Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.
Ülésnapok - 1927-341
172 Az országgyűlés képviselőházának nem vettem részt a fővárosnak sem közigazgatásában, sem gazdálkodásában, de távol állok a pártok tusájától is, és így teljes tárgyilagossággal mint egy Budapesten lakó honpolgár, mint egy budapesti lakos, aki a főváros közigazgatásának simogató kezét kevéssé érezte, (Rassay Károly: De adót nem sokat fizet!) de terheit annál inkább viseli, el fogom mondani tárgyilagosan véleményemet erről a törvényjavaslatról és igenis lándzsát fogok törni mellette, (Bródy Ernő: A honpolgár lándzsát tör!) mert helyeslem ezt a törvényjavaslatot és nagy horderejűnek tartom hazámra és hazám fővárosára nézve. (Rassay Károly: Meghallgatjuk ezt a védelmet!) Amikor a belügyminiszter úr ezt a törvényjavaslatot idehozta a Ház elé, a mélyen t. ellenzék valóságe-al diadalkiáltásban tört ki, hogy ennek a törvényjavaslatnak nem lesznek védői! (Rassay Károly: Eddig nem igen láttuk! — Jánossy Gábor: Nem igen tolakodtak, az igaz!) Noha én csak az első vagyok, megnyugtathatom a mélyen t. ellenzéket, hogy lesznek utánam még olyanok, akik a javaslat mellett lándzsát fognak törni. (Meskó Zoltán: A lándzsák már megvannak! — Rassay Károly: Beszerezték a lándzsákat! — Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon.) Ez a törvényjavaslat nem a városatyák részére és nem is a pártok részére készült, (Igaz! Ügy van! — Taps jobb felől.) hanem készült azért, hogy az ittlakó polgárság jóléte megtaláltassák, készült azért, hogy a lakosság, amely itt Budapesten lakik, olcsóbban és jobban élhessen. (Zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Hegymegi Kiss Pál: Legalább másfélmillióval többe kerül a reform! — Zaj és felkiáltások jobbfelől: Ëljen a szólásszabadság!) Erre is ki fogok térni, t. képviselőtársam. Az a körülmény tehát, hogy én szenvedő alanya vagyok ennek a városnak, mint fővárosi lakos, (Rassay Károly: Mit szenved ön? El egy kultúrvárosban! A világon nincs még egy ilyen kultúrváros! Legyen büszke rá, hogy itt élhet! — Felkiáltások a jobboldalon; Ëljen a szólásszabadság!) feljogosít arra, hogy rámutassak azokra a visszásságokra, amelyeket én itt Budapesten, mint szürke nyárspolgár tapasztaltam. (Rassay Károly: Büszke vagyok Budapestre, bárhol járok a világon! — Farkas István: ö utálja a fővárost! — Strausz István: Halljuk! Nem is tudjuk, hogy mit akart mondani! — Jánossy Gábor: Ügy van! Ez az igazság! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. (Jánossy Gábor: Minden magyar ember szenved ma!) Gáspárdy Elemér: De nemcsak ez a körülmény ad nekem jogot, hogy ezt a törvényjavaslatot, amely tuljadonképpen az én számomra és millió társam számára készíttetett, megbíráljam, (Bródy Ernő: Nyilt szavazás mellett milliók 1 ? Millió pengő egy erdőre!) de jogot merítek abból is, hogy ez a gyönyörű főváros nem Budapesté önmagáé, ez a főváros az egész országé. (Jánossy Gábor: Mindnyájunké! — Rassay Károly: Jó, hogy felismerték! — Baracs Marcell: Vágják zsebre!) Akárhogyan iparkodik elbújni, burokba vonni magát és elszakadni a nemzet testétől, (Bródy Ernő: A nemzet testétől?!) ez a törvényjavaslat visszacsatolja a fővárost a nemzet testéhez. (Rassay Károly: Hol volt eddig? — Friedrich István: Kozma, Wolff, mi ez? Többségben voltak!) Lélekben és gondolatban nem voltak a nemzettel együtt. (Friedrich István: A nemzet teste? — Baracs Marcell: Kozma nem a nemzethez tartozik? Platthy az ijnök alelnöke, a mi alelnökünk I Viczián hovátar1. ülése 1929 december 17-én, kedden. tozik? — Zaj.) Nem politikai szempontból bírálom meg, t. képviselőtársaim, ezt a fővárosi törvényjavaslatot, hanem a polgárság jól felfogott érdekében, a megélhetési lehetőségek szempontjából, mert az a legjobb autonómia, amelyik a leglágyabb kenyeret tudja biztosítani a polgárságnak. (Rassay Károly: Akkor éljenek a szocialisták! Fő a kenyér! Gyönyörű eszmei álláspont! ök is ezt mondják!) En nem vagyok materialista, t. képviselőtársam, az én lelkemben éppen úgy élnek a nemzeti gondolatok. (Jánossy Gábor: A kenyérben a kultúra is benne van! Abban minden benne van! — Farkas István: Akkor miért nem adnak a napszámosoknak abból a jó búzakenyérből ott a vidéken? — Rassay Károly: Majd a Haggenmachererdőből lesz a kenyér! Ott terem a kenyér! — Farkas István: Meg a Károlyi-palotából! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Propper Sándor: A Wenckheim-palotából, a t boltokból, az üzletekből lesz a kenyér! — Zaj.) Csendet kérek a baloldalon. (Meskó Zoltán: Halljuk a védőt! Hol vagyunk? — Farkas István: A Titánból lesz a kenyér! A 20U.ÜUU éhező mezőgazdasági munkásnak miért nem adnak kenyeret?) Farkas képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Gáspárdy Elemér: Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy azoknak az éhező munkásoknak sorsát éppen úgy, vagy még jobban a szívünkön viseljük, mint az igen t. szociáldemokrata képviselők. (Farkas István: Látom! Azért éhesek! — Krisztián Imre: Önök csak vad eszmével látják el! Fantazmagóriával! — Rassay Károly: Gyerünk vissza Budapestre! — Propper Sándor: A mezőgazdasági munkások mind éhen halhatnak? Maga eszi meg a kenyerüket! — Krisztián Imre: És ön a díszítő eszével eteti őket? Kárpitos! — Nagy zaj.) Ez a nagy párt meghallgatta az önök szónokait, azt hiszem, nagyobb türelemmel, mint ahogy önök hallgatják meg ennek a pártnak szónokait. (Propper Sándor (Krisztián György felé): Vegye- ki a gombócot a szájából és úgy szóljon közbe, mert így nem lehet érteni, amit mond! — Nagy zaj. — Krisztián Imre: És áttegyem talán az önébe, hogy ne tudjon annyit beszélni?— Nagy zaj. — Jánossy Gábor: Ez nem idevaló, urak; halljuk a szónokot!) T. Ház! Visszatérve az előbbiekre, mert hiszen visszatérésnek kell mondanom és jeleznem azt, amit mondok, azután a számos közbeszólás után, amely elhangzott, ki kell jelentenem ismételten, hogy Budapest nemcsak Budapesté, mert hiszen az egész nemzet áldozatkészsége építette fel és tette ilyen naggyá. (Propper Sándor: Most a kormány akarja megszállni! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Bródy Ernő: Talán átengedte az adófizetést az államnak? — Hajós Kálmán: Halljuk a szónokot! — Zaj.) Csendet kérek! (Pakots József: Tanulni akarunk, magyarázza meg! — Jánossy Gábor: Lehet is, csak hallgassuk meg! — Rassay Károly; Halljuk, mit adott az állam?! — Zaj.) Gáspárdy Elemér: Mielőtt tárgyilagos bírálatomat, amely megegyezik egy átlagos budapesti polgár bírálatával, elmondanám, csodálkozásomnak ki&ll kifejezést adnom a felett, hogy a mélyen t. ellenzék olyan hangos, olyan harcias ezzel a javaslattal szemben. (Rassay Károly: Hát csalás a javaslat! — Nagy zaj a jobboldalon.) Elnök: Rassay képviselő urat e közbeszólásáért rendreutasítom. (Sándor Pál: Mégis csa-
