Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-346

Az országgyűlés képviselőházának 3U6. ülése 1930 január 31-én, pénteken. 309 a közoktatásnál 4399 alkalmazott, az üzemeknél 2870 alkalmazott, ilyen módon tiszti létszámban van nyilvántartva a főváros keretében 10.697 tisztviselő. Ezt szándékosan hoztam ide, mert olyan számok ezek, amelyekről soha szó nem esik és amelyek tekintetében főleg vidéki képviselőtársaim teljesen tájékozatlanok . Az altiszti státusba tartozók száma 3277 s a főváros által állandóan foglalkoztatott munkások száma a különböző intézményeknél 10.750, a Beszkárt-nál egymagában 11.400; ilyen módon 36.124 munkaalkalom nyílik meg, amiből — ha csak két-három családtagot is veszünk fel — az deriválható, hogy a főváros lakosságának tizedrészét maga a főváros, mint közület tartja el. Ez óriási teljesítmény, amelyet el kell ismerni és amelyet nem lehet ellenséges szemmel bírálni. A főváros lakosságának számarányát tekintve, egynyolead-egykilenced része az állam lakosságának, s ezzel szemben egyharmad az az arány, amelyben a főváros a gazdasági életben érvényesítheti jelentőségét. Csak a gyáripari termelésről beszélve országos vonatkozásban, a részletadatok elhagyásával, hogy előadásom ne legyen egyrészt túlterhelő, másrészt unalmas. Csak a konkrétumokat hámozom ki. Az ország Összes gyáripari termelésének 42%-át a főváros szolgáltatja, tehát egymaga csaknem felét az egész ország gyáripari termelésének. Egyébként pedig a gyáripari telepeken foglalkoztatott munkások az egész országos átlagban véve ugyancsak 42%-ot tesznek ki. Pontos számokban a gyáripari termelés értéke, már tudniillik nem pénzösszegben, hanem percentuációban kifejezve 41'8%, s a gyáriparban foglalkoztatott munkások száma 41* 9%, amiből méltóztatnak látni, hogy a fővárosnak milyen közgazdasági, milyen ipari és milyen kereskedelmi jelentősége van. Mindenki tudja, hogy nagy jelentősége van, de hogy ezek az arányok ilyenek, azt valószínűleg sokan nem gondolták így. Egyébként is méltóztatnak tudni, hogy különösen a mai viszonyok között a gyáripari termelés úgyszólván Budapestre szorul, úgyhogy bátran mondhatom, hogy az ország legnagyobb gyáripari városa a Ferencváros, mert a gyáripari telep legnagyobb része ott van. Szomorú dolog az a megállapítás, de kénytelenek vagyunk vele, hogy amikor a múltban sok ipari empóriummal rendelkeztünk, ezidőszerint az ipari empóriumok száma teljesen leapadt és redukálódott úgyszólván Budapestre. A hitelélet tekintetében is a fővárosnak rendkívül nagy szerepe van. A főváros területén működő hitelintézeteknek saját tőkéjét tekintve, az országos viszonylatban az összes saját tőkéknek 77'4%-a Budapesten van, tehát a hitelélet kérdésének tekintetében is teljesen bírja a súlypontot. S ha a hitelélet kielégítése országos megítélés szerint nem megfelelő, aniely megítéléshez én is csatlakozom a magam részéről, akkor nagyon könnyű ezen a dolgon segíteni, mert koncentrikusan itt Budapesten találjuk meg azokat a hitelforrásokat, amelyeknek a megszanioltatasara megítélésein szerint már elérkezett az idő. Mert lehetetlenség, hogy megállapítja a pénzügyminiszter úrnak a jelentése, hogy a betéti állomány 600 millió, a folyószámla-állomány 800 millió — amint ez a legutóbbi jelentésben bennfoglaltatik — 1400 millió pengő forog tehát és mégis pénzszűkéről folyik az állandó panasz. Végre kívánjuk, hogy ez az 1400 millió pengő hol forog és hol van; tudni kívánjuk, hogy a Jegy intézet által a közhitel céljaira kibocsátott 56 millió pengőből vájjon mennyiben részesülKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXIV. tek a kisüzemek, ia kisműhelyek, a (kisgazdák? Azt hiszem, hogyha ezeknek a számoknak utána méltóztatnak ^ nézni, akkor meglepő adatokra méltóztatnak jutni, arra, hogy ezeknek az óriási összegeknek a felhasználása a nagy magángazdaságokban történik és e miatt nem kerül oda, ahová rendeltetése szerint kerülnie kellene. A hitelélet tekintetében tehát itt először Budapesten kell benyúlni abbja a bankhálózatba, amelynek révén az egész hitelélet tisztán monopolisztikusan, egy-két kéz által van irányítva. A közoktatásügy kérdésével kapcsolatban csak egy adatot vagyok bátor itt felsorolni, — mert hiszen részletes adatokkal fogok még szolgálni beszédem során —. s ez az egyetlenegy adat az, hogy a fővárosnak törvényszerű kötelezettségei vannak a tanügy terén, és vannak törvényenkívüli kötelezettségei^ is, amelyeket önmaga vállalt. Ezeknek a törvényenkívüli kötelezettségeknek felel meg akkor, amikor az egész ország összes középiskoláinak 30'1%-át önmagára vállalta törvényes kötelezettség nélkül, amennyiben az egész országban 156 középiskola van, .és ebből Budapesten van 47. Méltóztatik látni, hogy ezen a téren is a főváros menynyiben vette ki a maga részét az ország kulturális és gazdasági életéből. Az adófizetés tekintetében is nagyon sokszor szerepel a főváros, mint Prügelknabe. Ebben a kérdésben nem egyszer támadásnak van kitéve, de inkább méltóztassék megvizsgálni in concreto azokat a tételeket, amelyek azt bizonyítják, hogy ezen a téren a főváros túlontúl kiveszi a részét az államnak a terheiből. A székesfőváros az országnak a legnagyobb adófizetője. Egyenes állami adókban fizeti az összes adóknak 38%-át, fizet — röviden mondom — 221*3 millióból 83*9 millió nengőt, a forgalmi- és fényűzésiadó tekintetében pedig fizeti az összes állami jövedelmeknek 46*2%-át; 149*7 millió pengőből 69*3 millió pengőt. Ezeket az adatokat az 1928. évi tényleges eredmények alapján voltam bátor ismertetni. Az egyenes állami adók tekintetében volnék bátor még egy összehasonlítást is, közölni, hogyan néz ki ez a kérdés Szegeddel és Debrecennel való összehasonlításban. Mert amikor ki kell kapni, akkor mindig Budapest Kap ki, és amikor esetleg dicséret esik valamelyik városra, az sohasem Budapest, vagy ha valahol nagy kórházi telep vagy klinika létesül, aminek én örülök, az Debrecenben vagy Szegeden létesül, szóval az állam a maga erejét a vidéki városoknak bocsátja rendelkezésére és a fővárost — azt lehet mondani — a saját erejére utalja, pedig a főváros a saját erején túlmenőleg felel meg ezeknek a kötelességeknek, amiért nem érdemli meg azt, hogy itt állandó korholásnak és veszszőzésnek legyen kitéve. A főváros az ország ékessége és nem illik ezt az ékességet megcsúfolni. Állami egyenesadóban Budapest fizet 62*1 milliót kereken, Szeged fizet 2-4 milliót és Debrecen fizet 3-3 milliót. Kendelkezem egészen pontos adatokkal, amelyeket hiteles közleményekből merítettem. A forgalmiadó tekintetében Budapest fizet 55-6 milliót, Szeged 2'8 milliót, Debrecen 2*7 milliót. Vagyis, ha a summákat összehasonlítom, a székesfőváros egyenesadókban fizet 117-6 milliót, ezzel szemben Szeged és Debrecen annak csupán 19-edrészét, — pedig a la-. kosságuk számaránya nem mutatja ezt a distanciát — vagvis fizetnek 5, illetőleg 6 millió pengőt. A főváros azonban nemcsak ezeken a területeken, hanem — hogy csak egyet említsek most közbevetően — például az idegenforgalom kérdése tekintetében is állami feladatokat old meg.