Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-340

148 Az országgyűlés képviselőházának eredménynek, amely a város fejlődésétől a nem­zetre háramlik, csoda-e ha ez a polgárság 1 , látva, hogy milyen közömbösen, milyen kegyetlenül bánik vele a t. miniszter úr, igenis, hajlamossá válik arra, hogy a legszélsőbb pártok karjaiba dobja magát?! (Zaj.) Nem a polgári gondolatot védi tehát meg a t. belügyminiszter úr, hanem ellenkezőleg, a polgári gondolatot gyengíti. (Ügy van! Úgy van! a baloldalon.) Nekünk itt éppen az az aggályunk, hogy a t miniszter úr ezzel m a javaslattal Budapest egész közéletét feldúlja és Budapesten a szélső­ségeknek ad alkalmat arra, hogy érvényesülje­nek, mert a felfordulások rendszerint éppen az ilyen autokrata, abszolutisztikus hajlamok következményei, így tehát voltaképpen maga a miniszter úr készíti elő a forradalmat és a szél­sőségek felülkerekedését. (Folytonos zaj a jobb­oldalon. — Rassay Károly: Talán várjunk, amíg egy kis érdeklődés lesz! Talán a miniszter úr előjáróban jópéldát mutathatna! Méltózta­tik egész délelőtt olvasni! Nem érdekli, hogy mi történik itt! — Scitovszky Béla belügymi­niszter: Figyelek én! — Rassay Károly: Ezen­túl^ az államtitkár urakhoz fogunk beszélni! — Zaj. — Elnök csenget.) Súlyos mértékben érvényesül tehát a főpol­gármester hatáskörének kiterjesztése a közigaz­gatásban. Elsősorban érvényesül a kinevezések­nél és ha most a bizottsági tárgyalásoknál sike­rült a bizottság egy részének odamódosítani például a tanítói kinevezéseknél a törvényja­vaslatot, hogy ne a kultuszminiszter hozzájáru­lásától legyen függővé téve a kinevezés, hanem a főpolgármesterétől, ez a jogsérelmen egyálta­lán nem változtat. (Ügy van! Ügy van! a bal­oldalon.) A Képviselőház megkapta Budapest székesfőváros tanácsának felterjesztését. Ez a felterjesztés felsorolja mindazokat az ellenérve­ket, amelyek szólnak a kinevezési rendszernek ezen módja ellen. Itt is a kommunizmustól fél­tik az oktatószemélyzeten keresztül ezt a nemze­tet? Hát ez az oktatószemélyzet nem szolgált-e rá a legteljesebb elismerésre? Megállapítottam már statisztikai adatokból, hogy ez az oktató­személyzet mennyire járult hozzá a főváros ma­gyarosodásához. Ez ellen az oktatószemélyzet ellen semmiféle kifogást nem lehet tenni, mert állítom azt, hogy Budapesten a középiskolai oktatás nívója sokkal magasabb, mint bármilyen más úgynevezett ál­lami iskolában, mert a községi iskolai szellem Budapesten olyan modern, olyan körültekintő, olyan mélyreható és annyira az egyéni nevelés­nek «minden eszközével igyekszik a maga felada­tát teljesíteni, hogy ezzel szemben semmiféle ag­gálynak nincs helye. (Bródy Ernő: Legyen ál­lami oktatás, de akkor fizessen is az állam! De hogy a főváros fizessen és az oktatás állami legyen, ez fából vaskarika! Tessék akkor fizetni az államnak a tanerőket! A főváros adózóinak pénzén az urak ne játszanak, a maguk pénzén játsszanak! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Bródy Ernő képviselő urat kérem, ne méltóztassék foly­ton szónoklatokat tartani! A szó Pakots képvi­selő urat illeti. (Kabók Lajos: Nagyon indokolt a közbeszólása! — Pintér László: Örülök, hogy végre az urak ellenségei az államosításnak! — Rassay Károly: Majd következni fog a feleke­zeti iskolákra is az állami beavatkozás! Majd akkor számon kérjük! — Pintér László: A kép­viselő úr tisztára félreért engem! — Zaj.) Csen­det kérek, képviselő urak! (Bródy Ernő: A más pénzén uralkodnak! — Rassay Károly: Üj va­dászterület lesz a főváros! — Zaj.) Pakots József : T. Ház ! A főváros törvényi­0. ülése 1929 december 13-án, pénteken. leg nincs kötelezve arra, hogy egy csomó közép­iskolát tartson, holott, amint az előbb kimutat­tam, ezek a költségek 10 százalékát teszik ki a főváros közoktatási költségvetésének. Ötmillió pengőre tehető évente az a súlyos teher, amelyet Budapest székesfőváros közön­sége visel el azért, hogy olyan iskolákat tart fenn, amelyekre törvényileg kötelezve nincs. (Folytonos, nagy zaj. — Rassay Károly: En res­telném, ha azon az oldalon ülnék! — Felkiáltások jobb felől: Na, na! — Váry Albert: Bízza ránk! — Rassay Károly: Rájuk bízom, képviselő úr!) Budapestnek módjában volna megtakarítani magának azt az ötmillió pengőt s ha az állam így beavatkozik az ő autonóm jogaiba, egysze­rűen nem fogja fenntartani ezeket az iskolákat s ezek fenntartása áthárul majd az államra. T. Ház! A sérelmeknek és a jogfosztásoknak sorozatában, az Önkormányzati akarat érvénye­sülésének meggátlásában egy külön fejezetet képvisel az a kerületi beosztás, amellyel itt most kísérletezik a koraiány. (Bródy Ernő: Korrigál­ják a szerencsét! — Baracs Marcell: A pechet korrigálják!) így akarják biztosítani azt, hogy a többség kisebbséggé váljék. Már 1920-ban megcsinálták a választásoknál a pluralitást; a többségből sikerült kisebbséget csinálni. Általá­nos egyenlőséget teremtettek a kerületek között s a fővárosnak mind a tíz közigazgatási kerü­letéből 24—24 bizottsági tagot küldtek be a tör­vényhatósági bizottságb Belváros azonban a maga 15.000 szavazójával ugyanannyi bizottsági tagot küldött be, mint az Erzsébetváros a maga 89.000 választójával. Most újra e recept szerint csinálják a kerületi beosztást, holott Peyer Ká­roly t. képviselőtársam már rámutatott arra, hogy milyen különbség van a Belváros, a Te­rézváros, vagy a Józsefváros választókerületei­nek a szavazó-létszáma, továbbá Buda és Pest szavazó-létszáma között. Kenéz Béla t. képviselőtársam tegnap be­szélt arról a választási geometriáról, amely Csehszlovákiában érvényesült a magyar kisebb­séggel szemben. TJgy látszik, itt Budapesten mi a demokratikus baloldal vagyunk, a magyar ki­sebbség; velünk szemben is ez a választási geometria érvényesül. Itt is ötször annyi sza­vazó küldhet be egy baloldali bizottsági tagot, egy kevésbbé kedves bizottsági tagot, mint pél­dául egy budai kerület, ahol ötször kevesebb vá­lasztó küldhet be egy bizottsági tagot. Ez szem­beszökő aránytalanság. Ha én az utca egyik ol­daláról a másik oldalra költözöm, nekem már plurális szavazati jogom van. (Szilágyi Lajos: Ügy van ! A Múzeum-körút egyik oldalán igen, a másikon nem!) Az egyik oldalon ötször annyi szavazatot jelentek a személyemben, mint a má­sik oldalon. (Kabók Lajos: Akkor drágább lesz a házbér azon az oldalon! — Derültség. — Ba­racs Marcell: Drágább is lesz! — Fábián Béla: Duna-balpart és Duna-jobbpart!) T. Képviselőház! Igen jellemző a javaslatra az, hogjr mennyire irtózik elgondolásában attól a nyilvánosságtól, amely pedig minden közügy tárgyalásánál elsősorban megkívánható. A nyil­vánosság gondolata jelenti az ellenőrzésnek tel­jes mértékű érvényesülését. A parlamenti nyil­vánosság, a törvényhatósági gyűlések nyilvá­nossága, bizonyos bizottságok nyilvánossága jelenti azt, hogy olyan ügyek, amelyek közér­dekű vonatkozásúak, akár gazdasági, akár más vonatkozásban, nem tárgyalhatók le annak a nagy társadalomnak az ellenőrzése nélkül, amelynek érdekét képviselik. A fővárosnál a szakbizottságokban eddig teljes nyilvánosság mellett lehetett letárgyalni valamennyi ügyet s

Next

/
Oldalképek
Tartalom