Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-341

Az országgyűlés képviselőházának 31*1. delmező stalhimokhoz jutnak-e. De annál a politikai iránynál, amely eszméinek megvalósítását magasabbra helyezi, mint a párttagok részére juttatható előnyöket, ez a szempont eltörpül. Reánk nézve a passzivitás megfontolásának kérdésében egyesegyedül az a döntő, vájjon hogyan tudjuk jobban megközelíteni a mi politikai eszményünket és végcélunkat, annak a nemzeti társadalomnak megteremtését, amely polgárainak nagyobb jólétet, gazdasági igazságot, szabadságot és teljesebb társadalmi

1 egyenlőséget ad. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Es én teljes tudatában vagyok annak, hogy a passzivitás kérdése sokkal nehezebb a polgári pártok, a liberális-demokrata irányzat részére, mint a szocialistáknak. Miért? A szocialisták megszokták már az üldözést, nem bánják, mert sorozatos történelmi példák megtanították őkiet arra, hogy az üldözés az, ő soraikat nem ritkítja, hanem gyarapítja, sokasítja, tömörebbé teszi. (Malasits Géza: Lásd a Mabi.választást!) A polgári elem azonban a politikai elnyomást nem soká bírja, a politikai elnyomás a polgári elemet elmulasztja, és egy része, a nincstelenje és a temperamentumosabbja átpártol a szocialistákhoz, a tehetősebbje, a lelkileg gyávább ja pedig a reakció felé menekül. Akármilyen furcsán hangzik, de úgy látszik, hogy az elnyomással szemben nagyobb lelki függetlenséget ad a vagyoni tisztes szegénység, mint a vagyoni erős tehetőség, különösen, ha az üldözéssel párosul a kísértés, amely az elvfeladás árán jobb sorsot igér. Hát érezzük mi ennek veszedelmét. És itt van ennek a törvényjavaslatnak a legfőbb veszedelme, mert önöket, a többséget hiába áltatják pártértekezleten és nem hivatalosan bevallott argumentumokban azzal, hogy ez a törvényjavaslat a szocialisták ellen készült, (Jánossy Gábor: Senki sem mondta!), mert ez a szocialistákat gyarapítani fogja. Ez egyszerűen meg akarja semmisíteni azt az utolsó polgári liberális-demokratikus irányzatot, (Gáspárdy Elemér: A főváros érdekében készül!) amelynek rendeltetése azonban még távolról sincs konszummálva és e párt tagjainak polgári függetlenségét, lelki függetlenségét, az ő polgári erkölcseit fogja lerombolni ez a törvényjavaslat, ha törvényerőre fog emelkedni. Már említettem, hogy egyénileg nekem nagyon kedves t. belügyminiszterünkben az a doktriner vonás, hogy az ő gyakorlati politikájának minden erőszakosságára és furcsaságára szereti az elméleti igazolást megtalálni. Itt is talált egy formulát, amely alkalmas legyen arra, hogy a polgárságnak ostoba lelkiismeretét okosan elaltassa. Azt mondja a belügyminiszter úr, hogy a nobile officiumnak túltengése volt az, ami segítette anyagilag tönkretenni a magyar középosztályt és szerinte babona az, hogy a köznek élés összeférhetlen a közből való éléssel. A belügyminiszter úr nem fogja restelletesnek találni az összehasonlítást, ha azt mondom, hogy az ő elmélete veszedelmesen hasonlít száz év előtti francia belügyminiszter kollégájának ahhoz az intelméhez, amelyet az akkori liberális és ellenzékieskedésre hajló polgársághoz intézett: Enrichissez-vous ! Polgárok ne politizáljatok, de ha politizáltok, akkor se feledkezzetek meg arról, hogy politizálva is lehet gazdagodni. (Felkiáltások a jobboldalon: Miből? — Farkas István: Abból a kevésből, ami van! — Bródy Ernő: Nem vagyunk Bugaoon!) A száz év előtti francia és a mai magyar belügyminiszter közös elméletét már sokan próbálják ma is az életbe, a gyakorlatba átvinni. De KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXIV. • ülése 1929 december 17-én, kedden. 171 én azt mondom, hogy mi csak maradjunk a magyar középosztály régi nemes hagyományánál, (Jánossy Gábor: Helyes!) amely restelletesnek tartotta azt, amit a belügyminiszter úr kívánatosnak mond, és amely a polgárságnak becsületét ébren akarja tartani és különösen még egy fokozottabb becsületérzést követel meg 'azoktól, akiket akár a polgárságnak bizalma, akár a hatalom bizalma egyformán helyre állít, mert ezektől megkövetelte a magyar becsületérzés, megköveteljük mi is, hogy ők ne csak az érdemben akarjanak becsületesek lenni, de gondoljanak arra is, hogy ők nemcsak eszméket, nemcsak közérdekeket képviselnek, hanem az ő személyükből egy nagy általánosításra is adatik alkalom. Az ilyen helyre állított embereknek fokozott kötelességük az, hogy necsak becsületesek legyenek, de ne bocsátkozzanak olyan kétes helyzetekbe sem, amelyek a becsületnek meggyanúsít ására, talán alaptalanul, de alkalmat adnak. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Mi csak őrizzük meg a maga bolondos idealizmusában ezt a magyar középosztályt. (Jánossy Gáőor: Nem is bolondos!) Hiszen, ha valaki a tanulságokat nézi, ez az idealizmus a történelemnek legnagyobb okossága, mert ez az idealizmus az, amelyet mi nem bírunk mai lerongyolt állapotunkban nélkülözni. Mert nemcsak az a rendeltetése, hogy az önkormányzatnak legyen egy elengedhetetlen erkölcsi tényezője, de ennek az idealizmusnak kell pótolnia, ennek az erkölcsi erőnek kell pótolnia a fogyatékos anyagi erőt, ennek kell a nemzetet megerősítenie, a reményre, a nemzet végső ábrándos céljainak elérésére, és az, aki az idealizmust akarja elhantolni, olyan szavakkal, .olyan tanítással, mint a belügyminiszter úr, az elhantolta egyúttal a mi ábrándos végcéljainkat is, de a feltámadásnak minden reménysége nélkül. (Ügy van! Ügy van! a balés a szélsőbaloldalon.) Az a Guizot, aki 1830-ban mint Lajos Fülöp belügyminisztere azt mondotta: «enrichissezvous», már régen eltávolodott volt attól a Guizot-tól, aki körülbelül másfél évtizeddel előbb Royer-Collarddal és Decazes-zal megalapította volt a politikai doktrinalizmus iskoláját, úgy, amint a belügyminiszter úr lelki-, eszme- és eszményvilága is messze-messze eltávolodott a régi magyar politikai doktrinereknek, Eötvösnek, Szalaynak, Keménynek, Pulszkynak, Csengerynek eszme- és eszmény világától. De mi ragaszkodni akarunk a régi tanításhoz, melyet Royer-Collard foglalt szavakba: «Le gouvernement représantatif est la justice organisée, la raison vivante, la morale armée.» A képviseleti kormányrendszer maga a megszervezett igazságosság, maga az élő értelmesség, maga a hatalommal felruházott erkölcsösség. Az a képviseleti rendszer azonban, amelyet ez a törvényjavaslat akar intézményezni a főváros részére, ez maga a megszervezett igazságtalanság, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) maga a viruló értelmetlenség, (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Csalás!) maga az erőszakos erkölcstelenség és ezért nem fogadom el ezt a törvényjavaslatot még általánosságban sem a részletes vita alapjául. (Elénk helyeslés és taps a bal- és szélsőbaloldalon. — A szónokot sokan üdvözlik ) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Gáspárdy Elemér! Gáspárdy Elemér: T. Képviselőház! Talán különösnek látszik, hogy én vagyok ennek a törvényjavaslatnak a kormánypárt részéről az első szónoka. Különösnek látszik azért, mert én nem vettem részt a főváros belső életében, 27