Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-343

Az országgyűlés képviselőházának 3U3. (Jánossy Gábor: Micsoda kifejezés az, hogy belerúgott?— Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem négylábú! — Gál Jenő: Azt kell megtudni, hogy van-e provízió mögötte vagy sem! Ez a nyitja a dolognak! — Scitovszky Béla belügyminiszter: Ha van, tessék megmondani, kinek? De a nyilvánosság előtt, nem itt a mentelmi jog védelme alatt! Vagy van nyilvánosság, vagy nincs, vagy van felelősség, vagy nincs! — Gál Jenő: Akkor egyhelyen vagyunk! — Scitovszky Béla belügyminiszter: Én mindig itt voltam, talán a képviselő úr érkezett csak most oda! —• Gál Jenő: A miniszter úr valósítsa meg törvényjavaslatában!) Elnök: Kérem képviselő urak, méltóztassanak a gyanúsító kifejezésktől tartózkodni. Bródy Ernő: Mondom, teljes pártatlansággal vizsgáljuk ezt az esetet. A jelenlegi törvényjavaslat szerint, amelyet tárgyalunk, a pénzügyi bizottságnak ez az ülése zárt lenne. Az a rendelkezés van, hogy a bizottsági ülések zártak. Amikor tehát a pénzügyi bizottság elé kerül ez az ügy, arról a sajtó nem hozhatna tudósítást és akkor nem volna, nem alakulna ki, nem érne meg egy közvélemény és akkor ott titokban, csendben egymás között egészen másképpen intéznék el ezt a dolgot, mint amikor a sajtó ellenőrző szeme ott függ az embereken. Engedelmet kérek, ez oly világos példája annak, hogy lehetetlen a nyilvánosság kizárása, hogy itt valamit csinálni kell. (Mihálff y Vilmos: A közgyűlés elé kerül!) Nagyon Örülök t. képviselőtársam, hogy ezt közbe méltóztatott szólni. A dolog olyan hullámokat vert, hogy valószínűleg nem merik a közgyűlés elé hozni éppen azért, mert a pénzügyi bizottság ülése olyan nyilvánosság előtt folyt le, a dolog erdeme annyira megvitattatott, annyira világos lett, hogy a szavazatkülönbség ellenére a városnak nem érdeke és nem lehet szerepe ilyen viszonyok között egymillió pengőt erdővételre odaadni, hogy valószínűleg nem fog közgyűlés elé kerülni, mert a pénzügyi bizottság nyilvánosságát még elbírta ez az ügy, de a közgyűlés nyilvánosságát már nem bírná el. (Gál Jenő: Megvárják az új törvényt! — Kun Béla: Akkor mégis csak pötyögős az a dolog! — Fábián Béla: Elégett az erdő!) Ebből méltóztatnak látni, hogy milyen fontos, sőt döntő szerepe van a nyilvánosságnak. Ez a példa a legvilágosabban állítja elénk, hogy ne méltóztassék zárttá tenni a bizottság üléseit. Nem tudom, mi volt az indító ok, mi a magyarázata ennek az intézkedésnek, de ha esetleg vannak káros hatásai is a nyilvánosságnak, mondjuk, a terjengősség szempontjából, ami talán a miniszter úr előtt lebeghetett, (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem! Az is!) abból nem származik baj! Méltóztassék elhinni, sohasem származik abból baj, ha az emberek illetékes helyen kibeszélik magukat. (Jánossy Gábor: Ez igaz, ezt mondtam én is!) Abból származik a baj, ha nem engedik kibeszélni őket. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Beszélhet!) Beszélhet, de nem jön nyilvánosságra! (Scitovszky Béla belügyminiszter: Gondoskodnak róla az urak! — Pakots József: Akkor mirevaló a zárt ülés

1

? — Jánossy Gábor: A Ház bölesesége dönti el, hogy nyilvános legyen-e! — Scitovszky Béla belügyminiszter: A Ház bizottságai sem nyilvánosak! — Fábián Béla: De hivatalos kommünikét méltóztatnak leadni róla!* — Scitovszky Béla belügyminiszter: Ott is leadnak majd! Gondoskodnak az urak arról, hogy a hivatalos kommünikén kívül is leadassék_ tudósítás!) ése 1929 december 19-én, csütörtökön. 229 Nagy örömmel látom, miniszter úr, hogy bent vagyunk egy érdemleges tárgyalásban, mert ez nekem nagyon megfelel. Méltóztassék figyelemmel lenni arra, mélyen t. miniszter úr. amit mondok. Én azt mondom, hogy vagy van nyilvánosság, vagy pedig zárt az az ülés. Ha zárt, akkor ne méltóztassék se azt a sajtót, se azt a bizottsági tagot abba a helyzetbe hozni, hogy lopva kelljen neki beszélnie arról, amiről ott szó van. Nem méltó ez, mert vagy zárt a tárgyalás, és annak zárt jellege biztosíttatik, vagy pedig nyilvános és akkor nyilvánosan el lehet mondani. De minek az a felemás, hogy zárt ülésen folyik a tárgyalás, de majd a sajtó képviselője kint a folyosón, kint az előszobában várja a bizottsági tagot, akinek talán jegyzeteket is kell csinálnia

1

? Miért csináljuk ezt így? Sokkal helyesebb, ha teljes nyilvánosság adatik, mert az a város levegőjéhez, a közérdekhez és a sajtóhoz hozzátartozik. Né nehezítsük meg a sajtó szolgálatát. Érdëk-e az, hogy az önfeláldozással küzdő magyar sajtó napi munkáját nehézzé, sőt elviselhetetlenné tegyük? Nincs ennek semmi értelme, semmi magyarázata, és talán az a kép, amelyre rávilágítottam, a Haggenmacher erdővétel ügye, amely a nyilvánosság tisztító tüzében, remélem és hiszem, örökre lomtárba kerül, talán ez az eredmény és ez a kép megadja a módot és alkalmat a miniszter úrnak arra, hogy változtasson az eredeti törvényjavaslaton, engedje be a sajtót a városháza minden rekeszébe, minden zugába, ne legyen ott semmi sem zárt, legyen minden nyilt, legyen minden nyilvános. Nem lehetnek olyan ügyek, • olyan helyzetek, amelyekben a sajtó nyilvánosságát el kell vonni a közélettől. T. Képviselőház ! En azt hiszem, hogy éppen ennek a törvényjavaslatnak egyik célja, egyik szándéka az, hogy Budapest főváros képviselőtestületét, törvényhatósági bizottságát degradálja, letaszítsa arról a helyről, amelyet elfoglalt. Azt hiszem, hogy éppen az a cél és a szándék, hogy elsorvassza megakassza azt a közérdeklődést, amely ott természetesen és nagy arány okban kifejlődött, miután Budapest főváros képviselőtestülete közvetlen összeköttetésben van a néppel. Ott tegnap is a munkanélküliségről tárgyaltak, ott nincsenek zárt ügyek, ott minden a napfényre kívánkozik. Miután azt hiszem, a cél az, hogy Budapest mint fórum, Budapest mint pódium megszűnjék, ennek a kormánynak nem kell az, hogy legyen fővárosi képviselőtestület, amely élénk legyen, amely vibráló legyen, amely közvetlen kontaktust tartson fenn az élettel, hanem az kell, hogy ez is lesüllyedjen, eltűnjék, ne adjon hangot, ne legyen érdekes. Azt akarják önök, hogy ez is egy vidéki megyegyűlés színvonalával legyen egyenlő? (Fábián Béla: Pardon! Pardon!) Abból a szempontból értem, hogy a vidéki megyegyűlésről három sor jelenik meg a lapokban, bár ott is kitűnő emberek, kitűnő fejek vannak, de azok máshol élik le a maguk életét. (Fábián Béla: Most majd a megyegyűlések is belekerülnek a lapokba!) Egy-egy megyegyűlés nem mutat fel olyan eseménveket, amelyekről a nagynyilvánosságnak be kell számolni. (Jánossy Gábor: A megyegyűlés színvonal tekintetében nem áll a fővárosé mögött!) Ezt nem is mondom, csak az ügyek természete és a kérdések mérete szerint ott nem fordulnak elő olyan események. Nagy örömmel veszem, ha a megyegyűlésekről egy-egy érdekesebb tudósítást olvashatok, de, fájdalom^ nagyon ritkán jutok abba a helyzetbe, fájdalom, .na-