Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.
Ülésnapok - 1927-346
310 Az országgyűlés képviselőházának 34-6. ülése 1930 január 31-én, pénteken. Mert ne méltóztassék az idegenforgalmat olyannak tekinteni, amely fővárosi vonatkozásokkal bír csupán. Az idegenforgalom ugyanis kiterjed a mi összes üdülőhelyeinkre, fürdőtelepeinkre, a Balatonra és egyebekre, s mégis a székesfőváros idegenforgalom címén 715.000 pengőt áldoz évente, ezzel szemben az állam csak 100.000 pengői Méltóztatnak látni, hogy a székesfőváros ebben a tekintetben is kivette a maga részét, és pedig a lehető legnagyobb mértékben. Mert az kétségtelen, hogy még budapesti vonatkozásban is, a vízum-, utazás- és az ittvaló lakással kapcsolatos hasznokból az államnak magának is közvetlen része van. (Erődi-Harrach Tihamér: Az összes kongresszusokat a főváros rendezi!) Ügy van. Es én azokat a megvendégeléseket is komolyan veszem, mert e nélkül ilyen idegenlátogatás és ilyen idegenjárás lehetetlenség, nemcsak nálunk, hanem akárhol. (Ügy van! a jobboldalon.) Akárhova megyünk külföldi nagyvárosba, pláne, ha renrezentatíve jelentkezünk, ott mindenütt vendégül látnak bennünket. Talán a magyarok kicsit túlmennek ebben a dologban, de ez még sohasem vált a magyarok kárára, inert a magyarok nemzetközi vonatkozásban is szimpátiát szereztek magyaros vendéglátásukkal. Én tehát ezt nem ítélem el, nem kutatgatom, csak megállapítom, hogy a főváros a maga kötelességét szinte túlmenően teljesítette ezen a téren is, amikor hétszerannyit áldozott, mint a magyar állam. Méltóztasség megengedni, hogy a főváros ismeretével kapcsolatban a fővárosi és az országos közegészségügy kérdésére mutassak rá. A közegészségügy kérdésével kapcsolatban az 1876. évi XIV. te. 56. §-a szerint a főváros közkórházak létesítésére nincs kötelezve. Ennek ellenére a székesfőváros az idők során 7000 kórházi ágyat állított fel a saját erejéből, a saját pénzéből. Ezeknek az ágyaknak felállítása a székesfővárosnak 46*2 millió pengőjébe került. Ezt a 46-2 millió pengőt teljesen a maga erejéből fedezte. És most méltóztassék ezzel szemben megállapítani, hogy a székesfőváros közkórházai — azt lehetne mondani — országos jellegűek, mert az ott ápolt betegek 35—40%-a vidéki betegekből rekrutálódik. A főváros tehát ezen a téren sem hárit el magától semmit, hanem vállalja akkor is, ha az nem speciálisan fővárosi vonatkozású, hanem országos vonatkozású. A székesfőváros ezeknek a kórházaknak fenntartásához esztendőnként 1"8 millió pengővel járul, amely összeget a 'közkórházi költségvetés terhére már fedezni nem tudta, hanem kénytelen ezt a háztartási keretbe beleállítani, úgyhogy a közkórházi költségvetés már ezt az évi fenntartási többköltséget meg sem bírja. De kénytelen vagyok itt nyíltan megmagyarázni, imi annak az oka, hogy amíg eddig a közkórházi költségvetése a székesfővárosnak elegendő fedezetet nyújtott ezekre a kiadásokra, addig egypár esztendő óta, körülbelül 8 esztendő óta ez a fedezet hiányzik. Ennek az az oka, hogy a népjóléti miniszter úr a maga részéről — egyoldalúan — olyan ápolási díjakat állapított meg, amely ápolási díjakra a székesfőváros éppen a vidéki betegek révén ez alatt a 8 év alatt 11*4 millió pengőt fizetett rá. Hiába jelentkezik a székesfőváros ennek a jogos és vitathatatlan követelésének megtérítésére, eredménytelen minden lépése. Ellenben a most felvetődő Rókus-kórház építésénél, a Tisza Kálmán-téri új kórháznál megint egész komplexusa vetődik fel a kórházi terheknek, amelyeknek viselése állami érdek is, és mégis azok valamikép a székesfővárosra egymagára maradnak. Ebből az új teherbol, amely 1600 újabb ágynak felállítását jelenti, a székesfővárosra telekértékben 2'9 millió pengő teher esik, az épületek felépítésére pedig 12 millió pengő. A székesfőváros a 12 millió pengőt vállalta, a telkeket a Tisza Kálmántéren és egyebütt rendelkezésre bocsátotta. A 12 millió terhet 4 évre elosztva viselni fogja. Kérdezem a mélyen t. Képviselőházat, tudnak-e rámutatni egyetlenegy konkrét dologra, ahol a főváros a imaga kötelességét nemcsak önmagával szemben, hanem az országgal szemben nem teljesítette volna. Egészen világos, hogy a kérdésnek mem ismerésétől erednek az elítélő vélemények, és ezért sokszorosan megállapítható, hogy ilyen dolgokhoz csak t akkor lehet hozzászólni, ha valaki veszi magának a fáradságot és meggyőződik a tényleges 'helyzetről, vagy ha valaki benn él ebben a körben. A székesfőváros adatai araszos kötetekben vannak lefektetve. Pompásan, a legprecízebben ki vannak dolgozva, minden feltalálható. Ha valaki azt a fáradságot veszi magának, hogy ezeket a köteteket tanulmányozza, akkor elismerem kompetenciáját, hogy ebben a kérdésben kritikát gyakorolhasson, egyébként azonban kénytelen vagyok ezt a kompetenciát megtagadni. A népbetegségek ellen való küzdés állami feladat, — a törvény odautalja — a lues, a tbc, a trahoma, általában a népbetegségek ellen való küzdelem tisztán állami feladat, és mégis a székesfőváros a tüdőbetegség, a tbc. ellen való küzdelemben hihetetlen áldozatokat hoz. Felállított 7 tüdőbeteggondozót, ahol 24 állandó szakorvost és 50 gondozó nővért tart; további három ilyen intézetnek felállítása már kidolgozás alatt áll. Folyamatbam van a helyiségek megszerzése és a személyzet felfogadása. A tüdőbeteggondozó intézetek felállításával kapcsolatban a fővárosmát 2,984.000 pengő, mondjuk, keréken 3 'millió pengő kiadása volt, az évi fenntartásuk pedig kereken 500.000 pengő költséget okoz. Ezeket a számokat a naplóban mind ellenőrzés alá bocsátom. Méltóztassanak ezt ellenőrizni és méltóztassanak majd ^megállapítani, hogy ezek az adataim mind a székesfőváros hivatalos és megcáfolhatatlan adatai közül valók, amelyekből megállapítható, hogy a közegészségügy terén a főváros a legmesszebbmenőleg teljesíti a maga kötelességét. Méltóztassanak megengedni, hogy egy-két adatot szintén Szegeddel való összehasonlításban mutassak be. Sajnos, a kórházakra vonatkozólag esak^ Szegedről van Összehasonlító adatom, az általános közegészségügy tekintetében azonban összehasonlításom kiterjed Szegedre és Debrecenre. A közkórházi kiadások tekintetében az 1927. évi adatok szerint a székesfőváros 12*03, tehát kereken 12 millió pengőt adott ki, még pedig leszámolás szerint, a zárszámiadás szerint. Ezzel szemben Szeged 242.000 pengőt összesen, a 12 millióval szemben. Ha most a közegészségügyi kiadásokat hasonlítom össze, a székesfőváros^ ugyancsak 1927-ben az önálló vagyonkezelő intézményei nélkül, amelyeiknek külön vannak felállítva különböző kórházak és intézmények, kiadott 14*7 imAllió pengőt, ezzel szemben Szeged kiadott 257.000 pengőt, Debrecen pedig 320.000 pengőt. Vagyis hogyan néz ki az összehasonlítás? Ügy, hogy Budapest 26*7 millió pengős áldozatával szemben, a két említett legnagyobb városa az országnak, amely Budapest után következik, együttvéve kiadott 499.000 pengőt. Méltóztatott hallani itt azt, hogy valaki korholja vagy porolja Szegedet vagy Debrecent? Nem. Legfeljebb dicsérik. Itt a padon a főváros fekszik és senki nem kíméli meg, amikor sokszor