Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-346

Az országgyűlés képviselőházának 3U 6. alárendelt körültményefkből kifolyólag kedvezőtlen kritikát gyakorolnák felette. T. Ház! Ezekben voltaim bátor a közegészségüggyel kapcsolatban rámutatni arra, hogy hogyan néz ki a főváros. Nagyon kérem t. képviselőtársiaimat, ihogy ne méltóztassanak unni fejtegetéseimet, mert itt ezek a konkrétumok el neon hangzottak, hogy mennyiben vesz részt a főváros az ország bajainak kivédésében. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak megengedni, hogy a közoktatásüggyel kapcsolatban is rámutassanak egy pár dologra. Méltóztatnak tudni, hogy törvényes kötelezettség alapján fel kell állítani a fővárosnak kisdedóvókat, elemi népiskolákat, polgári iskolákat, továbbképző népiskolákat s iparos- és kereskedő-tanonciskolákat ésatöbbi. Ezeket az intézményeket a főváros felállította és ezekre 25*042, tehát röviden 25 millió pengő összkiadást fordít évenként, amely kiadásokból megtérül a fővárosnak 1'024 vagyis röviden 1 millió pengő. Ráfizet tehát a főváros a törvényes kötelezettség szerint felállítandó intézményeire esztendőnként 24 millió pengőt, nem lehet tehát azt mondani, hogy a székesfőváros a kulturális kérdésben is nem megy el a teljesítőképesség határáig. De ezek, amint mondottam, olyan kötelezettségek, amelyeket törvényes rendelkezések alapján tartozik a székesfőváros megcsinálni. Most méltóztassanak figyelembe venni azt, hogy mit tesz a főváros törvényes kötelezettségén kívül. Törvényes kötelezettségén kívül fenntart a főváros főreáliskolákat, leánygimnáziumokat, felsőkereskedelmi iskolákat, kereskedelmi szaktanfolyamokat, stb., stb., s ezekre a célokra áldoz összesen 21*5 millió pengőt, — hangsúlyozom, törvényes kötelezettségeken kívüli kiadásokra fordít ennyi összeget — amelyből megtérül 1'8 millió pengő, ilyen módon tehát 19-7 millió pengő többkiadással áldoz ezekre a célokra, vagyis az egész kérdés oda deriválódik, hogy a főváros évente kulturális célokra 43*7 millió pengőt áldoz, s csak egészen alárendelt jelentőségű számot képvisel az a jövedelem, amely ezen a címen befolyik. Azt hiszem, nem akad senki, aki ezeknek a számoknak a hallatára és ezen számoknak a tudásával a székesfővárost e tekintetben is korholni merészelné. A székesfőváros üzemeivel kapcsolatban hangzanak el azután még kritikák, amelyek sokszor ugyancsak a^ dolgoknak a nemismeréséből erednek. A székesfővárosnál állandóan követeléseket prezentálnak, de bizony az elismerés elmarad minden oldalon. Egészen kivételes, hogy a belügyminiszter úr most az 1930-as költségvetés jóváhagyásával kapcsolatban néhány elismerő szóval emlékezett meg mégis a székesfőváros gazdálkodásáról. Méltóztassék megengedni, hogy csak egy észrevételt tegyek ezzel kapcsolatban. A különböző szegényintézmények segítésére megszavazott összegeknek egy részét törölni méltóztatott, pedig méltóztassék elhinni, hogy ez nagyon nagy baj a székesfőváros életében, és nem hiszem, hogy az igen t. bel- • ügyminiszter úr, amennyiben jobban fogják informálni, rendelkezésének ezt a részét fenntartja, mert csupa gyermekvédelmi intézet, szeretetház, anyagondozó-intézet, s csupa olyan intézetek megsegítéséről van itt szó, ahol a székesfőváros társadalmi úton és a saját maga erejéből is törekszik minél több jót tenni. Megítélésem szerint ezekben a kérdésekben a takarékosság egyáltalában nem indokolt s egyébként sincs olyan horribilis összegekről szó, hogy ezeket a tételeket, amelyeket a székesülése 1930 január 31-én, pénteken. 311 főváros ezekre a célokra szánt, törölni kellene. T. Képviselőház! Ezekben voltam bátor egy pár vázlatos adatot szolgáltatni a székesfőváros áldozatainak megismertetése céljából és kérem az igen t. Házat, hogy ezeknek az adatoknak a megismerése után változtassa meg a maga felfogását, hiszen a székesfőváros felett nem lehet kritikát gyakorolni azért, mert valamely kalauz hamarabb elcsengetett, nem lehet kritikát gyakorolni azért, mert a megállóhely nincsen azon a helyen, amelyen valaki azt elgondolta. De — csak mint kuriózumot mondom ~ még ezt sem a Beszkárt állapítja meg; a Beszkárt-nak mint részvénytársaságnak hatalma még arra sem terjed ki, hogy megváltoztathassa a 'megállóhelyet vagy megszüntesse, mert ehhez hat hatóság kell. (Zaj.) Tessék komolyan venni ezt a dolgot és ha valaki kíváncsi reá, meg is mondom, hogy melyek ezek a hatóságok. Szóval, ha például Beszkárt valamely megállóhelyét öt méterrel tovább akar vinni, ebbe hat hatóságnak van beleszólása. Ilyen apró lappáliákból tehát nem lehet egy nagy város életét megítélni. Abból, ahogyan végigszaladtam a dolgokon, méltóztattak látni, hogy a székesfőváros gazdálkodásának, belső adminisztrációjának intézésében tulajdonképpen sokkal szerencsésebb lett volna, ha a szabályrendelet megalkotása többé-ke vésbbé, sőt legnagyobbrészt olyanok által történik, akik a székesfőváros életében résztvesznek és akik a székesfőváros minden vonatkozását ismerik. Azt hiszem, egy törvényben soha sem szerencsés dolog, ha aprólékosságig mennek, ha minuciozitásokat, részleteket rendeznek, mert akkor igen gyorsan bekövetkezik a szükségesség annak a törvénynek megváltoztatására. Hiszen látjuk, hogy magyarországi vonatkozásokban hogyan történnek ezek a dolgok. Csak húsz esztendővel azután, hogy valamely törvényről megállapítják, hogy nem felel meg az életnek, történik annak megváltoztatása. Túlságosan konzervatívek vagyunk a törvények megváltoztatása tekintetében, igen sokat várunk és csak akkor intézkedünk, amikor már körmünkre ég a dolog. Ilyennek tekintem ezt a törvényjavaslatot is, amely megítélésem szerint az első próbálkozás, miként lehet *az egész megváltozott fővárosi háztartásba és gazdaságba rendszert hozni, miképpen lehet igazgatását kodifikálni, paragrafusokba foglalni. Amikor az 1872-es fővárosi törvényt megalkották, akkor még a székesfővárosnak nem voltak üzemei, s ezek a kérdések nemcsak a főváros vonatkozásában, hanem országos vonatkozásban is ismeretlenek voltak. Ma az a helyzet, — valamennyi nagyváros érzi — hogy vannak olyan közszükségletek, amelyek ellátása szempontjából közérdek, hogy azok a községek kezében legyenek. Kétségtelenül közérdek parancsolta, hogy ezek a közintézmények, ezek a községi üzemek létesíttessenek. Most mégis a legnagyobb lárma és a legnagyobb elégedetlenség hallatszik a községi üzemek ellen. A községi üzemek között vitán felül állanak a gáz, a víz, a villany és a Beszkárt, de vitán felül fog állani az egyéb közlekedési vonatkozású berendezkedés is, amelynek rendszerbe hozatala tekintetében a kereskedelemügyi miniszter úrnak még nagyon sok dolga lesz. Csak például említem, mert aktuális, hogy a Helyi Érdekű Vasutak megváltása is különös probléma, amit akkor bíznának a fővárosra, amikor bebizonyosodott, hogy deficites az üzem, de amíg ez az üzem nagyon jól jövedelmez, 46'