Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-342

218 Az országgyűlés képviselőházának SU2 előttem egy üresen álló tantermet, amelyben ezek a bútorok fel voltak halmozva, azt hiszem, nem volt egészen kikomplettírozva. Megtekintettem és miután a bútorokat a magam szakértelme szerint minden vonatkozásban megfelelőnek találtam, nem is foglalkoztam többet ezzel a kérdéssel. Viszontláttam ismételten egy garnitúrát abból az alkalomból, amikor a párizsi rendőrfőnök ittjárt. Akkor megmutattam néki a telepet és ott megnéztük egy rendőrőrmester lakását, ahol már a megrendelt bútorokkal volt a helység berendezve. Más alkalommal ezzel a kérdéssel egyáltalán nem is foglalkoztam, ahhoz hozzá nem jutottam. Az egész kérdésre, az egész bútorszállításra vonatkozóan ez a tényállás. En senkit előnyben nem részesítettem, én nem részesítettem előnyben barát-vezérigazgatómat, volt vezérigazgatómat sem, akivel egyébként semmiféle baráti viszonyban nem vagyok, hanem csak ismeretségi viszonyban, éppen azon a réven, hogy igazgatósági tagja voltam ennek a vállalatnak. Voltam, és amikor miniszter lettem, erről lemondtam és lemondtem, én nem részesítettem előnyben «barát» vezérkérdéssel. Minden obligóm velük szemben és az Ő részükről velem szemben megszűnt, semmi összeköttetésem velük nincs és éppoly érdektelen előttem a Titán sorsa, mint egy más vállalaté, amellyel soha semmiféle vonatkozásban nem voltam. Azért kötelessége a miniszternek lemondani, hogy ezzel a függetlensége maradjon meg, és hogyha államérdekből kerülhet olyan viszonylatba ilyen vállalattal, ez őt ne feszélyezze. Hát én kijelentem, hogy engem abszolúte nem feszélyezett ez a volt összeköttetésem a Titánnal, (Peyer Károly: Látszik! — Zaj a szélsőbaloldalon.) hanem tartottam magamat -ahhoz a kötelességhez, amelyhez ez az állás köt és mindenekfelett az állam érdekét, a közérdeket tartottam mindezen intézkedéseimben és rendelkezéseimben szem előtt. Lehet, hogy azt mondják, ostobaságot követtem el, de az én etikai érzésem olyan, hogy inkább vállalok mindenféle egyéni vexatúrát, s vállalom azt is, hogy tisztességemben és becsületemiben meggyanúsítsanak, de egyet nem vállalok: hogy abban az ügykörben, amelyet reám bíztak, ne teljes becsületességgel járjak el. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Kabók Lajos: Beismerése szerint ostobán járt el. — Zaj.) Elnök: Kabók képviselő urat sértő kifejezéséért rendreutasítom, mert, amit valaki önmagáról elmondhat, azt nem mondhatja el más őróla. (Ügy van Ügy van! — Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Scitovszky Béla belügyminiszter: Lehet, hogy egyeseknek nincs ez az etikai felfogása, de én az állam érdekét mindenekfelett valónak tartom (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) és nem tudok eltekinteni olyan intézkedéstől, ahol lelkiismeretem és meggyőződésem szerint az állam érdekét védtem, s nem lehetek tekintettel arra, hogy ebből nekem hátrányom vagy előnyöm származik-e. A jelen esetben arról van szó, hogy hátrányom legyen. Az én tisztességem és becsületem egy nyitott könyv. Ezt meg lehet rágalmazni, de elvenni nem engedem és iazt elvenni nem lehet, mert nem szolgáltattam okot arra, hogy bárki is tisztességemben és becsületemben kételkedjék. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ami már most a lemondásomat illeti, a lemondás kérdése két tényezőtől függ: először a magam lelkiismeretétől és másodszor az illetékes tényezőktől. A magam lelkiismerete telje. ülése 1929 december 18-án, szerdán. sen tiszta és teljesen nyugodt (Ügy van! jobbfelől.) és az illetékes tényezők maguk tudják a maguk kötelességét és elhatározását. Egy azonban bizonyos, hogy nem füsrg az állásom Györki képviselő úr bizalmától. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen.) Ezt a bizalmat nem kértem a képviselő úrtól, nem kérem és nem is fogom kérni. (Helyeslés jobb felől. — Peyer Károly: Sohasem volt vitás!) A képviselő úr felvetett még egy gyanúsítást nem velem, hanem tisztviselőimmel szemben. A képviselő úrnak ezt a gyanúsítását a leghatározottabban visszautasítom. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Tessék konkrétumot mondani s akkor megindítom a vizsgálatot ebben a kérdésben, de csak gyanutások alapján nem fogom vexálni a tisztviselőimet és nem akarom őket abba a lelkiállapotba hozni, amelybe a képviselő úr engem próbál hozni politikai okokból és politikai háttérrel. En állom a harcot, képviselő úr, titáni erővel és teljes stabilitással. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) mert tudatában vagyok a magam egyéni becsületességének és tisztességének. Ezzel jöttem, és ha megyek, ezzel fogok elmenni. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Hoszszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a viszonválasz joga. Györki Imre: T. Képviselőház! A belügyminiszter úr válaszában etikai felfogásról akart itt előadást tartani. (Egy hang a középen: Konkrét adatokat!) Etikai felfogás tekintetében nem oktathat ki senkit a belügyminiszter úr addig, amíg ilyen üzleteket köt és amíg ilyen üzletekkel az ő személye kapcsolatban áll. (Krisztián Imre: Nem ő kötötte! — Peyer Károly: Miért nem más céggel kötött faüzletet? Miért egy ilyen ominózus vállalattal? — Rothenstein Mór: A túloldalon fő az üzlet! — Zaj és ellenmondások a jobboldalon és a középen.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Györki Imre: T. Ház! Azt mondotta a belügyminiszter űr» hogy őt cselekedetében nem feszélyezte a Titánnal való kapcsolat. Ezt az állítását 100%-ig elismerem, sőt ellenkezőleg, igenis azzal a ténnyel, hogy a Titánnal ilyen kapcsolatban volt, lehet megmagyarázni, hogy tőle telket vásárolt, neki építési engedélyt adott, vele építési szerződést kötött, belement bútorakcióba és minden olyan üggyel kapcsolatban, mellyel a Titán jött akár a^ belügyminiszter úrhoz, akár a belügyi kormányzathoz, a belügyminiszter ajtaja mindig tárva-nyitva állott és a Titánnak, Dickmann úrnak mindig rendelkezésére állott. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Kétszer volt nálam!) Kérdem a belügyminiszter urat, más céget is ilyen előnyben részesített, hogy a törvényes rendelkezések ellenére lehetőségt adott arra, hogy a fizetésekből levonásokat eszközöljenek, ami, ismétlem, a törvény rendel: kezesének ellenére van és ami alkalmas arra, hogy esetleg más hitelezőket megkárosítson, vagy pedig ugyanazt a jóindulatot a belügyminszter úr tisztán és kizárólag csak volt vállalata vezérigazgatójával, illetőleg volt vállalatával, a Titánnal szemben alkalmazta? Azt mondotta a belügyminiszter úr válaszában: lehet, hogy ostobaságot követett el. Olyan belügyminiszternek, aki ostobaságot követett el, nincs helye a belügyminiszteri székben, (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) mert ma az ostobasága csak abban nyilatkozik meg, hogy a Titánnal különféle üzleteket kot, holnap