Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-346

312 Az országgyűlés képviselőházának 34-6. ülése 1930 január 31-én, pénteken. amíg üzemképesség tekintetében a legnagyobb jövedelmezőség mértékét megütötte, addig nem volt szó erről. Amikor leromlott, jöttek a fővároshoz, csinálja meg a főváros. Tipikusan ugyanaz, ez, mint a közúti vasút átvételének kérdése volt. Amíg jövedelmező üzem volt, amíg jó volt keze, lába, amíg sínéi, futórészei rendben voltak, addig a magángazdaság kezében maradt, amikor pedig leromlott, sínéi, ko^ csijai nem voltak rendben, azt mondták: Gyere, főváros és csinálj belőle valamit. A főváros jelentkezett és megcsinálta az egészet úgy, hogy ma a fővárosnak a Beszkár-ban 186 millió pengő tőkéje van, amelyet saját erejéből rekonstruált, ennyi tőkéje, amelyre ezidőszerint egy fillér adóssága sincs. En csak mélyen fájlalom, hogy minduntalan fölvetik a gondolatot, hogy a Beszkár vegyen fel kölcsönt, mintha a kölcsönfelvétel lenne a cél. Én óva intek mindenkit attól, hogy erre az útra lépjen, mert ez az út feltétlenül az eladósodáshoz vezet, ia székesfőváros eladósodásához épúgy, mint az állam eladósodásához. Ha majd megnyílik az a bizonyos nagy bőségszaru az idegen kölcsönök révén, akkor itt nagyon erősen kell ellenállni, hogy ne oktrojálják ránk a kölcsönöket, mert magam is álltam már szemben olyan esetekkel, — lamelyekkel sikerrel tudtam megbirkózni — amidőn nem az volt a feladat, hogy megállapítsuk, mi a szükséglet és miként fog a fedezet előkerülni, hanem az volt a feladat, hogy itt van 20 millió pengő, tessék azt elkölteni. Akkor itt a provízió az érdek (Gr. Hunyady Ferenc: Ügy van!) és akkor nincs közérdek. En tehát az ilyen dolgok ellen védekezem és ezért félek minden elhasznált,^ kiélt üzem átvételétől. Ilyen módon félek a Hév. átvételétől is és hogyha erre csakugyan sor kerül, akkor a legfontosabb számítások és a legpontosabb mérlegelések alapján lehet csak a fővárosnak ebbe belemennie. (Udvardy János: Nagy közérdek, hogy a vidék bekapcsoltass ék!) Ez a közbeszólás már előreveti az elkövetkezendők árnyékát, mert ma avval a tarifával, amelyet én túlságosan drágának tartok, amely háromszor olyan drága, mint a Beszkár-é, ha veszekedésekkel is, de még mindig nem anynyival, mint amennyi a Beszkár-ral van, de megvannak. Abban a percben azonban, amikor a székesfőváros kezelésébe veszi a Hév-et, azonnal jönnek a tarifaleszállítással, s bár a főváros egy csomó millió pengőt fog beépíteni a Hév-be, mindjárt jönnek a tarifaleszállítással s azt fogják kérni, hogy 24 filléres jeggyel elmehessenek legalább Dunaharasztiig, ha nem Ráckevéig. Ezek mind olyan szempontok, amelyek bizonyítják, hogy mi, a székesfőváros: az ország fejőstehene vagyunk. (Udvardy János: Nagy Budapestet nem lehet elképzelni jó forgalom nélkül!) Nagy Budapest kis országnak nem olyan sürgős! Majd a nagy országnak lesz nagy Budapestié. Egyelőre kis ország vagyunk és nem mai problémák azok, amelyeket a nagy ország is elmulasztott megoldani. Csodálatos módon azt sem tudja az ember megfejteni, hol volt az a nagy anyagi erő és az a nagy energia, amelyet az egész ország és maga a főváros is produkált azokban a rettenetes gazdasági viszonyokban, amelyekbe került. Hiszen csodálatos az ország a maga kultúrdolgaihan. Iskolaénítéseiben és egvéb gazdasági berendezkedéseiben valóban csodát művelt. NagyMagyarország annak harmadát, negyedét sem produkálta, mint amennyit ez a kicsi ország produkált. A húrt azonban nem lehet_ túlfeszíteni, mert könnven gazdasági csődöt idézhetünk elő, amire legjobb metódus az eladósodás. A mai kamatpolitika mellett eladósítással a legbiztosabban érünk oda, hogy gazdasági csőd elé visszük az országot. Azért én óva intek mindenkit, minden könnyelmű adósságcsinálástól. (Gróf Hunyady Ferenc: Nagyon helyes!) Méltóztassék megengedni, mélyen t. belügyminiszter úr, hogy Budapest ismertetése után egy pár dologra felhívjam még szíves figyelmét, amik a törvényjavaslat politikai vonatkozásával kapcsolatosak. Amikor méltóztatik beosztani, beskatulyázni az egész főváros igazgatását, aminek alapja kétségtelenül a törvényhatósági bizottsá"

1 összetétele, akkor a törvényhatósági bizottságban a gyökér, a lényeg a választott bizottsági tagokra esik. Ezt nem méltóztatik kétségbe vonni egy vonatkozásban sem, és azért méltóztatik evvel a kérdéssel elsősorban foglalkozni. Amikor a tervezgetés napvilágot látott, nem vonakodom bevallani, nekem a kérdésnek elintézése, hogy minden közigazgatási kerület 10 mandátumot, vagyis törvényhatósági bizottsági tagsági helyet nyer, egészen szimpatikus volt, mert én a főváros közgyűlésében szerzett tapasztalataim szerint úgy látom, inkább néngvűlés jellegével bír a közgyűlés, inkább publikációs szék, ahonnan kifelé történnek a dolgok és nem befelé. En tehát nagyon örültem volna, ha ennek a 316-os taglétszámmal rendelkező nagy törvényhatóságnak írestringálása r kontempláltatok volna, ha kisebb számmal intézhettük volna ezután a székesfőváros ügyeit. Az eredeti elgondolás szerint száz lett volna a választott bizottsági tagok száma és akkor általában elhangzott ez ellen az a kifogás, hogy kevés ez a szám és a százas taglétszám emelése került napirendre. Egy percig sem habozom kijelenteni, hogy olyan korrekciót, amely a keresztény nemzeti szempontnak kedvez, feltétlenül elfogadok, de ebből a korrekcióból kifolyólag kérek konzekvenciákat. Mert ami — mondjuk — a budai oldalon keresztény nemzeti szempontból kedvez, azt én akceptálni tartozom és tartozom logikusan aplikálni a pesti oldalra is. Méltóztassék csak egy kis figyelemmel lenni, hogyan alakul Budapesten a választók száma? . En egy olyan statisztikával szolgálok, amely csak rezüméje egy nagy munkának, amely az országban isimertetésre még ez ideig nem talált. Vettem magamnak a fáradságot, hogy végre kutassuk ki, hogy foglalkozásnemenkint hogyan alakul a választók száma. Mert, különösen a merkantil foglalkozásúak részéről, nem egy esetben, úgy tüntették fel a dolgot, mintha ez a foglalkozási ág volna a legfontosabb réteg, amely a város igazgatásában joggal vindikál magának vezető szerep et. Csináltam egy statisztikát és ezeket a számadatokat nyugodtan közrebocsátom, hogy bárkinek módja legyen az utánszámításokat elvégezni; nagy csalódásokat fogunk ebből következményképpen levonni éppen arra vonatkozólag, mennyire jogosult az, hogy bizo; nyos kategóriák osztálysúlyukat mindenek fölé helyezik. Az 1929. évi statisztika alapján dolgoztam, amelyben 318.237 választó van nyilvántartva a hiteles összeírások alapján. Ez a szám egészen kis korrekciót szenvedett: a Közigazgatási Bíróság egyeseket felvett, ez a korrekció azonban nem lényegbevágó. Érdekes, hogy ebből férfi választó 63'2%, nőválasztó 36*8-% Már itt eleve megjegyzem, hogy munkám eredményeképpen a férfiválasztóknak foglalkozás szerint való kategorizálását igen jól sikerült elintézni, mert mindössze 3'7% az, amelyre vonatkozólag^ nem tudtam orientálódni; ezzel szemben a nőválasz tók 36'8%-ából 31'3%-nál kikutathatatlan a fog