Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-341

Az országgyűlés képviselőházának $bf. kegyeskedik. (Propper Sándor: Ha még valami jó faüzletről volna szó, nem mondom! — Derültség a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Valamilyen szállításról tessék beszélni!) Tegyük fel, hogy a kormány eredményes külpolitikáj í U Í l fényes, viruló gazdasági helyzet és a közszabadságoknak az a kifogástalan teljessége, amelyben élünk, és nem utolsó sorban az a szeretet, amely ebből a törvényből fog a főváros polgársága felé áradni, meg fogják tenni a maguk hatását, és a főváros polgársága az ajánlási rendszer és a kerületi beosztás minden akadályán keresztül többségre fogja juttatni, mondjuk, a mandátumok 75%-ához fogja juttatni a baloldalt. (Simon András: Akkor nines baj!) Méltóztassék velem együtt a krétát venni és a táblán számítani. Ebben az esetben tehát a szabad választás útján betöltendő 140 mandátumból a haloldal kapna 105 mandátumot, a szent szövetségre, a jobboldali szövetségre pedig maradna 35 mandátum. Azt méltóztatik mondani ugyebár, hogy egy ilyen számarány mellett nem lesz tagadható a főváros polgárságának az^ az erős, határozott akarata, hogy a városházán a baloldal legyen az úr. De mikor ez a 105 úr be fog vonulni a törvényhatósági bizottságba, ott szemben fogja magával találni nemcsak a 35 jobboldali, szabadon választott törvényhatósági bizottsági tagot, hanem már várja ott őket 91 egyéb jogcímes, tehát már a megalakulás pillanatában a főváros polgárai akaratának háromnegyed részét képviselő pártok kisebbséggé fognak diminuálódni, mert az egynegyedrész polgári akaratot képviselő pártok megszaporodva 91-gyel, erős majoritást fognak alkotni. (Rassay Károly: Hát ez rendben van? — Jánossy Gábor: Nines! De hát ha nem így lesz, mert a polgárság másképpen dönt! — Derültség a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Eddig csak 8%-ig döntött! — Zaj.) Nem akar megérteni t. képviselőtársain. Képzelje el, ha még ilyen nagy arányban győzne is az ellenzék, — ezt akarom bizonyítani — még ebben az esetben is törpe kisebbségbe kerülne, különösen a törvényhatósági tanácsban. Mert a törvényhatósági tanács — méltóztatott talán megtanulni — így alakul: a főpolgármester az elnök, ott vannak a polgármesterek és van azonkívül húsz tag, akik közül hatot a főpolgármester nevez ki, (Peyer Károly: Mint Indiában!) f

tizennégyet pedig a törvényhatósági közgyűlés arányos rendszer mellett választ. Ebből tehát az következik, hogy a 105 bizottsági tag a tizennégy törvényhatósági tanácsi mandátumból mindössze hatot — mond és írd: hatot — fog elnyerni, és így azok a pártok, amelyek a szabad választás szerint a székesfőváros polgársága akaratának háromnegyedrészét képviselik, az ügyek zömének elintézésére hivatott törvényhatósági tanácsban egynegyed kisebbségre fognak szoríttatni. (Rassay Károly: Ez így van! — Peyer Károly: Ez a bolsevista rendszer!) Ezt nem lehet tagadni, tessék krétát és táblát elővenni. (Peyer Károly: Tiszta szovjetrendszer! — Krisztián Imre: Nem önök annak letéteményesei? — Peyer Károly: Ha az nem lett volna, önökből a magja sem került volna ide! Legyenek hálásak annak a rendszernek, mert az tette lehetővé, hogy önök ide kerültek] — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Jánossy Gábor: Ne párbajozzatok, azt itt nemszabad! — Friedrich István: Ha Jánossy nem volna itt, nem tudnánk kivel vitatkozni. — Jánossy Gábor: Ez nagyon megtisztelő reám nézve, köszönöm!) Baracs Marcell: A többséggé avanzsált kiülése 1929 december 17-én, kedden. 169 sebbség a kisebbséggé degradált többséget még azzal is megtréfálhatja, hogy a 33. § szerint alakítandó szak- és különbizottságokba, a 12. § szerint alakítandó igazolóválasztmányba, a 60. §-ban intézményezett kijelölő választmányba és a 27. §-ban gyökerező összeférhetlenségi bizottságba a kisebbséggé degradált többségnek egyetlenegy, mond egyetlenegy tagját sem ereszti be. (Hegymegi Kiss Pál: Itt van Debrecen!) Erre önök azt mondják, hogy ez lehetetlen, mert hiszen minden parlamenti ildomossággal és minden parlamenti erkölccsel ellenkeznék, egyszóval azt is mondhatnám, hogy ez abszurdum volna. (Rassay Károly: Erkölcstelen volna!) Credant — higyjenek — quia absurdum. Logikai szabály az, törvény az, hogy: ab esse ad posse manet consequentia. Ami megtörtént, lehetséges a jövőben is. Egyszerűen csak utalnom kell arra, hogy 1920-ban már alakult volt egy törvényhatósági bizottság Budapesten, amely az ellenzéket teljesen kizárta az összes szakbizottmányokból és annyira hű, mondjuk, annyira konok maradt a következetességben, hogy amikor már úgy látszott, hogy belátta hibáját, még akkor is ragaszkodott hozzá, mert még az egyházfő is tévedhet nem dogmatikai kérdésekben, de az akkori keresztény községi' párt akkori összetételében még taktikai kérdésekben sem hibázhatott és a maga erkölcsi lekisebbedését látta volna abban, ha az ő súlyos politikai hibáját jóvá teszi. Most utalt arra Hegymegi t. képviselőtársam, hogy ez Debrecenben megtörtént. (Hegymegi Kiss Pál: így volt két esztendővel ezelőtt!) De most még inkább meg fog történhetni, hiszen most a többség oly korlátlan, minden felelősség alól eleve abszolúte mentesített fegyelmi jogot kapott, amelynek segítségével a sérelmei miatt nagyon méltatlankodó ellenzéket (Peyer Károly: Még a mandátumát is elveszi]) egyszerűen méltatlanná fogja nyilvánítani és mandátumaitól fogja megfosztani. (Rassay Károly: Ezt nevezik alkotmányosságnak!) Méltóztassék csak elképzelni, mit jelentett volna az ilyen finom kis törvényszakasz 1920-ban annak a törvényhatósági bizottságnak kezében, amelynek — ismétlem, aláhúzom — akkori összetételében minden ürügy jó volt a felháborodásra, és minden felháborodás jó alkalom volt arra, hogy ökleit éreztesse nem képletileg, hanem fizikailag, másrészt azonban önmaga oly édesen, finoman sértékeny volt a saját maga presztízsére, hogy rögtön megállapította a széksértést, amikor az egyik ellenzéki szónok állítani merészelte, hogy demagógia az, amit a keresztény községi párt hirdet. Hol hirdetett valaha demagógiát? Hol volt az valaha demagógia? Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy a rendelkezésére álló idő lejárt. Baracs Marcell: Kérnék egy félórai meghosszabbítást! Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a képviselő úr beszédidejét fél órával meghosszabbította. (Friedrich István: Többségben vagyunk, úgyis megszavaztuk volna! — Jánossy Gábor: Megszavazzuk mindig! — Friedrich István: Az ellenzék most a többség! — Jánossy Gábor: Mindig mindenkinek meg szoktuk szavazni!) Baracs Marcell: Legyen szabad talán a t. Háztól egy órai meghasszabbítást kérnem. Inkább kevesebbel érem be, de nem tudom beszédem időtartamát előre kiszámítani. (Felkiáltások a baloldalon: Megszavazzuk!) Elnök: Méltóztatnak a képviselő úr kérel-