Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-340

Az országgyűlés képviselőházának 340. fontos gazdaságpolitikai, szociálpolitikai, pénzügyi, gazdasági és kulturális kérdések tárgyaltattak le a szakbizottságokban. Mi az oka annak, — mert érthetetlen! — hogy az új törvényjavaslat szerint ezentúl a szakbizottságokból ki lesz zárva a sajtónyilvánossága—ahogyan kontemplálta a javaslat — azzal a módosítással, hogy most már vagyonjogi kérdésekben nyilvános lesz a tárgyalás a törvényhatósági tanácsban? A Magyar Újságírók Egyesületének azt a memorandumát, amelyben felsorolja a sajtószabadság sérelmét ezzel a törvénynek szánt intézkedéssel szemben, minden embernek, aki nem fél a nyilvánosságtól, nem fél a napfénytől, magáévá kell tennie. . Szeretném én látni,^ hogy a t. kormány mit csinálna a sajtó nyilvánossága nélkül, amelyet olyan jól dotál, csak azért, hogy a maga igazát a közvélemény előtt valahogyan elfogadtatni próbálja. (Fábián Béla: Egy újságot, az az ő ideáljuk! — Peyer Károly: Egy újságnál nem lehet mind elhelyezni! — Fábián Béla: Akkor három újságot!) A nyilvánosság és a nyilvános ellenőrzés fontos biztosítékai nemcsak az alkotmányosságnak, de a közmorálnak és a közerkölcsnek is, amelyet meg kell védenünk. A közerkölcs süllyedéséről és leromlásáról rettenetesen szomorú képeket fest a mai helyzet mindenütt a világon. De egy olyan nemzetnek, mint a magyar nemzet, amely kirakatban áll a nemzetek közéleménye előtt és amely most álljon is ott azért, hogy maga felé fordítsa a figyelmet, hogy ki tudja verekedni a maga igazát, tiszta homlokkal és tiszta erkölccsel kell állania a világ előtt. Nem szabad tehát elvonnia magát a nyilvános ellenőrzés alól s nem szabad még gyanút sem adni arra, hogy a nyilvánosság elől való elzárkózással valamit is leplezni kíván. Nem is tudom megérteni a kormánynak ezt az intézkedését. Ki volt az a tanácsadó, aki azt tanácsolta, hogy a szakbizottságokban és a tÖrvényhatóságHanácsban ne legyen nyilvánosság? Kinek származik abból kára, ha ott van a nyilvánosság? Abból értékes, becsületes embernek kára nem származik; akinek nincs tisztességtelen szándéka, vágya és törekvése, az nyugodtan tárgyal a nyilvánosság előtt. Csak az olyan ember fél a nyilvánosságtól, aki szereti a zárt ajtókat, akinek titkolni valója van. ; . A vármegyékben a kisgyűlés tanácskozása nyilvános. Itt a városházán azonban másképpen kontemplálták. (Fábián Béla: A vármegyénél nincs olyan nagy anyagi érdekekről szó! — Malasits Géza: Nincs vagyonkezelés!) Annakidején volt szerencsém beszélni a belügyminiszter úrral azokról a hiteltúllépésekről, amelyek a fürdő építkezéseknél megnyilvánultak és amelyek ügyében úgy a belügyminiszter úr, mint maga az autonómia is vizsgálatot indított. Megkérdeztem a belügyminiszter urat, i mire határozta el magát, mert itt súlyos dolgok vannak, amelyeket ki ikell deríteni. Kiderült, hogy nem is voltak olyan súlyos dolgok, azonban a miniszter úrnak alkalma lett volna akkor szigorúan intézkedni. Miért nem intézkedett? Mi tartotta vissza, ha olyan súlyosnak minősítette azokat a hiteltúllépéseket, attól, hogy a legszigorúbb retorziós eszközökkel éljen? Erre szeretnék választ kapni. Miért nem kapok választ? (Scitovszky Béla belügyminiszter: A törvény!) Talán azért, hogy később ne kerüljön ilyen helyzetbe, hogy ilyen retorziós eszközöket alkalmazzon, preventív eszközként akarja felhasználni ezt a törvényjavaslatot? Meg kell állapítanunk, ott a városházán a legszigorúbb kritikával nézzük a város igazgatását és nagyon figyeljük, hogy a tanács és az ügyosztályok mit KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXIV. ülése 1929 december 13-án, pénteken, 149 végeznek. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Es mi, akik a legszigorúbb kritikát mondottuk el, mégis megállapítjuk, hogy ahhoz az állami gazdálkodáshoz képest, amely itt folyik, a város gazdálkodása tiszteletreméltóan puritán. Tessék ezt az összehasonlítást, relativitást itt felállítani. A város súlyos ellenőrzés alatt áll, éppen Önkormányzati szerveinek, közgyűlésének és bizottsági tagjainak ellenőrzése alatt. (Fábián Béla: Lám, az erdővel is milyen baj van!) Nem lehet nyakló nélkül illegitim törekvéseknek érvényesülniük, vagy ha érvényesülnek, vagy valami mulasztás és hiba következtében megtörténhetnek oly an. dolgok, amilyen volt a fürdőépítésnél ez ' a hiteltúllépés, azok rögtön megkapják a választ magának a törvényhatóiságnak elhatározásában. Nem kell tehát az igen t. kormánynak ilyen szigorú törvényjavaslattal igyekezni megbénítani azt az önkormányzatot, amely morális kérdésekben és közérdekű kérdésekben igen finom érzékenységet mutat. A nyilvánosság kizárása pedig azt fogja eredményezni, ami ellen állítólag a t. kormánynak olyan súlyos, aggodalmai voltak, hogy Budapesten a gazdálkodás nem folyik okszerűen és egészen túldimenzionált mértékben fordítanak nagy összegeket nem produktív célokra. Ha az igen t. kormány így állítja be a kérdést, akkor most utat nyit ezeknek az illegitim törekvéseknek, az összes kij ároknak, az összes zsebrákoknak, akik élősködni akarnak a főváros vagyonán. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mert zárt ülésen lehet elintézni igen kényes ter^mészetű ügyeket és ezek a zárt ülések lesznek melegágyai á korrupciónak, a vesztegetésnek, a kijárásnak és mindenféle panamának. Engem tehát nem nyugtat meg a törvényhatósági tanács nyilvánossága sem és főképpen perhorreszkálom a szakbizottságok nyilvánosságának kizárását. Éppen ezért annak az előterjesztésnek értelmében, amelyet az Újságírók Egyesülete tesz, felhívóm a t. minisziter úr figyelmét arra, hogy még most igyekezzék magáévá tenni éppen a közerkölcs szempontjából a nyilvánosságnak ezt a nagy elvét (Úgy van! a szélsőbaloldalon.), hogy ezekben a bizottságokban teremtsük meg a nyilvánosságot éppen úgy, mint a törvényhatósági tanácsban. T. Képviselőház! Szóbakerült és éppen ez az egyik legkardinálisabb, az egyik legégetőbb sérelem... Elnök: A képviselő úr rendelkezésére álló idő lejárt. Pakots József: Kérek meghosszabbítást! Elnök: Mennyivel? Pakots József: Egy félórával. Elnök: Csak 15 percről lehet szó. Kérdem a t; Házat, méltóztatik ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház 15 perccel meghosszabbította a képviselő úr beszédidejét. Pakots József: T. Ház! Az örökös tagság intézménye maga egy olyan súlyos sérelem, amely megint kijátsza a választók szabad akaratának érvényesülési lehetőségét. Harminckét örökös tagot fog megválasztani a főváros és &h a 32 örökös tag megint lebillenti a törvényhatóságban résztvevő választott bizottsági tagok elhatározásainak mérlegét. A törvény a kormány kegyétől függő egyéneket kreál ezekben az örökös tagokban. Mert, t. Ház, az örökös tagokat a kijelölő választmány jelölése alapján választják. A kijelölő választmány konstruálása igen gon^ dos, az elnöke maga a főpolgármester, tagja 3, a törvényhatóság által választott tag, 3 pedig főpolgármester által meghívott tag, vagyis min23