Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.
Ülésnapok - 1927-340
Î50 Az országgyűlés képviselőházának den körülmények között biztosítva van a többség, a kiielölő választmány többsége a főpolgármester elgondolása és akarata szerint. A főpolgármester úr tehát azokat fogja kijelölni, akiket ő akar, azok kerülnek a törvényhatóság elé választás céljából, örökös tagok tehát csak azok lehetnek, akiket a kormány kegye örökös tagoknak engedélyez. Már ímeg is kezdődött a lélekvásárlás az örökös tagságokon keresztül. Megdöbbentő és felháborító az a vakmerőség, ahogyan az a párt, amely magát ott a közgyűlésen községi polgári pártnak nevezi, amely azonban a kormány pártja, elindul végzetes útjára, hogy az örökös tagságokon keresztül a maga számára új és új tagokat szerezzen más pártoktól. Az ellenzéki községi demokrata párt tagjai közül jelentkezett már egy bizottsági tag, akinek felajánlották az Örökös tagságot, mert tudják erről a bizottsági tagról, hogy mögötte egy érdekeltség, egy kispolgári érdekeltség van, amelynek a Kozma-párthoz való csatlakozása igen jelentékeny értéket jelent. Megindult tehát már a lélekvásárlás. (Fábián Béla: S ki ajánlotta fel ezt annak a bizottsági tagnak?) Altalános többséggel történik a választás. (Peyer Károly: Ezek megválasztják Haynaut is mégegyszer díszpolgárnak, ha juttat nekik valamit] Egyszer már megválasztották! — Fábián Béla: Ez megdöbbentő! Erről még nem is hallottam!) Előre látható, hogy kik lesznek örökös tagok. Hogy mennyire méltánytalan az örökös tagsági fejezetnél maga az örökös tagok létszáma is, mutatja az, hogy Pest vármegyében például 460 bizottsági tag közül csak 23 Örökös tagot választanak legfeljebb, tehát 5 százalékot, Budapesten pedig — ahol 140 választott bizottsági tagból^ és ha hozzávesszük az érdekképviseleteket és a ki nevezetteket és a szakszerűség révén képviselteket is, legfeljebb 10 örökös tagot lehetne választani. (Fábián Béla: Másutt megtiszteltetés, itt korrektívum!) — Harminckét örökös tagot választanak, amely 16 százaléknak felel meg. T. Képviselőház! Szóbakerült a szelvényrendszer is. (Fábián Béla: Derék kis mulatság van ezekkel a szelvényekkel!) Ez szintén alkalmat ad a lélekvásárlásra, a megvesztegetésre. (Fábián Béla: Jó kereset a kerteseknek!) Szomorú tapasztalataink vannak az 1925-ös választásokból kifolyólag. A szelvényrendszert illetőleg már figyelmeztettük a belügyi kormányt, hogv ezt el kellene ejteni, mert ez a szelyényrendszer hozzájárul a korrupcióhoz és a választók lelkületét alkalmas megmételyezni. A kormány mégis csökönyösen ragaszkodik ehhez. Vájjon ki tanácsolta ezt neki? Vájjon azok tanácsolták-e, akik nem tudnak a maguk számára másképpen kellő aláírókat szerezni, csak ilyen útonq? Mert nekünk, akik a főváros nagy többségének képviseletében vagyunk itt a szelvényrendszerre nincs szükségünk. (Ügy van.! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Gál Jenő: Nekünk nem kellenek előzetes biztosítékok!) Igent. Képviselőház! A tisztviselői választások mértéke és mikéntje is egyik súlyos sérelem^ önkormányzatig szempontból. Gondoskodni kíván ez a törvényi avaslat arról, hogy lassan, fokozatosan, az idő fejlődésével, a fővárosi tisztviselői státus egészen átfestessék a kormány által kínevezett tisztviselők státusává. Ez onnan van, hogy az alsó kategóriákban a főpolgármester növeli ki a kistisztviselőket. (Gál Jenő: Felneveli!) Felnevelik a generációkat, amelyek később teljesen a kormánytól függő tisztviselők lesznek. À főváros fizeti a tisztviselőket, de az . ülése 1929 december 13-án, pénteken. állam nevezi ki. Nevetséges és vakmerő dolog ez. Nevetséges, hogy a kormány ezt a maga számára engedélyezi, vakmerőség, hogy amikor a főváros olyan szörnyű áldozatokat hoz a tisztviselők ellátására, akkor a kormány egyszerűen magának tartja fenn a kinevezési jogot. Ezzel szemben a tisztviselői státus felállításának az önkormányzat szempontjából helyes módja az volna, hogy a tanácsosokat a közgyűlés válassza, onnan lefelé a legalsó kategóriákig a kisgyűlés válassza a tisztviselőket és végül a legalsó tisztviselőket a polgármester nevezze ki. Azonkívül egészen furcsán hat, hogy amikor a nagy adminisztráció egyszerűsítéséről beszélnek és arról, hogv nagy intézkedések lépnek életbe, amikor arról van szó, hogy minél olcsóbbá kell tenni az adminisztrációt, akkor olyan intézkedések vannak ebben t a törvényjavaslatban, melyek az adminisztrációt drágábbá teszik. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Legyen szabad itt rámutatnom azokra a szakaszokra, amelyek révén Budanest adminisztrációja sokkal, körülbelül másfélmillió pengővel költségesebb lesz, mint az eddigi adminisztráció. A törvényjavaslat 9. Vának 2. bekezdésében azt mondja, hogy a főpolgármester képviseleti átalánya, tekintettel arra, hogy a polgármester havi 2000 pengő képviseleti átalányt kap, évi 24.000 pengő. Vagyis a főpolgármester úr szintén kap a főváros terhére éppen annyi reprezentációs költséget, mint amennyit a polgármester kap. Ez már 24.000 pengő. A főpolgármester a miniszter úr kinevezett tisztviselője. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Dehogy, a közgyűlés választja! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Ez közgyűlési választás? Legyünk ezzel tisztában. Hármat jelöl a miniszter úr, akik közül az autonómia kiválasztja a főpolgármestert. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Hogy azután mennyire a miniszter úr nevezi ki, azt mutatja az, hogy akkor hívhatja vissza és akkor szüntetheti meg a főpolgármester működését (Zaj. — Bródy Ernő: A kormány három jelöltje!), amikor neki tetszik, holott, ha hat éven keresztül lehetne főpolgármester, akkor abban még volna valami az autonómia elhatározásából. De amikor a miniszter úr bármikor visszahívhatja, — mert, mondjuk, annak a főpolgármesternek eszébe jut és megnyiltko^ik a lelkiismerete s kissé az önkormányzat szellemében és javára kíván dolgozni és ez nem felel meg a kormány intenciójának — akkor ő mégis csak a miniszter úr kinevezett tisztviselője. Es a miniszter úr kineve^é ű e után a főpolgármester reprezentációs költségeit a fővárosnak kell fizetnie. A törvényjavaslatban benne van a főpolgármester hatáskörének kibővítése is, aminek következtében a főpolgármesteri hivatal személyzetének szaporítása válik szükségessé. Számításba véve körülbelül öt tisztviselőt havi 400 pengő fizetéssel, ez megint 24.000 pengő. Ezek az összegek másfél millió pengőt tesznek ki egy esztendőben. (Fábián Béla: Hogyne, ha ilyen rendeleteket adnak ki, mint amilyen a tegnapi! Megint új tisztviselőket kell alkalmazni!) Tervbe vétetett a törvényhatósági tanács tagjainak fizetése 1000 pengőben. (Platthy György: Honnan veszi ezt? — Fábián Béla: Ezer pengő! — Platthy György: Ugyan! — Fábián Béla: Sőt, rövid időn belül ezerötszáz, meg kétezer pengő lesz! — Zaj. — Scitovszky Béla belügyminiszter: Akkor, ha a képviselő urak lesznek többségben! — Fábián Béla: Tessék csak ránk bízni, hogy mit csinálunk! — Scitovszky Béla belügyminiszter: Akkor önöknek is tessék
