Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-341

Az országgyűlés képviselőházának $bf. kegyeskedik. (Propper Sándor: Ha még valami jó faüzletről volna szó, nem mondom! — Derült­ség a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Vala­milyen szállításról tessék beszélni!) Tegyük fel, hogy a kormány eredményes külpolitikáj í U Í l fényes, viruló gazdasági hely­zet és a közszabadságoknak az a kifogástalan teljessége, amelyben élünk, és nem utolsó sor­ban az a szeretet, amely ebből a törvényből fog a főváros polgársága felé áradni, meg fogják tenni a maguk hatását, és a főváros polgársága az ajánlási rendszer és a kerületi beosztás min­den akadályán keresztül többségre fogja jut­tatni, mondjuk, a mandátumok 75%-ához fogja juttatni a baloldalt. (Simon András: Akkor nines baj!) Méltóztassék velem együtt a krétát venni és a táblán számítani. Ebben az esetben tehát a szabad választás útján betöltendő 140 mandátumból a haloldal kapna 105 mandátumot, a szent szövetségre, a jobboldali szövetségre pe­dig maradna 35 mandátum. Azt méltóztatik mondani ugyebár, hogy egy ilyen számarány mellett nem lesz tagadható a főváros polgársá­gának az^ az erős, határozott akarata, hogy a városházán a baloldal legyen az úr. De mikor ez a 105 úr be fog vonulni a törvényhatósági bi­zottságba, ott szemben fogja magával találni nemcsak a 35 jobboldali, szabadon választott törvényhatósági bizottsági tagot, hanem már várja ott őket 91 egyéb jogcímes, tehát már a megalakulás pillanatában a főváros polgárai akaratának háromnegyed részét képviselő pár­tok kisebbséggé fognak diminuálódni, mert az egynegyedrész polgári akaratot képviselő pár­tok megszaporodva 91-gyel, erős majoritást fog­nak alkotni. (Rassay Károly: Hát ez rendben van? — Jánossy Gábor: Nines! De hát ha nem így lesz, mert a polgárság másképpen dönt! — Derültség a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Eddig csak 8%-ig döntött! — Zaj.) Nem akar megérteni t. képviselőtársain. Képzelje el, ha még ilyen nagy arányban győzne is az ellenzék, — ezt akarom bizonyí­tani — még ebben az esetben is törpe kisebb­ségbe kerülne, különösen a törvényhatósági ta­nácsban. Mert a törvényhatósági tanács — mél­tóztatott talán megtanulni — így alakul: a fő­polgármester az elnök, ott vannak a polgár­mesterek és van azonkívül húsz tag, akik kö­zül hatot a főpolgármester nevez ki, (Peyer Károly: Mint Indiában!) f tizennégyet pedig a törvényhatósági közgyűlés arányos rendszer mellett választ. Ebből tehát az következik, hogy a 105 bizottsági tag a tizennégy törvényható­sági tanácsi mandátumból mindössze hatot — mond és írd: hatot — fog elnyerni, és így azok a pártok, amelyek a szabad választás szerint a székesfőváros polgársága akaratának három­negyedrészét képviselik, az ügyek zömének el­intézésére hivatott törvényhatósági tanácsban egynegyed kisebbségre fognak szoríttatni. (Rassay Károly: Ez így van! — Peyer Károly: Ez a bolsevista rendszer!) Ezt nem lehet ta­gadni, tessék krétát és táblát elővenni. (Peyer Károly: Tiszta szovjetrendszer! — Krisztián Imre: Nem önök annak letéteményesei? — Peyer Károly: Ha az nem lett volna, önökből a magja sem került volna ide! Legyenek hálá­sak annak a rendszernek, mert az tette lehe­tővé, hogy önök ide kerültek] — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Já­nossy Gábor: Ne párbajozzatok, azt itt nem­szabad! — Friedrich István: Ha Jánossy nem volna itt, nem tudnánk kivel vitatkozni. — Já­nossy Gábor: Ez nagyon megtisztelő reám nézve, köszönöm!) Baracs Marcell: A többséggé avanzsált ki­ülése 1929 december 17-én, kedden. 169 sebbség a kisebbséggé degradált többséget még azzal is megtréfálhatja, hogy a 33. § szerint alakítandó szak- és különbizottságokba, a 12. § szerint alakítandó igazolóválasztmányba, a 60. §-ban intézményezett kijelölő választmányba és a 27. §-ban gyökerező összeférhetlenségi bizott­ságba a kisebbséggé degradált többségnek egyetlenegy, mond egyetlenegy tagját sem ereszti be. (Hegymegi Kiss Pál: Itt van Deb­recen!) Erre önök azt mondják, hogy ez lehe­tetlen, mert hiszen minden parlamenti ildomos­sággal és minden parlamenti erkölccsel ellen­keznék, egyszóval azt is mondhatnám, hogy ez abszurdum volna. (Rassay Károly: Erkölcste­len volna!) Credant — higyjenek — quia absur­dum. Logikai szabály az, törvény az, hogy: ab esse ad posse manet consequentia. Ami meg­történt, lehetséges a jövőben is. Egyszerűen csak utalnom kell arra, hogy 1920-ban már ala­kult volt egy törvényhatósági bizottság Buda­pesten, amely az ellenzéket teljesen kizárta az összes szakbizottmányokból és annyira hű, mondjuk, annyira konok maradt a következe­tességben, hogy amikor már úgy látszott, hogy belátta hibáját, még akkor is ragaszkodott hozzá, mert még az egyházfő is tévedhet nem dogmatikai kérdésekben, de az akkori keresz­tény községi' párt akkori összetételében még taktikai kérdésekben sem hibázhatott és a maga erkölcsi lekisebbedését látta volna abban, ha az ő súlyos politikai hibáját jóvá teszi. Most utalt arra Hegymegi t. képviselő­társam, hogy ez Debrecenben megtörtént. (Hegymegi Kiss Pál: így volt két esztendővel ezelőtt!) De most még inkább meg fog történ­hetni, hiszen most a többség oly korlátlan, min­den felelősség alól eleve abszolúte mentesített fegyelmi jogot kapott, amelynek segítségével a sérelmei miatt nagyon méltatlankodó ellenzéket (Peyer Károly: Még a mandátumát is elveszi]) egyszerűen méltatlanná fogja nyilvánítani és mandátumaitól fogja megfosztani. (Rassay Ká­roly: Ezt nevezik alkotmányosságnak!) Méltóztassék csak elképzelni, mit jelentett volna az ilyen finom kis törvényszakasz 1920-ban annak a törvényhatósági bizottságnak kezében, amelynek — ismétlem, aláhúzom — ak­kori összetételében minden ürügy jó volt a fel­háborodásra, és minden felháborodás jó alka­lom volt arra, hogy ökleit éreztesse nem képle­tileg, hanem fizikailag, másrészt azonban ön­maga oly édesen, finoman sértékeny volt a sa­ját maga presztízsére, hogy rögtön megállapí­totta a széksértést, amikor az egyik ellenzéki szónok állítani merészelte, hogy demagógia az, amit a keresztény községi párt hirdet. Hol hir­detett valaha demagógiát? Hol volt az valaha demagógia? Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy a rendelkezésére álló idő lejárt. Baracs Marcell: Kérnék egy félórai meg­hosszabbítást! Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a képviselő úr beszédidejét fél órával meghosszabbította. (Friedrich István: Többségben vagyunk, úgyis megszavaztuk volna! — Jánossy Gábor: Megszavazzuk min­dig! — Friedrich István: Az ellenzék most a többség! — Jánossy Gábor: Mindig mindenki­nek meg szoktuk szavazni!) Baracs Marcell: Legyen szabad talán a t. Háztól egy órai meghasszabbítást kérnem. In­kább kevesebbel érem be, de nem tudom beszé­dem időtartamát előre kiszámítani. (Felkiáltá­sok a baloldalon: Megszavazzuk!) Elnök: Méltóztatnak a képviselő úr kérel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom