Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-343

232 Az országgyűlés képviselőházának 3^3 Nagyon sajnálom, hogy a házszabályok ilye­nek, mert igen könnyen ki tudtam volna beszélni ezt az ülést, nem is untattam volna t. képviselőtársaimat. Most tessék figyelni: az örökös tagokról szóló fejezetnél vagyunk. Itt t. barátaimat, a vidéki és megyei képviselőket is kérem, figyel­jenek arra, mi van itt az örökös tagokkal. A törvény azt mondja: 140 választott tag van és 32 örökös tag. A szám mindenesetre feltűnő. A megyei közigazgatásról szóló törvény ki­mondja, hogy az örökös tagok száma maximum 5% lehet. (Pakots József: Budapesten 16%! — Scitovszky Béla belügyminiszter: A konstruk­ció más!) Teszek egy vallomást. Amikor én olvasom, hogy a vidéki törvényhatóságok kiket választanak örökös tagokul, mondhatom, kel­lemes érzés tölt el, mert úgy látom, hogy a vidék súlyt helyez arra, hogy az ő primipilus embereit válassza meg örökös tagokul. Finom­ság, jóérzés s a közéleti érdemek jutalmazása látszik ebből. (Jánossy Gábor: Ez volt a tör­vény célja is!) De a gyakoi latban is a megyék egészséges életösztönére vall, hogy a legkivá­lóbbak at tisztelték meg ezzel. De itt nem erről van szó. Nem a tiszteletről van itt szó, hanem arról, hogy kormánypárti biztos szavazatokat hogyan csináljanak. Ez kiderül először is a számból, mert míg vidéken legfeljebb 5% lehet az örökös tagok száma, addig itt 16%, mert 32 a 210-nek 16%-a. Lesz összesen 210 tag és ebből 32 örökös. De menjünk tovább. Mi van ezeknek az örökös tagoknak választásával? Az, hogy a jelenlegi törvényhatósági bizottság 22-őt tar­tozik már most megválasztani a 32 közül; még ez a törvényhatósági bizottság, hogy már előre biztos többség legyen, 22-őt előre, épúgy, mint a 107. §-szal az ügyrendet és a klotűrt előre!? Pedig ez csak intézmény, itt azonban már em­bereket kell előre beállítani. (Petrovácz Gyula: A vármegyéknél is így van. — Zaj.) Már meg­mondtam, hogy a vármegyéknél 5%-kal törté­nik, itt pedig 16%-kal; a vármegyék igazi ér­demeket jutalmaznak, itt pedig közönséges kormánypárti korteseket akarnak profitáltatni. (Pakots József: 32-bol 22-őt! — Zaj.) A választás módja is nagyon érdekes. Mert, ugyebár, ez a törvényhatósági bizottság az arányos választási rendszer, tehát a kisebb­ségi kén visel et megvalósítása alapján választ­tatott. Ezt az arányos rendszert átviszik a tör­vényhatósági tanácsra is. Azt is arányosan választják. Az örökös tagokat ellenben több' ségi alapon választják. (Petrovácz Gyula: Le­het örökös tagot arányosan választani?) Lehet. (Petrovácz Gyula: Hát nem lehet!) Hát lehet! Mindent lehet ! (Derültség. — Petrovácz Gyula: Lehet valakinek az érdemeit arányosan elbírálni? — Zaj. — Elnök csenget.) Jó, hogy Friedrich t. képviselőtársam megjelent, mert a freskókról lesz mindjárt szó. Mi van ebben a törvényben az örökös tagok választásánál? Nem tartiák meg az arányos rendszert, hanem a többségi rendszert vezetik be. De nem elég ez sem. Van egy nagyszerű újítás, ami nincs sehol, csak itt, az örökös tagoknál, amely azt mondja: (olvassa): «Az örökös tagok választása titkosan, szavazó­lapokkal történik. Szavazni csak azokra lehet, akiket a kijelölő választmány javaslatba is hoz. Az örökös tagokat közfelkiáltással is meg lehet választani.» T. barátaim, t. Képviselőház! Ez a közfel­kiáltás a magyar történelem legszebb jelene­teire emlékeztet engem. Ott van Szilágyi Mihály, aki a Duna jegén 40.000 nemessel meg­ülése 1929 december 19-én, csütörtökön. választatta Mátyás királyt; ott van a közfel­kiáltás, mint történelmi emlék, amikor Mária Terézia megjelent a pozsonyi országgyűlésen •és ott van Kossuth Lajos 1848 július 11-iki beszéde. «A haza veszélyben van!» — mondotta Kossuth Lajos és kérte a haderő megajánlását; akkor Nyáry Pál felállt az ellenzék élén, azt mondotta: Megadjuk! és közfelkiáltással meg­adták. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Hát ezt méltóztatik transzferálni Buda­pestre. És itt jön a freskó. Mert freskóra kell az egész! A dolog azonban nem olyan egyszerű. Én mindenekelőtt két módosítást ajánlanék (Zaj. — Felkiáltások: Halljuk! Halljuk!) Fáj­dalom, nem adtam be, nem tudtam már el­készülni vele, mert csak most támadt az ötle­tem. Külön választási rendszer kellene nyárra és külön télre. Nyáron a Bakos mezejére kel­lene kimenni, télen pedig a Duna jegére és a Duna jegén, vagy a Rákos mezején Petrovácz és társai megválasztják — á, b, c, g, Gusztávot. (Nagy derültség. — Felkiáltások a baloldalon: Nagyon jó!) És itt jön Friedrich barátom szerepe a freskóval. Micsoda látvány, ha a jövendő egy Benczúrja lefesti freskóra, amint Petrovácz igen t. képviselőtársam ölelkezve Hölzer Sándorral, a szabók királyával, meg­választja a törzsfőnökök apját, G. Gusztávot! (Derültséfj. — Gál Jenő: Kacagányba! Bele­fullad a kacagányba! — Zaj. — Propper Sán­dor: Jégre viszik az országot! A jégre mennek táncolni!) Ilyen hagulatokat vált ki ez a kis közfel­kiáltás, amely benne van ebben a törvény­javaslatban. Nem komoly dolog közfelkiáltás­sal korteseket megválasztani, törzsfőnököket kitüntetni, biztos kormánypárti szavazatokat elhelyezni, ez nem méltó ahhoz az intézmény­hez, amely a közélet terén pártkülönbség nél­kül érdemeket szerzett férfiakat akar honorálni. (Ügy van! a szélsőbaloldalonj Hát, a közélet terén szerzett érdem csak egy pártra, egy több­ségre van koncentrálva? Nem sokkal nagyobb közéleti érdemeket szerez-e az, aki egy életet tölt el az ellenzéken, aki hivatásának, család­jának és magánéletének feláldozásával küzd az ügyért, az eszméért önzetlenül? Az nem érheti el, hogy Budapest székesfőváros képviselő­testületében örökös tag legyen. (Felkiáltások jobbfelől: Megválaszthatják!) Hogyan? A több­ség majd meg fogja választani, a többség ki fogja majd jelölni? Egy önérzetes ember senki­nek a kegyét nem fogadja el, egy önérzetes ember az őt megillető jogot az erő alapján vállalja és viseli, de annak senkinek a kegye nem kell. Tudom, már ígérgetik az örökös tag­ságot. G. Gusztáv nem egyedüli freskójelölt, van más freskójelölt is. Ilyenformán külön­böző ígérgetések vannak. Huszonkét örökös tag van. Így rendben lehet tartani a társasá­got, fegyelmezni lehet, mert azt mondják: «Megmoccansz, rossz vagy? Nem leszel örökös tag!» Egy intézménynél ilyen visszaéléseket és jogfosztást elkövetni nem lehet és a dolog érdemében csak akkor lehet itt az igazság, ha az örökös tagok intézménye mint felesleges, mint a főváros struktúrájába bele nem illő, megszűnik. A vidéken más a helyzet, mások a viszonyok, a vidéken virilizmus is van, Pesten nincs virilizmus, mert Pesten nem lehet a közjogok alapjává a vagyoni állapotot tenni. Ha így van, ha ilyen különbség van a főváros és a vidék között, akkor tessék elhagyni ezt az Örökös

Next

/
Oldalképek
Tartalom