Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-342

Az országgyűlés képviselőházának $4-2. fiát ha egyszer el méltóztatnak határozni, hogy a Jánoshegyen keresik azt a melegvízforrást, amelyet Lillafüreden nem találtak meg? (Élénk derültség a bal- és a szélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: Hol vannak az erdészeti szakértők a Haggenmacher-erdőnél?! — Farkas István: Mondják meg, hogy a Haggenmacher-erdőnél mit keresnek!) Továbbmentek és egyszer csak összevonták a tudomány, a művészet és a művészeti tudományos társaságok képviseletét is, és amíg az 1920-as elgondolás szerint nélkülözhetetlen volt az egyetemi rektorok tudománya, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének és a Szent István Akadémia elnökének tudománya, addig 1924-ben már óvatosak voltak, ezeket összevonták és csak egy-egy képviseleti jogot biztosítottak számukra. Itt jelentkezett, t. Ház, az az érdekképviseleti gondolat is, amelyet t. képviselőtársam, Jánossy Gábor, nagyon helyesen megkritizált. Ekkor azonban még szemérmesek voltak, mert az igaz, hogy beállították a kormányzó kinevezési jogát, de ugyanakkor gondoskodtak arról, hogy az egy érdekképviselethez tartozó összes érdekeltek szavazat útján a kijelölés jogát gyakorolhassák. Azt látjuk, hogy 1924-ben az arány alig változott az egyéb jogcímen helytülők és az összes polgárság által választott bizottsági tagok között, de a függetlenség tekintetében már lényeges csorbulás van, mert mindjobban kihagyták azokat, akikről magas állásuk és egyéni függetlenségük révén fel kellett tenni, hogy nem lesznek vak eszközei a mindenkori kormányzópártnak és többségnek. De közbeiktatódott az 1925-ös választás. Nem segítettek az eddigi praktikák. Azt hiszem, Peyer Károly t. képviselőtársam felolvasta ennek a választásnak statisztikáját, amelyből kiderült az, hogy a kormánypárt 8-7% szavazatot kapott, a kereszténypárt pépedig 36-6%-ot. Ujabb kétévi tanakodás kellett tehát, hogy miképpen lehessen az 1924 : XXVI. tőikkel el nem ért eredményt, a választópolgárság akaratának megsemmisítését keresztülvinni? É-s akkor, t. Ház, a kormány kétévi tanakodás és ex-lex után benyújtotta az itt előttünk fekvő törvényjavaslatot. Es mi történt ebben a törvényjavaslatban? Az 1924. évi törvény után, a második törvény megalkotása után, a kormány javaslata leszállítja a választott képviselők számát 140-re és ugyanakkor az egyéb címen választható, vagy kinevezett tagok számát felemeli 60-ra. Szabad itt fejlődésről beszélni? Lehet itt fejlődésről beszélni, különösen olyan valakinek, mint Jánossy Gábor t. képviselőtársamnak, aki az autonómiának, a függetlenségnek olyan precíz meghatározását adta beszédében. T. képviselőtársam elzárkózik ezeknek a tényeknek meglátása elől, hogy a 140 választott bizottsági taggal szemben immár 89 olyan tag lesz, aki jogcíménél fogva nem reprezentálhatja Budapest polgárságát. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ebben a javaslatban már nem fontos a tudomány, már nem fontos a művészet, nem fontos még abban a megszorított formában sem, amelyben az 1924. évi törvényben volt. Lemondottak az egyetemi professzorokról, lemondottak a rektorokról, lemondottak a művészeti társaságok kiküldötteiről és lehetőleg csak azokat hagyták meg, akik közvetlenül, vagy közvetve a kormánytól kapják helyetfoglalási jogukat a törvényhatósági bizottságokban. (Bródy Ernő: A kormány előléptetése alatt álló hivatalnokok!) Mondom, nem volt szükség már tovább a tudomány és művészet kiküldötteire, de ülése 1929 december 18-án, szerdán. 19Ô helyettesítették ezeket a belügyminiszter által kinevezett főszámvevőnek a személyével. Csodálatos dolog — és itt Strausz István t. képviselőtársamat kell tanúságra felhívnom, — hogy milyen nagyszerű elgondolása az a belügyminiszter úrnak, hogy a főszámvevő, aki mint a belügyminiszter úr és a fő polgármester úr szakértője, kontrollálja a főváros működését és a főváros törvényhatósági bizottságának működését, helytfoglalási jogot kap a törvényhatósági bizottságban és szavazati joggal, határozati joggal rendelkezik. (Gr. Hunyadi Ferenc: Ez a kontradikció! — Bródy Ernő: A belügyminiszter nevezi ki, az autonómia nagyobb dicsőségére!) A végső helyzetet a fejlődés útját legyen szabad egyszerű statisztikai számokkal illusztrálnom. Az 1920. évi IX. te. szerint az összes választók által választott elem 83*6% volt a törvényhatósági bizottságban. Az 1924. évi XXVI. te. szerint ez a szám lecsökkent 80'1%-ra és ezen törvényjavaslat szerint, ha ez a javaslat törvényerőre emelkedik, le fog csökkenni 63"6%-ra. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) Kérdem Jánossy Gábor, t. képviselőtársamat, hogy az autonómia helyes elméletéből kiindulva fejlődés-e ez? Ezt ön nyugodt lélekkel meg tudja szavazni? (Egv hang a szélsőbaloldalon: Egységespárti lelkiismerettel! —Jánossy Gábor: A választottakon kívül álló bizottsági tagoknak is van meggyőződésük és függetlenségük! Azokat is úgy küldik be, úgy választják az érdekképviseletek! — Ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Bottlik József: Az örökös tagokat is választják! — Zaj. — Sándor Pál: Ez már nem autonómia! — Friedrich István: Nemsokára csinálunk új törvényt! Pár hónap múlva! — Zaj és felkiáltások jJbbfelől: Azt nem éri meg!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Rassay Károly: Még megérteném, ha nagy kormányváltozások történtek volna az elmúlt tíz év alatt, ha új rendszer, új csoportosulások jöttek volna, hogy mondjuk, ilyen eltolódás van a 10 évi törvényhozási működésben. De bocsánatot kérek, ugyanaz a kormányzati rendszer uralkodik ebben az országban és 10 év alatt háromszor tartja szükségesnek megreformálni Budapest önkormányzatát és valami csodálatos véletlen folytán fokozatosan és következetesen mindig az autonómia ellenére és az autonómia leépítésére. T. Ház! De én állítom, amint azt hiszem, bizonyítottam az eddigiekkel, hogy ezt a javaslatot talán még sem fogadhatom úgy, mint az autonómia, fejlődésének biztosítékát. Állítom, hogy ez a mai kormányzat nemcsak 10 év relációjában rontotta le a fejlődést, hanem 100 év relációjában is. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az 1847/48 :XXIII. te, amely a városok kormányzatáról rendelkezik, kétéves domiciliumot ismert, akkor nem volt hatéves domicilium, nem volt becsempészve abba az egyszerű kis meghatározás, hogy az állandó hatévi ittlakást kell bizonyítani, amit, előre is megmondom, most azért vettek fel, hogy annak segítségével újabb irtást végezzenek a választó

1 polgárok sorában. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az 1847/48. évi XXIII. te. 24. §-a szerint minden választás a választók által titkosan történik. Még virilizmus sem volt. A 26. § szerint mind a közgyűlésnek, mind a tanácsnak ülései nyilvánosak. Ez volt a százév előtti felfogás. Hol van itt szó a hatéves domiciliumról, hol van itt szó kinevezett állami tisztviselőkről, hol van itt szó 3i*