Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-341

170 Az országgyűlés képviselőházának í méhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a kért egy órai meghosszabbítást megadta. Baracs Marcell: Meg vagyok róla győződve, hogy azok az idők már nem igen fognak visszajönni. Meg vagyok róla győződve, hogy a főváros képviselőtestületében nem fognak szerepet játszani olyanok, akik nem tudtak nyugodtan aludni, ha egy kis kézigránátocska nem volt a párnájuk alatt és egy kis dinamit nem volt az ágyuk alatt; (Zaj a szélsőbaloldalon.) nem fognak vezetőszerepet vinni olyanok, akik fennen hirdették azt, hogy elveikért hajlandók a bitófa alá menni, de óvatosan elhallgatták azt, hogy milyen minőségben. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Ezt a törvényt nem egy-két esztendőre készítik. Egy szervezeti törvényt évtizedekre próbálnak helyesen megszerkeszteni. Azt kell tehát mondani, hogy nem lehet teljesen elyonatkozni oly lehetőség elől, hogy bizonyos idők, ha nem is a maguk egész és nagy kivirágzásában, de talán bizonyos szerényebb formákban és méretekben mégis esak vissza fognak térni, s hogy nem lehet egy ilyen felelősség nélkül gyakorolj ható és még jogorvoslattal sem megtámadható abszolút fegyelmi jogot adni a többségnek a kisebbség felett, mert ez egy érzékeny, sértődő többséget egyenesen úrrá tesz a kisebbség felett, a kisebbséget a többség terrorja alá helyezi. Mert ha önöket azzal az okfejtéssel akarnák ezeknek a fegyelmi szakaszoknak megszavazására rábírni, hogy a kisebbség terrorját kell megakadályozni, akkor ez ürügy arra, hogy megteremthessék a többség terrorját, és nem szükséges, hogy ezt a terrort a többség gyakorolja, elég, ha ennek lehetősége megvan, mert már a tiszta lehetőség is a többség pórázára fogja a kegyére és elnézésére szoruló kisebbséget, elmetszi a£ őszinteségének gyökerét, egy óvatos ellenőrzésre» és még óvatosabb, csöndesebb bírálatra fogja rábírni az ellenzéket. Kérdem: mi lesz akkor az ellenzék szerepe ebben a törvényhatósági elgondolásban'? (Kassay Károly: Majd megmondja a belügyminiszter úr! Kiosztja napiparancsban!) Megmondom: annak a pártnak, amelyet mint említettem, a fővárosi polgárság akaratának túlnyomó többsége a városháza urának szánt, az lesz a szerepe, mint pontosan tíz és fél évvel ezelőtt volt némely háziúré, aki söpörhette a járdát a maga háza előtt, a pitvarba is bemerészkedhetett, de, saját termeibe már a lábát be nem tehette. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Akkor ne csodálkozzanak! azon, ha felvetődik az a kérdés, szabad-e, lehet-e az ellenzéknek ezt a szerepet vállalnia, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) nem presztizsének okából; szabad-e ezt a szerepet vállalnia azért, mert hiszen az ő részvételével maga segítené az alkotmányosság látszatát kölcsönözni egy rendszernek, amely rendszer maga minden alkotmányosságnak konok, vakmerő megtagadása. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Elismerem, hogy a passzivitás rendkívüli eszköz a politikában, ha nem is a végső, de az utolsóelőtti eszköz, amelynek kimerülte után már csak azok a lehetőségek jönnek, amelyekről Peyer igen t. képviselőtársam emlékezett meg a Ház legutóbbi ülésén. (Ügy van! a szélsŐbaloldalon. — Jánossy Gábor: Helytelen felfogás! Harcolni a végkimerülésig! —• Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Kivel? — Rassay Károly: Én egyszerű ember létemre titánokkal harcoljak folyton?! — Jánossy Gábor: Annál nagyobb a dicsőség!) Én segítségére jövök Jánossy t. képviselőtársunknak. Igaza van abban, hogy közel esik a gyanúsítás, hogy a passzivitás csak gyengeséget takar. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Jánossy %1. ülése 1929 december 17-én, kedden. Gábor: Azt sem tudom, mi az a Titán? — Friedrich István: Megírom holnap egy cikkben! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Holnap megmondjuk! — Propper Sándor: Kérdezze meg a belügyminisztert, majd megmondja! — Peyer Károly: Holnap népszerű magyarázat lesz róla! — Jánossy Gábor: A mithológiából ismerem, de itt nem! — Rassay Károly: Mi köze ennek a mithológiához?) Elnök: Csendet kérek. Ezek a közbeszólások tulajdonképpen a képviselő úrnak nagyon komoly fejtegetéseit szállítják le értékükben. Kérem tehát a képviselő urakat, méltózassanak a közbeszólásoktól tartózkodni. Baracs Marcell: Ha Jánossy t. képviselőtársam azt mondja, hogy ő nem tudja, jni a Titán, tekintsük ezt az állítását felül minden vitán. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Jánossy Gábor: Az urak értelmezésében nem tudom. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Baracs Marcell: De ugyeb £11% cl passzivitás nemcsak arra a gyanúra adhat okot, hogy^ egy párt gyengeségét leplezi, hanem azt a pártot szemrehányás is érheti, hogy a csata előtt leszerelt, az a szemrehányás is érheti, hogy presztízsből, vagy finnyásságból kerüli a megküzdés kelletlenségeit; az a , szemrehányás is ' érheti, hogy maga kergeti az ő híveit az ellenfél táborába. Ez csak dialektika. A döntő kérdés az, hogy vájjon egy párt a maga eszméinek tisztaságát és propagatív erejét mivel szolgálja egy adott esetben jobban: azzal-e, hogy türelemmel állja az eleve meddőségre ítélt harcot, vagy azzal-e, hogy még nagyobb türelemmel és lábhoz tett fegyverrel megvárja, míg az ellenséges rendszer saját iszapjába belefullad. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Vagy a saját erdejébe! — Friedrich István: Ez az iszapelmélet! — Jánossy Gábor: Papíron, mert iszapról nem tudok! — Sándor Pál: Ezt maguk jól értik, az iszapelméletet! — Friedrich István: A fecskeelmélet! — Jánossy Gábor: Ne tessék általánosságban gyanúsítani! Semmi iszap! Kikérem magamnak! Itt nincs iszap, itt tisztesség van, meggyőződés van! -— Zaj. — Elnök csenget. — Jánossy Gábor: Az ilyen általánosságban tartott gyanúsítások ellen tiltakozom! — Sándor Pál: Igenis, van iszap! Állítom, hogy van iszap! — Elnök csenget. — Friedrich István: Hová lett a Budapesti Hírlap kétmilliója? Fizessék vissza az államnak! Mi van a Dőry-konzervgyárral, mi van a Hortikulturával, mi van a freskókkal?) Elnök: Friedrich István képviselő urat folytonos közbeszólásáért rendreutasítom. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Krisztián Imre: önök politikai kappanok! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Krisztián Imre képviselő urat rendreutasítom. (Sándor Pál: Önöknek hallgatni kell; nyakig vannak az iszapban! — Zaj.) Csendet kérek. (Propper Sándor: Szegény kisgazdák hova jutottak! —- Állandó zaj a jobb- és a baloldalon.) Csendet kérek! Ne méltóztassanak párbeszédeket folytatni. Méltóztassék beszédét folytatni, Baraes képviselő úr. (Zaj. — Krisztián Imre: Az önök erkölcséből nem kérünk!) Krisztián képviselő urat másodszor is rendreutasítom. Baracs Marcell: T. Ház^ egy pártnak, amely a maga lényegében nem ambicionálja - azitv hogy eszméknek legyen a letéteményese és megvalósítója, amely lényegében csak alkalmi szövetkezés, egy hatalomra vágyó, hatalmát megalapozni, kivívni akaró csoportosulás, egy ilyen pártnak nagyon fontos lehet, hogy vájjon az ő tagjai közéleti szerephez, vagy jőve-