami ott rossz, azt méltóztatott mee-tartani azon a címen, hogy eddig is így volt. A kijelölő választmányba például, amelynek 6 tagja van, 3 tagot kinevez a főpolgármester, három tagot választ a törvényhatóság. Ezt azért méltóztatik megtartani, mert így volt. Hát miért nem méltóztatott ott is a jó precedenst megtartani

I Én ezt sem tartom szerencsés dolognak, mert én ebben a kérdésben is az autonómia többségének jogát kívánom biztosítani, de megfordítva van. Ennek konzekvenciája az, amikor a tanítóknak megválasztása, illetőleg helyesebben kinevezése tekintetében tulajdonképpen el tetszik konfiskálni a jogokat. Eddig a tanács választotta a tanítókat, most a tanács hatáskörét méltóztatik felosztani : egy részét kapja a főpolgármester, — kijelentem, a nagyobb részt, az értékesebb részt — a másik részt pedig a polgármester. Milyen indokokból kell a vétójogot fenntartani? Hiszen arra abszolúte nincs indok. Ha .nincs sehol az országban erre indok, akkor nem lehet Budapesten sem indok, úgyhogy kiérem ebiben a kérdésben is, azt hiszem, hogy túllövünk a célon azzal, hogy a tanítóknak a 'kinevezését a kultuszminiszter úr vétójából teszszük függővé. Nem .méltóztatik ezt a kérdést egészében ismerni. Hetirenden van, hogy az ideiglenes alkalmazások és helyettesítések százaival fordulnak elő. 4396 tanerőnél méltóztatik ezt koncedálni. Hogyan fog itt végbemenni az adminisztráció, hogyan méltóztatik a részleteket elképzelni? Az egész dolog megakad, ha annak a polgármesternek annyi jussa sincs, hogy egy tanítót kinevezzen. Ha a törvény koncedálja azt, hogy ő nevezzen ki, akikor ne ralkjunk reá egy féket, vagy ne is adjuik meg a jogot, mert az annyi, mintha nem adtuk volna meg a jogot. Ezek olyan hibái a törvény javaslatnak, amelyeken megítélésem szerint, ha a belügyminiszter úr ezeket a dolgokat szíves lesz — amint hogy szíves volt meg is hallgatni — ellenőriztetni és ezek alapján a dolgot még egyszer megfontoltai, igenis lehet javítani. Három konkrétum az, ahol nagy mértékben lehet az egész javaslatot megjavítani: az egyik a törvényhatósági tanácsnak összetétele, amelynél a súly arra esik, hogy minden tagja választott legyen, a másik a tanítói kinevezések tekintetében áll fenn, SL harmadik az, hogy méltóztassák a Perencvárosnalk és a Józsefvárosnak ugyanolyan elbánás szerint, mint ahogy ezt méltóztatott Budán koncedálni, felemelni képviseleti tagszámát. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Mi lesz az ötödik, hatodik és hetedik kerülettel?) A törvényjavaslatot a maga egészében előrehaladásinak, javulásnak látom és ha nem merül el a kérdés a kivitelnél a sikanirozásban, akkor célt is fognak érni. Mert — méltóztassék figyelni — mi a város legrigorózusabb ellenőrzésének álláspontján vagyunk és e tekintetben készek vagyunk bárkinek is teljhatalmat adni a rendelkezésére, de ez nem mehet túlzásb ellenőrzés nem akaszthatja meg a folyamatos munkát, mint az nem egy esetben, nem egy ügyosztályban megtörtént, hogy az ellenőrzés folytonosságánál fogva képtelenek voltak dolgozni. Az ellenőrzésnek olyaninak kell lennie, amely nem megy túl a célon, amely megóvja a város vagyoni érdekeit, de nem teszi lehetetlenné a közigazgatás munkáját. Ezeket ajánlom a mélyen t. belügyminiszter úr figyelmébe. A részletes vita során az előterjesztett javaslataimmal kapcsolatban úgy is módomban lesz felszólalni több esetben, de amennyiben a miniszter úr olyan kegyes lesz és ezeket a dolgokat még ezentúl is megfontolja, én igen hálásan megköszönöm ezt a belügyminiszter úrnak, mert ezzel bebizonyítaná, hogy, ahol meggyőző adatokkal áll szemben, meg is győzhető. Egyébként a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés a, középen.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Ház! Az előttem felszólalt igen t. képviselőtársam típusa annak a polgárnak, aki a hatalom előtt térdre borulva könyörög azokért a jogokért, amelyek méltán megilletik őt teherviselő képességének arányában. Soha ilyen kontradikciót nem hallottam még, mint amit Buday igen t. képviselőtársam produkált. Beszéde elején azt mondja, hogy a törvényjavaslatot szükségesnek tartja. Beszédének érdemi része a törvényjavaslat kritikájából áll, amelyből kicsendül a főváros vezetésének ismerete, amelyből kicsendül a főváros iránti szeretet, amelyből kicsendül az autonómia iránti