Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-346

314 Az országgyűlés képviselőházának í niszter urat, hogy tessék ezt a szempontot továbbvinni, áthozni a Dunán és nem megmaradni vele a jobboldalon, a budai oldalon. Mert ugyanezeket a szempontokat lehet érvényesíteni a Józsefvárosban és a Ferencvárosban is. A leadott szavazatok arányszámában a keresztény pártkora eső szavazatok arányszáma nem roszszabb itt sem, sőt jobb, mint a budai részen. Ha én a budai I. közigazgatási kerületi részen megállok és kijelentem, hogy ott 10, helyett 30 törvényhatósági bizottsági mandátumot állapítok meg, nagyon kérem a miniszter urat, méltóztassék ezt a konzekvenciát áthozni a Ferenc József hídon és átvinni a Ferencvárosba és Józsefvárosba is. A Belváros az ő 26.000 lakosával immár tradicionálisan élvezte az ő külön jogát, amit én elfogadok. De az összehasonlítást azért említem fel, mert nézetem szerint nem kell mostohán elbánni a Ferenc- és Józsefvárossal. A két városrész között csak az a különbség, hogy a kettő között ott van ia Múzeum-körút. Elnök (csenget): A képviselő úr beszédideje lejárt. Buday Dezső: Tisztelettel kérem a t. Házat, méltóztassék beszédidőmet egy félórával meghosszabbítani. (Felkiáltások: Megadjuk.) Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Buday Dezső: Nézzük csak, hogy miképpen alakulnak a választói számok. Mert ha arról volna szó, hogy én Budapestet nem önmagával hasonlítom Össze, hanem mondjuk egy távoleső vidéki kerülettel, amelynél fel lehet hozni, hogy ott talán kevesebb a kultúra, vagy nem tudom mit, valamit fel lehet hozni, ennek talán lenne értelme; de hogy a Múzeum-kőrúton innen így lesz és azon túl pedig másként lesz a helyzet, ezért nagyon bajos belytállani. Hogyan alakul a dolog? A nyolcadik közigazgatási kerületben van 45.976 választó, a kilencedik közigazgatási kerületben pedig 29.595, a két közigazgatási kerületben együttvéve van 75.571 választó. En ezzel szemben összeállítottam az egész budai oldalon a választók számát. A budai oldalon a választók száma 75.168. Az egész budai oldalon 75.168 választó van, szemben ennek a két közigazgatási . kerületnek 75.571 választójával. A pesti oldalon ez a két közigazgatási kerület kap 20 mandátumot, a budai oldal pedig, ahol az összes választók száma valamivel kevesebb, kap 50 mandátumot. Itt nincs más reparáció, mint az, hogyha méltóztatik a törvényhatósági bizottsági tagok számát általában keveselni — nem ugyan a miniszter úr, mert kívülről jött, hogy általában kévéseitek a törvényhatósági bizottságok számát — és méltóztatott ennek a mindenünnen érkező kérésnek helyt adni és a tagok számát felemelni, akkor ebből a felemelésből ne méltóztassék kizárni a Ferencvárost és a Józsefvárost sem. Nagyon kérem a miniszter urat, hogy ezt a szemtől-szembe megállapítható aránytalanságot, amelyet megindokolni nem lehet, méltóztassék megszüntetni. Mert rámutatok arra, hogyha a miniszter úr ebben a kérdésben merev állásponton marad, akkor inkonzekvens lesz, mert, amikor a képviselői mandátumok tekintetében a fővárosban a felosztást elvégezte, a budai oldalnak méltóztatott adni hat mandátumot, és a déli választókerületnek tíz mandátumot; vagyis a képviselőválasztás tekintetében a pesti oldal kétszer olyan^ súlyos, mint a budai; és amikor most jön a fővárosi választás, itt méltóztatik megfordítani az arányt és a budai oldalnak kétszer olyan súlyt méltóztatik adni, mint a pesti oldalnak. Ez inkonzekvencia, 6, ülése 1930 január 31-én, pénteken. amelyet csak úgy lehet reparálni, ha méltóztatik akceptálni azt, amit bátor voltam elmondani. Nekem már nincs módomban ebben a dologban konkrét javaslattal élni, de a miniszter ár a maga referenseivel sokkal mélyebben is belemehet ebbe a dologba. Meg vagyok győződve arról, hogy akar igazságos lenni, akar méltányos lenni, tehát méltóztassék a Ferencváros és Józsefváros képviselőinek számát szintén felemelni. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) A javaslat rendelkezésére nem lehet azt indokolásul felhozni, hogy vidéken is így van. A rossz példa, a rossz precedens nem precedens. Hiába méltóztatik mondani, amit én abuzusnak tartok, hogy Kiszombornak 676 választóval van egy képviselője és — a másik szélsőséget véve — Sárvárnak 17.851 választóval van egy képviselője. Ez kérem tizenkilencszeres differencia. Egy pár száz eltérésről itt nem lehet szó, de ha 676-ot és 17.851-et kénytelen vagyok összemérni, ez olyan szembetűnő aránytalanság, amelyen változtatni kell. A t. kormány úgy is foglalkozik ezzel a gondolattal, — amit abszolúte helyeslek — hogy a képviselők számát redukálja. Hiszen ha takarékosságról van szó, akkor nem az elnöki osztály tisztviselőin kezdem, hanem kezdem ezen a Házon, mert ennek a kis országnak, ennek a szegény országnak sok a 245 képviselő. Es nem arról van szó, hogy egyet-kettőt a mandátumok közül megszüntessünk. Bőségesen elég, ha 150 képviselője van ennek az országnak. Tessék elhinni, könynyebb ilyen sokat eliminálni, mint kettőt. Ezeket az aránytalanságokat meg kell szüntetni és adódik is egy cenzus. Elfogadhatja a vidék is, amit most deriválok. Ha a fővárosi mandátumok számát, a 25-öt arányba állítom a 318.237 választóval, ebből az deriválódik, hogy Budapesten 12.800 választóra esik egy képviselő. Ezzel a vidék is beérheti és nem is matematikailag és plajbásszal dolgozva számítok, hanem tekintetbe veszem a geográfiát és egyebeket is és megengedek 10%-os latitüdöt. De nem tizenkilencszeres differenciát! Ezek non sens dolgok. Ha így méltóztatik elintézni a kérdést, hogy a budapesti választónak legyen legalább annyi súlya, mint a vidéki választóknak, nagyon könnyű lesz 245-ről lemenni 150-re. Meggyőződéseim, hogy azok az adatok^ amelyeket bátor voltam a miniszter úrnak feltárni éppen a választókerületek dotálása tekintetében, olyanok, hogy azok elől kitérni nem lehet. Nagyon kérem a miniszter urat, legyen kegyes újra megfontolás tárgyává tenni a beosztás kérdését. Ha visszatérünk a közigazgatási kerületekre, ezt nem edlenzem, mert a kiindulási pontom az volt, hogy nem lehet ilyen nagy testülettel dolgozni. Most méltóztassék megengedni, hogy egy másik körülménnyel foglalkozzam. Meg akarom tudniillik állapítani, hogy a mélyen t. belügyminiszter úr az autonómia tekintetében nem váltotta valóra azokat az Ígéreteket, amelyek elhangzottak, és amelyeknek hatása alatt mi örvendve vártuk ezt a törvényjavaslatot. Nem találom jegyzeteimet, majd azok nélkül fogok rekapitulálni. A főváros igazgatására hivatott szervek között kétségtelenül leglényegesebb a törvényhatósági tanács szerepe. A törvényhatósági tanács összeállítása tekintetében a mélyen t. belügyminiszter úr azt a javaslatot terjesztette elő, hogy az 24 tagból áll, akik közül 4 tag hivatalból tagja a tanácsnak, — a polgármester és a kontemplált 3 alpolgármester — 14 tagot választanak és 6 tagot a főpolgármester nevez ki. Hogyan alaEult tehát a helyzet? Ha a 14 tagot