Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-342

Az országgyűlés képviselőházának 34-2. rágalmazó és becsületsértő cikket írta, a sajtópert megindítottam. (Rassay Károly: Ez különálló dolog! — (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nem tartanám tehát helyesnek, sőt a magam részéről kizártnak tartom, hogy amikor ez az ügy a független magyar bíróság előtt van, akkor addig, amíg ebben döntés nem történik, én itt a Házban, bármiféle vonatkozásban is nyilatkozatot tegyek. (Rassay Károly: Ez nem alkotmányos felfogás !) A magam egyéni tisztességének és becsületességének teljes tudatában teljes higgadtsággal és nyugodtsággal adom meg a többi kérdésre a tájékoztatást a t. Háznak, kiegészítve azt a kommünikét, amelyet ebben a kérdésben már a nagy nyilvánosságnak tudomására hoztam volt. Hogy nem nyilatkoztam mindjárt, annak az volt az oka, hogy itt a Házban kellett időmnek legnagyobb részét töltenem és nem volt módom ós alkalmam, — délutánjaim sem voltak szabadok — hogy ezzel a kérdéssel mindjárt foglalkozhassam, de mihelyt erre mód és alkalom kínálkozott, — azt hiszem, a múlt szombaton — ezzel a kérdéssel behatóan foglalkoztam és az ügyiratokat magam elé kérettem és ezekből állapítottam meg azokat a tényállásokat ós ténymegállapításokat, amelyeket a kommünikében leadtam volt. Az iniciatíva sem a rendőrség részéről, sem a belügyminisztérium részéről nem indult ki, hanem magától a Titán R. T. igazgatójától indult ki. Ö, ha jól emlékszem a dátumra, f. évi április 29-én beadványt adott be a belügyminisztériumba, amelyben ajánlatot tett — magánajánlatot, nem pályázatot — az új épületekbe behurcolkodó rendőröknek — ez volt a gondolata — megfelelő bútorszállításra kedvező fizetési feltételek mellett, 30 havi részletfizetéssel, életbiztosítással kapcsolatban, egy ebédlő-, konyha- és hálószobaberendezésre. Ez a beadvány mint mondottam, 29-én lett iktatva s maga az ügyosztály intézte el, a nélkül, hogy nekem erről tudomásom lett volna. Elintézés előtt megkérdezitek a számvevőséget is, hogy a részletfizetésekbe milyen feltételek^ mellett lehet belemenni. A számvevőség azt észrevételezte, hogy csak az illetőiknek a saját, két tanú által láttamozott hozzájárulásával lehet a fizetések levonását eszközölni. A leirajtban, amelyet a főkapitánysághoz intézett, kijelentette, hogy semmi körülmények között, semmiféle vonatkozásban az állam garanciát nem vállal. (Rassay Károly: Hogyan lehetséges, hogy revízióra nem került ez az akta, sem az államtitkár úrhoz, sem a miniszter úrhoz?) Ezt a leiratot az egyik tisztviselője az illető ügyosztálynak kiadványozta, az aláírás tekintetében pedig az ügyosztály főnökének aláírásávalment ki. (Rassay Károly: Rendben van ez?) Hozzám sokkal később került. Láttamozás ómnál nincsen dátum, de emlékszem, hogy sokkal később került hozzám. Ez az akta rendesen, mint minden ilyen akta, leadatott a főkapitány úrnak. (Peyer Károly: Minden aktának ez az elintézése?) Sajnálom, hogy nincs nálam ez az akta, letenném a Ház- asztalára. Leadatott a főkapitány úrnak további illetékes eljárás és jelentéstétel végett. (Rassay Károly: Fel kell függeszteni az osztályvezetőt, ha nem küldötte ezt az aktát revízióra! — Peyer Károly: Minden kereskedő kaphat ilyen kedvezményt?) Ha bead ilyen kérvényt, megkaphatja. Minden kérvénnyel ez történt volna, de mivel nem adott be, csak ez az egyetlen egy kérvény, más ajánlatról nem lehetett szó. Méltóztassék a napiparancsokat megnézni, igen sok ilyen eljárás fordul elő. Ez ülése 1929 december 18-án, szerdán. 217 az akta leadatott a főkapitány úrnak, a főkapitány leadta a főparancsnok úrnak ugvancsak eljárás végett. A főparancsnok úr a leglekiismeretesebben járt el ebben a kérdésben: először érdeklődött, hogy szüksége van-e ezekre a bútorokra a legénységnek, megvizsgáltatta az ajánlatot a maga kebelbéli szakértőivel, érdeklődött az árak iránt és amikor meg volt győződve, hogy ezzel csak hasznára van a maga legénységének, tényleg atyai gondossággal adta ki napiparancsban (Zaj a baloldalon.) 110 rendőr jelentkezett (Malasits Géza: Szegény rendőrök!) és ha jól emlékszem, 4 vagy 5 tiszt. Amikor a megrendelés megtörtént és az aláírások foganatosítva voltak, a parancsnok minden egyes legénységit magához rendelt és érdeklődött vagyoni helyzete és vagyoni állapota iránt és megkérdezte, hogy vállalt kötelezettségének eleget tud-e tenni? Öt kivételével igent mondottak, öt nem tudta tovább vállalni a felelősséget s ennek az ötnek szerződését a főkapitányság azonnal sztorníroztatta. Amikor a sajtóban ez a kérdés felmerült, azonnal intézkedtem, hogy errevonatkozóan az adatokat megkapjam. Ezeket az adatokat kaptam, amelyeket előterjesztettem. (Friedrich István: Miért ép a Titán?) Hogy miért ép a Titán, errevonatkozólag csak azt tudom mondani, amit már mondottam, hogy tudniillik, mert csak ő adott be kérvényt és ajánlatot. Itt magánmegrendelésről és nem nyilvános árlejtésről, nem állami megrendelésről van szó. Ilyen ajánlatok tömegesen érkeznek, akár szépirodalmi művekre, akár ruházati cikkekre nézve és ezek az ajánlatok mind leadatnak. En ebből az alkalomból kiadtam e^y rendeletet. (Rassay Károly: Mindenki lefoglaltathatta a fizetést a szabályok ellenére? — Felkiáltások a jobboldalon: Igen! — Rassay Károly: És ha nem egyezhetik bele?) Bocsánatot kérek, ebbe beleegyezhetik. Volenti non fit iniuria! (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) De ki volt abban még az is mondva, hogy amennyiben időközben megtagadja, arravonatkozóan sem vállal az állam semmiféle felelősséget és garanciát. Ha az illető visszavonja ezt a kötelezettségét, a levonást nem eszközöltetik, de vagyonilag felelős marad azzal a céggel szemben, amellyel szemben a szerződést aláírta. Hogy ez az eljárás hogyan bonyolíttatott le, errevon átkozó an nekem addig, amíg nem tájékozódtam, amíg a lapokban a hírek nem terjedtek el, fogalmam és tudomásom sem volt. Ez magától értetődik; elvégre egy miniszter bürójában száz és száz és ezer akta fordul meg, és természetszerűen azoknak sorsáról nincs minden esetben tudomásom. Különösen az ilyen kérdésekre vonatkozóan, amelyek sablonszerűén intéztetnek el, magának a miniszternek ingerenciája nincs is. T. Ház! Nem tagadom, hogy én ezeket a bútorokat egy alkalommal láttam, de speciel nem azért mentem ki, hogy ezeket megnézzem. A főparancsnokság részéről felvetődött az a gondolat, hogy a Dagály-utcai hat épület közül az egyik épületben, amelvet a nőtlen legénység részére építettek, ne a legénység helyeztessék el, hanem azok a tantermek helyeztessenek el, amelyek ma a külső Ullői-úton vannak elhelyezve. Azt mentem megnézni, hogy a barakkokban milyen elhelyezést biztosítottak a tantermek számára. S miután kielégítőnek találtam az ottani elhelyezést, a tervektől nem tértem el és a régi tervek szerint épült fel a hatodik épület Miután felhívták a figyelmemet rá, ezt az alkalmat használtam fel arra, hogy ezeket a bútorokat megnézzem. Ki is nyitottak