Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-343

228 Az országgyűlés képviselőházának 3U3 az államnak is rendet kellene teremtenie a jogosulatlanul támogatott szövetkezetek terén; az államnak is rendet kellene teremtenie a kölcsönök terén és mindazokban a gazdasági kérdésekben, amelyekben a protekció, a jogosulatlan verseny, a favorizálás játssza a főszerepet. (Fábián Béla: Az államnak sincs szüksége Haggenmacher-erdőkre és adonyi bérletekre! — Jánossy Gábor: A szövetkezetek közjóléti célokat szolgálnak! — Fábián Béla: Nem mindig! Sokszor a magánemberek jólétének érdekét szolgálják! — Jánossy Gábor: A falu népének érdekét viszik előbbre! — Gál Jenő: Kérdezze csak meg a népet, hogy mennyire megy előre! ~ Fábián Béla: És tessék megnézni a vidéken, bogy a szövetkezetben hány ember ment tönkre, hogyan vitte el a szövetkezet a gazdák pénzét!) Azt hiszem, elérkezett a legutolsó ideje úgy a városnál, mint az állaimmá! annak, hogy ezzel a rendszerrel szakítsunk. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Ezzel a rendszerrel tovább élni ebben az országban nem lehet, az bebizonyosodott! (Fábián Béla: Az ország pénzét nem lehet koporsóba fektetni!) Megbukott az a rendszer. Nem lehet, hogy egyeseket favorizáljanak és kedvezményezzenek. Favorizálni és kedvezményezni nem] egyeseket kell, hanem az egész^ népet, a nép minden rétegét. (Reischl Richárd: A szövetkezeteket!) Az egész népnek kell megfelelő munkaalkalmakat juttatni, élet" lehetőségeket nyújtani. (Fábián Béla: A kisiparosok visszaadják az iparigazolványaikat, a gazdáknak nincs miből megélni. — Kun Béla: A kisipari hitel most is 16%!) Mondom, elérkezett ez az idő és én azt gondoltam, hogy amikor Budapest főváros törvényhatóságának reformjáról lesz szó, mi ezeket a kérdéseket foigjuk itt tárgyalni, mert a fővárosi tönvényjavaslat, s maga az egész fővárosi kérdés is, két részre oszlik: az egyik a politikai rész, a másik az adminisztratív rész* Mi arra vártunk, hogy ezt az adminisztratív részt elővegyük, hogy ebben aiz adminisztratív részben elmerüljünk, elmélyedjünk, hogy ez a Ház, kvázi, egy ankétszerű tanácskozó-testületté váljék, ahol leomolnak a válaszfalak, ahol nincsenek pártkülönbségek, ahol a jó lelkek egymásra találnlaik és közös erővel igyekeznek megjavítani azt, amit meg kell javítani. En ezt képzeltem s egy ilyen nagy város adminisztrációja, adminisztrációjának rendezése példaadássial szolgálhatott volna a többi városoknak is. Hiszen még hátra van a városi háztartások rendezése, a városi háztartásokról új törvény alakítása, s Budapest fővárosa ezen a téren, ezen ai ponton mintaadásul szolgálhatott volnia. Hunyady Ferenc gróf igen t. képviselőtársam nagyérdekű, tanulmányszámba illő beszédében azt mondotta, hogy ő nem akar a politikai résszel foglalkozni, mert ezt illojálisnak tártjai a vele egy párton ülő fővárosi képviselőtársaival szemben. Ö csak az adminisztratív résszel akart foglalkozni. De mi történt? Ez az adminisztratív rész tele van itatva, át van szőve politikai vonatkozásokkal. (Kun Béla: A kormány javára! — Pakots József: Politikai arzént adtak be!) Az a baj, hogy nemi maradtak meg a pártatlanság területén, nem nézték magát az elvet, magát az ügyet, hanem ez az adminisztrációs rész is tele van tűzdelve, tele van borítva. (Pakots József: Politikai narkotikumokkal!) Nemi nakotikumokkal, mert a narkotikumok átmenetiek, hanem intézményileg, állandóan* Itt van a baj. Méltóztatnak látni, hogy én, atki sokszor temperamentumjos népülése 1929 december 19-én, csütörtökön. képviselő vagyok és az elveimért és jogaimért szeretek küzdeni, alapjában véve, a lényegben az objektivitás felé hajlok; én szeretem a dolgokat a maguk eredetiségében megvizsgálni és szeretek minden közjóra irányzott törekvést kiélezni, érvényesíteni. Személyes kérdések területére pl. soha nem szeretek tévedni, csak az ügT érdekel engem, az ügyben tudok erős és kemény lenni, az ügyért tudok harcolni. Nagyon szerettem volna, ha nekem itt mód és alkalom nyujtatik arra, hogy. magáért az ügyért harcoljak, de megakadályoz benne ennek a törvényjavaslat szövege, megakadályoz benne az, ami itt terveztetik. Mert mi történik? Budapest székesfőváros képviselőtestülete — miniden dicséret nélkül mondhatom — az országnak aniintaképviselőtestületéívé vált. Ott olyan elvi viták folytak, ai világnézi eti különbségek ellenére olyan elvi harcok fejlődtek ki, olyan magas színvonalú tárgyalások voltak, amelyek Budapest főváros képviselőtestületét igen előkelő színvonalra emelték. Miért kell ezt lerombolni, miért kell ezt a pódiumot elvenni, miért kell Budapest székesfővárosát némaságra kárhoztatni, miért kell Budapest főváros közéletéből a nyilvánosságot kizárni? (Fábián Béla: Azért, mert Haggenmacher-erdők vannak! — Zaj. — Elnök csenget.) T. barátom a Haggenmachererdőről beszél. Ez az erdőügy, mint éles reflektor rávilágít a kérdésre. (Kun Béla: Nem egészen tiszta ügy ez! Mi, vidékiek nem ismerjük, hacsak nem magyarázzák meg! — Fábián Béla: Még ha tiszta ügy is volna, akkor sincs pénz erdőre! Kenyérre kell! — Mihálffy Vilmos: Ott megvan a nyilvánosság, ahol kell! — Fábián Béla: Ahol nincs nyilvánosság, ott lopnak! — Jánossy Gábor: Dehogy lopnak! De hol vagyunk? Erdőben? A Haggenmacher-féle erdőben vagyunk? — Esztergályos János: Igen, a Haggenmacher-erdőben! — Jánossy Gábor: Tessék megmondani, hogy ki lop! Mondják meg, hogy ki lop, az börtönbe kerül! Ne mondják, hogy lopnak! Micsoda beszéd ez! — Esztergályos János: Vállalja a felelősséget, hogy börtönbe kerül? — Kabók Lajos: Megvédik maguk! — Fábián Béla: Minden panama ellen nyilvánossággal lehet védekezni! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat... (Esztergályos János: Ügy beszél Jánossy képviselő úr, mintha most ébredt volna fel! — Jánossy Gábor: Én már hat órakor felébredtem!) Kérem Esztergályos képviselő urat, engedje meg, hogy az elnök szóhoz juthasson. (Esztergályos • János: Parancsoljon! — Derültség.) Figyelmeztetem a képviselő urakat, hogy ezektől a szenvedélyes, indulatos megjegyzésektől, személyeskedésektől méltóztassanak tartózkodni, hogy a tárgyalásnak nyugodt tárgyilagosságát megőrizhessük. (Rothenstein Mór: De jobbfelé is tessék ezt mondani!) Minden oldalnak szól ez a figyelmeztetés. (Zaj.) Bródy Ernő: Örülök, hogy ezt a témát beledobták a vitába, mert rögtön alkalmam van megvilágítani ezt a kérdést. A jelenlegi helyzet szerint annak a pénzügyi bizottságnak az ülése, ahol a Haggenmacher-erdővételt tárgyalták, nyilvános volt. Ott megjelentek az ellenzék tagjai és teljesítették kötelességüket. Remélem és hiszem, hogy el is érték céljukat és megakasztották ennek az erdőnek megvételét. (Fábián Béla: Szavazattöbbség volt, de az Üj Nemzedék beléjük rúgott és nem merték megcsinálni!) Elnök: Kérem Fábián képviselő urat, méltóztassék az ilyentermészetű megjegyzésektől, amelyek a jóízlésbe beleütköznek, tartózkodni.