Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-342

Az országgyűlés képviselőházának ê^Ê, sem véve, az eljárást lehetetlen indokok alapján megszüntette? Hajlandó-e a miniszter úr odahatni, hogy ezen ítélet az Ofb. elnöki tanácsa által felül­yizsgáltassék s az igénylők sérelmei a jog és igazság alapján reparáltassanak? Budapest, 1929. december hó 14-én. — Csik József s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! Csik József: T. Ház! (Felkiáltások: Meg­adjuk.) Igen köszönöm a kedves ajánlatot, a jelen esetben azonban nem vehetem igénybe. • A magam részéről szintén szerettem volna, ha a mélyen t. miniszter úr résztvett volna ezen az ülésen és interpellációmat végighallgatta volna, azonban, amint értesültem, fontos ügy­ben tárgyalása van, amely miatt lehetetlen neki eljönnie. (Peyer Károly: Akkor kár elmon­dani!) Amint felolvasott interpellációmból kitű­nik, azt az újpesti házhelyesek sérelme tárgyá­ban jegyeztem be. Ez az interpelláció ugyan lokális jellegű, azonban annyi szomorú érdekes­séget tartalmaz, hogy azokat, akik a nép ügyes­bajos dolgaival szeretnek törődni, bizonyos mértékben érdekelhet. Egyébként ez az inter­poláció tipikus példája annak, hogy bizonyos megtévesztések r folytán hogyan lehet elhalvá­nyítani azt a célt, amely a földbirtokreformról szóló törvényben van lefektetve. Ennek az interpellációnak meritumához tartozik, hogy Újpestre nézve az Ofb. annak­idején kimondotta, hogy közérdekű cél kívánja a házhelyrendezés ügyének megindítását. A bí­róság arra az álláspontra helyezkedett, hogy te­kintettel Újpestnek a fővároshoz való közelsé­gére, valamint a környék közismert lakásínsé­gére, a házhelyrendezést közérdekű földbirtok­politikai célnak tartja. E megállapításból kifo­lyólag az Ofb. el is rendelte a házhelyigénylési akciót és pedig kétízben. Az első házhelyrende­zési akció 1925. júniusában nyert befejezést. Ennek az akciónak keretében 510 egyén kapott házhelyet, többnyire 200 négyszögölnyi terje­delemben. Az igénylők száma ugyan megütötte az 1500-at, azonban (bizonyos rostálás következ­tében leapadt 510-re, akik azután bizonyos meg­egyezés folytán tényleg házhelyhez is jutottak. Ma már az az örvendetes tény tapasztalható ennek az akciónak következtében, hogy a ház­helyek tetemes részén tényleg építettek is há­zakat. A második házhelyrendezési akció közvetle­nül az első befejezése után indult meg. Annak idején ugyanis a bíróság kimondotta, hogy úgy Újpesten, mint a szomszédos Rákospalotán szükségesnek tartja egy új házhelyrendezési akció megindítását, mert az előző eljárásban az igénylőket nem sikerült kielégíteni és közmeg­nyugvást csak az kelthet a két városban, ha új eljárást indít a bíróság. Ez az eljárás meg is indult. 1207 igénylő jelentkezett, a bíróság azonban úgy intézke­dett, hogy azonnal össze kell szedni az eljá­rási költséget, körülbelül 150 milliót, minek következtében az igénylők száma 1207-ről 950-re apadt le. Az igénylők számának lecsökkentését ered­ményezte az is, hogy a bíróság kimondotta, hogy csak az lehet jogos igénylő, aki 240, illetve 300 pengőt vételárelőlegképpen befizet a Földhitelintézetek Országos Szövetségének pénztárába. Ennek a megszorításnak következ­tében a 950 igénylő száma 470-re zsugorodott össze. Most már az eljáró bíró megkezdte a maga működését a házhelyhez váló juttatást ülése 1929 december 18-án, szerdán. 2Í1 illetően. Több, házhelynek alkalmas föld állt rendelkezésre, amelyeknek egy része hadibir­tok volt, miután tulajdonosaik a háború alatt vásároltak, másik része pedig gróf »Károlyi László Ősi tulajdona volt. T. Ház! Az első, amelyet a bizottság igé­nyelni óhajtott, az úgynevezett Márkus La:ios cégnek két haditelke volt. Az első telek Új­pesten, a Baross-utcában fekszik, és egészen természetesnek látszott, hogy az 1920. évï XXXVI. te. 28. $-a alapján az igénylőknek sikerül megkapniok ezt a területet. Sajnos azonban, olyan körülmény játszott közre, amely minden különlegesebb ok és indok nél­kül az igénylőket elütötte ennek a teleknek búitokba jutásától, t. i. felmerült az a szem­pont, hogy itt a tulajdonos egy új gyárat, úgynevezett nehéz láncgyárat akar építeni, és ennek céljaira szüksége van az illető birtok­testre. Megszerezte az iparengedélyt, megsze­rezte az építési engedélyt, sőt még a vám­mentes behozatali engedélyt is az illető» gé­pekre, így tehát minden előfeltétel megvolt — legalább papiroson — árira nézve, hogy neki komoly szándéka van ott láncgyárat építeni. Nem ez volt azonban a döntő indok arra néizve, hogy a telek az illető igénylők birtokába ne juthasson, hanem az, hogy a közegészségügyi tényezők megállapítása szerint ez a terüket Újpestnek bűzövébe — gyárövébe — esett bele, tehát nem alkalmas arra, hogy ott lakóházak építtessenek. Megállapította tehát a bizott­ság, illetve nem a bizottság, hanem a városi tanács felterjesztése folytán maga az Országos Földbirtokrendező Bíróság, hogy miután köz^ egészségügyi szempontból nem lehet ezt a te­rületet igénybe venni, épp azért mentesíteni kell. Ennek az ügynek pikantériájához, tarto­zik, t. Ház, hogy ugyanezt a területet, ame­lyet közegészségügyi szempontból károsnak ítéltek az igénylők ' számára, néhány hónappal később Újpest város tanácsa járvány kórház céljára megvásárolta. Ez a tény eléggé rá­mutat arra, hogy vájjon az az indok, ame­lyet közegészségügyi szempontból felhoztak ennek a teleknek igénybevétele ellen, megáll­hatott-e, amikor — ismételten — néhány hol­nap múlva, éppen kórház céljaira, vásárolta meg a város ezt a területet és pedig nem olyan áron, mint ahogy az igénylőknek juttattuk volna, hanem jóval magasabb áron, négyszög­ölenként 13 aranykoronáért. T. Ház! Volt ennek a Márkus-cégnek egy másik területe is és pedig az úgynevezett Tur­jánban, Újpest budapesti oldalán. Ezt a másik területet is sikerült azonban ügyes fifikáyalaz érdekelteknek mentesíteni a házhely céljára való igénybevételtől, nevezetesen úgy, hogy a város ennek közelségében szeméttelepet létesí­tett. Amíg tehát ennek a cégnek első telkét si­került a bűzöv jeligéjével mentesíteni, ennek a második teleknek mentesítése egy új fogalom­mal, a bűzrádiusz jeligéjével sikerült, mert azt mondották, hogy >a szemétteleptől bizonyos tá­volságú sugárban nem lehet házhely céljára al­kalmas földet kiutalni. Tudjuk, azonban, hogy ennek a telepnek szomszédságában van a Máv, gépgyár 4000 munkásstal dolgozó műhelye, és itt van körülbelül 50 méterre a népjóléti miniszté­rium többszáz lakossal bíró baraktelepe is, aki­ket elfeledtek védeni a bűztől. Megállapították ezt a 250 vagy 300 méteres bűzrádiuszt annak ellenére, hogy a baraktelep mindössze 50 mé­terre fekszik ettől a területtől. Es ez elegendő ok volt arra, hop-v az igénylőket ennek a telek­nek igénylésétől elüssék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom