Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-335

12 Az országgyűlés képviselőházának 335. ülése 1929 december 5-én, csütörtökön. A Pénzintézeti Központ ilyen hiteleket nyújtott és természetesen nem azoknak a vállalatoknak nyújtotta, (Baracs Marcell: Amelyeknek nem volt protekciójuk!) amelyek jól mentek és amelyek az akkori viszonyok között is megfelelő hitelekhez jutottak, hanem nyújtott ilyen hiteleket olyan vállalatoknak, amelyek zavart pénzügyi viszonyok között voltak és ennek folytán hitelt nem tudtak volna egyébként találni vagy azért, mert az általános hitelezési feltételeknek formailag nem tudtak volna minden tekintetben megfelelni — például az első helyre való bekebelezésnek — vagy pedig egyéb okokból. (Fábián Béla: Hány ilyen vállalat van?) Amennyiben a t, képviselő úr ez iránt érdeklődik, (Peyer Károly: Vádlott beismerésben van!) szívesen állok rendelkezésére. Méltóztassék megengedni, hogy most általánosságban (Rassay Károly: Nem ő csinálta!), ezt az ügyet egészen objektiven adjam elő. Én úgy tekintem azokat a segítségeket, amelyeket a Pénzintézeti Központ nyújtott egyes vállalatoknak, hogy ezek ennek a nehéz időszaknak áthidalására szolgáltak. (Baracs Marcell: 1928-ban? — Propper Sándor: Éppen a Budapesti Hírlapnál! — Malasits Géza: Az egész ország jajgat! — Propper Sándor: A nyolcóresznél is? — Malasits Géza: Pont a nyolcóresznél! — Zaj.) És ha bizonyos veszteségekkel is járt a Pénzügyi Központra nézve ezeknek a hiteleiknek nyújtása, mégis ha egy nagy szaldót csinálok, akkor azt mondhatom, hogy azok a segítségek, amelyek így a Pénzintézeti Központ révén nyújtattak egyes vállalatok szanálása kapcsán, nem olyan nagy összegek még a mai viszonyok legszigorúbb figyelembevételével sem. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Bocsánatot kérek, egy ország sem volt, amely ilyen nehéz viszonyok között lett volna és hála Istennek (Napy zaj a szélsőbaloldalon. — Baracs Marcell: Ennek dacára tették ezt! — Elnök csenget.) egy országban sem volt aránylag olyan kevés a baj . . . (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Kabók Lajos: A munkanélkülieknek nincs pénz!) Elnök: Kabók Lajos képviselő urat kérem. maradjon csendben. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: ... olyan kevés összeomlása a vállalatoknak és ezzel kapcsolatosan megrázkódtatása a gazdasági életnek, mint amilyen volt Magyarországon. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Fábián Béla közbeszól.) Elnök: Fábián Béla képviselő urat is figyelmeztetem. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Én ezt csak általánosságban vagyok bátor megjegyezni^ annak a szakasznak védelmére, amely a Pénzintézeti Központra ezt a feladatot rótta. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) • Tulajdonképpen az a kérdés, vájjon a Budapesti Hirlap R.-T. olyan vállalat volt-e, amely megérdemelte azt, (Baracs Marcell: Közhasznú?), hogy a Pénzintézeti Központ részére ezt a segítséget nyújtsa. (Rassay Károly: A kormánytól megérdemelte! — Ügy van! Űpy van! — Rothensteín Mór: Csak a kormánytól!) Nem várom azt, hogy az igen t. képviselő urak, — akik az én beszédemet állandó közbeszólásokkal zavarni igyekeznek, megnyugtathatom azonban, hogy ez nem fog* sikerülni — ezen a véleményen legyenek ... (Rassay Károly: Meg vagyunk győződve róla, hogy ön nem tette volna ezt meg!) Elnök: Rassay Károly képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Peyer Károly: Nem a miniszter úr volt, hanem az elődje!) Peyer képviselő urat is figyelmeztetem, ne szóljon közbe, Wekerle Sándor pénzügyminiszter: A Budapesti Hirlap részvénytársaság olyan sajtóorgánum kiadásával foglalkozott, (Rassay Károly: Kettővel!) — később azután kettővel — amely Magyarország kultúrtörténelmében, (Zaj

r és mozgás a szélsőbaloldalon.) politikai életében, nemzeti életében (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) hosszú időn keresztül olyan érdemeket szerzett, (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen.) amely érdemeket lehet kicsinyelni. {Folytonos zaj a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: Rákosi Jenőt kidobták! — Pakots József: Rákosi Jenőt kidobták a kultúra nevében! — Farkas István: Rákosi Jenőt kirúgták!) Elnök: Farkas István képviselő urat rendreutasítom. {Folytonos nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Rákosit kirúgták!) Farkas István képviselő urat újra rendreutasítom közbeszólása miatt, és ha figyelmeztetésem ellenére folytatja közbeszólásait, kénytelen leszek a mentelmi bizottsághoz utasítani. (Folytonos zaj. — Peyer Károly: Azért csak ellopták, a kétmilliót! — Fábián Béla: A hadirokkantaknak nincs! — Farkas István: Rákosi Jenőt kirúgták, mert nem akart cselédje lenni a kormánynak!) Farkas képviselő urat újból rendreutasítom. (Zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek, képviselő urak, a jobboldalon. (Felkiáltások a középen: Rendre) Wekerle Sándor pénzügyminiszter: A mélyen t. képviselő úr ezeknek a bajoknak csak a külső képét skiccirozta ide, de nem mutatott rá ennek egyéb vonatkozásaira, (Baracs Marcell: Hogy kik élnek a Budapesti Hirlapból!) amelyekre én bátor vagyok ráutalni, mert hiszen ha az uraktagadásba is vonják azt, hogy ennek a lapnak érdemei vannak, amit én természetesnek tartok, mert hiszen ez a lap talán sohasem képviselte azt az irányt, amelyet az igen t. képviselő urak kívántak volna, (Rothensteín Mór: Azért nem kaptak pénzt! — Propper Sándor: Milyen irányt? Zsebelő irányt?) '. de, ha kétségbe is vonják ezt, nem fogják kétségbevonni azt, hogy ez egy nagy vállalat volt, amely két-háromszáz munkást alkalmazott, (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) amely több sajtóorgánumot kiadott. (Peyer Károy: A Pesti Könyvnyomdát miért nem mentették meg?) Elnök: Peyer képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Malasits Géza közbeszól.) Malasits képviselő urat újból rendreutasítom! (Peyer Károly: Nem fájt a munkások sorsa a Pesti Könyvnyomdánál!) Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Ha egy . pillanatig méltóztatnak nyugodtan meghallgatni, (Kabók Lajos: Csak önök tudnak nyugodtak lenni ilyen kérdéseknél!) akkor rá fognak jönni arra, hogy én arra is ki akarok terjeszkedni, hogy a Pénzintézeti Központnak ez a tevékenysége időközben megszűnt, amennylnyiben csak átmeneti jellegű volt. (Farkas István: Csak a Budapesti Hirlapra volt szabva!) Erre csak addig volt szükség, míg rendkívüli viszonyok voltak. (Malasits Géza: Míg a Budapesti Hirlap bajban volt!) Bár e felett lehet vitázni, mert bizonyos mértékig ma. is szükség volna arra, hogy nagyobb mértékben közbelépjünk. (Rassay Károly: A Krausz-Bankháznál példának okáért már megszűnt ez a tevékenység! — Malasits Géza: Halásznál és Krausz Simonnál már .megszűnt!) Mélyen t. Ház! A képviselő úr azt mondotta, hogy a Pénzintézeti Központ könnyelműen hitelezett. A Pénzintézeti Központ összesen nem egészen 800.000 pengő kölcsönt adott. (Propper Sándor: Hány embert lehetett volna ebből meg-