Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-346

Az országgyűlés képviselőházának SU 6. lalkozás: háztartásbeli, vagy egyéb általános jelző. A nőkkel szemben ezt a korrekciót vagyok bátor említeni. Nézzük most a lateinereket, a tisztviselőket, talán azt lehetne mondani a szellemi munkásokat, hogyan alakul különböző kategóriák szerint a választók száma. A köztisztviselők számaránya 318.237-hez képest 8'4%. A magántisztviselők számaránya .11 "4%, az értelmiség számaránya pedig, akik az előbbi két kategóriába nem tartoznak, de akik diplomás, magasabb végzettséggel rendelkező lateinerek, 8'5%, úgyhogy a szellemi munkások, kumulálva a dolgot, kitesznek 28/3%-ot. Nézzük most az iparosokat. Azért veszem előre az iparosokat, ímert méltóztatik majd látni, micsoda óriási különbség van a választók számarányában a kereskedelmi foglalkozásúak és iaz ipari foglalkozásúak között. Az ipari foglalkozásúak között önálló-iparos 5*5%, az iparosoknál alkalmazott szakmunkás 15*9%, vagyis az ipari foglalkozásúak a választók 21'4%-kai vannak képviselve. Most nézzük a .merkaniilfoglalkozásúakat. Önálló kereskedő 4'6%, a kereskedelmi alkalmazottak száma, sajnos, egészen kicsi szám, 0*3%; vagyis a kereskedelmi képviselet 4*9% választóra támaszkodik, mondjuk kereken 5%-ra. Ezzel szemben áll az ipari érdekeltség 21%-kai. Méltóztassék tehát belátni mélyen t. belügyminiszter úr, hogy nem jó elintézése a kérdésnek, hogy a korporativ képviselet tekintetében nem méltóztatott különbséget tenni. Az ipari képviselet háromtagú s a kereskedelmi képviselet szintén 3 tagú. A törvényjavaslatnak ez a része határozottan 'korrekcióra szorul; ha ilyen konkrét adatokat méltóztatik hallani, amelyeket lehet ellenőrizni, azt hiszem, még nem késő, hogy reparáljuk ezt a dolgot. Ez a számarány azt mutatja, hogy az ipari képviseletnek erősebbnek kell lennie, mint a kereskedelmi képviseletnek. En a magam részéről nagyon kérem a belügyminiszter urat, legyen szíves még^ a részletes vita során foglalkozni ezzel a kérdéssel és valamiképpen reparálja azt. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem numerikus!) Nagyon, érdekes, hogy a munkás-kategóriák közül a szorosan vett fizikai napszámosmunkások 4'9%-át teszik a szavazati jogosultsággal bíróknak, a háztartási alkalmazottak pedig 0'1%-át, úgyhogy a munkások percentuációja kereken 5% -ban nyer kifejezést. Ezek a számok megállapítják, hogy valóban a Lateiner elem Van túlsúlyban, mert számuk 28*3% s őt követi az iparoság 21 "4%-kai, a miunkáscsoport és a kereskedők pedig együtt kereken 5—5%-kal szerepelnek. Még egy kategória van, és ez is nagyon érdekes, tudniillik a köz- és magánszolgálatban alkalmazott altisztek kategóriája. Ezeknek percent-számaránya 5*4, ami tekintélyes szám. Ezt úgy kell értelmezni, hogy ebben benne vannak a hivatali altisztek, postások stb. Most tehát végre egyszer képet méltóztatik látni arról, hogy foglalkozási kategóriánként miként oszlanak ezek meg. Rátérek arra, hogy miként méltóztatik a választókerületeket tervezni, illetőleg beosztani. Erre vonatkozólag a közigazgatási kerületekből kell kiindulnom. Az első kerület területre nézve a legnagyobb Budapesten, amennyiben — röviden mondom el ezt is —, 5864 hektár területen épült. Ez valóban ok arra, hogy nagy területénél fogva különleges elbírálásban részesüljön. A többiek sokkal kisebbek. A második kerület csak 907 hektár, a harmadik kerület 3645 hektár, a negyedik kerület csupán 95. — illetőlég 96, mert 95*19 — hektár, az ötödik szintén igen kis területű: 753 hektár. A nagy területnek ' ülése 1930 január S 1-én, pénteken. 313 közé tartozik pesti vonatkozásban a hatodik kerület, amely 1392, a hetedik kerület, amely 1163, és a nyolcadik kerület, — amely aránylag a legkisebb kerület — amely 33 hektáron épült. A kilencedik kerület szintén a legnagyobb kerületek egyike: 1236 hektár és a legnagyobb, illetőleg az első kerület után következő legnagyobb a tizedik kerület, Kőbánya, amely 4051 hektár. A területek között nagy különbségek vannak, de ezek a különbségek megvoltak akkor is,, amikor először megszületett az I—X.-ig terjedő beosztás. A kerületek súlyozása tehát nem a terület nagysága szerint történt. Es az én megítélésem szerint a törvényjavaslatnak itt van egy hibája. A hiba tudniillik az, hogy ez alkalommal rendezi a politikai, a választókerületi beosztást és a szabályrendelet számára a közigazgatási kerületi beosztást veszi alapul. Már pedig ezek a nagy területkülönbségek közigazgatási szempontból jelentősek, de választójogi szempontból nem jelentenek semmit. Mert, amikor .méltóztatik akceptálni, hogy 1—200-ig terjedő körzet alapján történik a választás,amikor a legnagyobb közigazgatási kerületnek is kényelmes módja van a szavazást gyakorolni, mert hiszen például az első közigazgatási kerületben is 21 körzet van, tehát nem lehet azt mondani, hogy a kerület igen nagy, ebből a szempontból nekünk .másképpen kell kategorizálni. Az én megítélésem szerint éppen megfordítva kellett volna csinálni. A közigazgatási kerületek . beosztása tekintetében sokkal komolyabb megfontolások és szerves elgondolások szükségesek, mint a választói kerületek beosztása tekintetében. Mert ha egyszer elfogadjuk azt az alapmunkát, hogy a székesfőváros 200 körzetre osztatik, akkor nekem módomban van ezekkel a körzetekkel úgy laborálni, ahogyan én akarom, nem kell tehát ezeket a területeket territoriálisán, hogy úgy mondjam, geografikusan ilyen minuciózusán kijelölnöm. Nézzük, hogy miképpen alakul ezeknek a területeknek lakossága. A kerület lakossága az elsőben kereken 105.000, — a százakat nem említem — a második kerületben 52.000, a harmadikban 58.000, a negyedikben csupán 26.000, az ötödikben 73.000, a hatodikban 166.000, a hetedikben 184.000, a nyolcadikban 146.000, a kilencedikben 102.000, a tizedikben 69.000 lakos. Amint méltóztatik látni a felsorolásból, egy-egy ilyen kerület, mint a Ferencváros, vagy a Józsefváros lakosság tekintetében egymaga felér Debrecennel, vagy Szegeddel. Hogy én ezt felemlítem, ezzel azt akarom elérni, hogy méltóztassék megérteni, milyen nagy jelentősége van egy-egy nagy budapesti kerületnek, hiszen a Ferencváros annyi, mint Szeged, a Józsefváros pedig annyi, mint Debrecen. Ezek óriási nagy dolgok, amelyeket meg kell fontolni. Mármost,* ennek következtében méltóztatik a választókerületet úgy megállapítani, hogy az első közigazgatási kerületet három részre tetszik osztani. Ha én geografiailag, ha én a közigazgatási kerület szempontjából nézem a dolgot, abszolút igazat adok a miniszter ''• úrnak. Ott tudniillik van egy különálló várrész, egy Tabán, egy Krisztinaváros és egy Lágymányos; ezek tehát geografiailag nagyon különbözők, heterogének. Közigazgatási szempontból feltétlenül szükséges az ilyen módon való elkülönítés. Másként néz ki ez a szelekció a választójog szempontjából. Mert ha az a szempont, amelyet én elfogadok, hogy keresztény nemzeti szempontból rendezkedem be az országban és felhasználom a magam többségét, hogy megerősítsem a magam várát, amit nyiltan és egyenesen vallok mindenütt, akkor arra kérem a mi-