Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-340

Az országgyűlés képviselőházának HO. ülése 19É9 december 13-án, pénteken. 147 törvényhatósági tanács, úgy van megkon­struálva, hogy abban teljesen kizárt lehetőség az, hogy ott valaha is más akarat érvényesül­jön, mint az az akarat, amelyet a főpolgármes­ter révén a kormány képvisel. Ott, ahol 14 a választott bizottsági tag, hat, a főpolgármester által kinevezett bizottsági tag s a főpolgármes­ter, a polgármester és az alpolgármesterek kol­légiuma dönt fontos vagyonjogi kérdésekben, ahol igen könnyen el lehet intézni azt, hogy mindig és minden ügyben biztosítja a kormány a többséget a onaga számára, ahol olyan ügye­ket visz be, amikről azoknak a törvényhatósági tanácstagoknak halvány sejtelmük sincs, hogy miként kerültek oda s motívumait sem ismerik, ahol tehát jóhiszeműen, a dolgok nemismereté­ben nyugodtan hozhatnak határozatot: ott az ilyen ügyek mögött kipuhatolhatatlan, hogy micsoda anyagi szándékok rejtőznek, kik fog­nak ott anyagi előnyöket élvezni, micsoda köz­benjárók indították el ezt vagy azt az ügyet, akár az építkezésnél, akár mindenféle telekvá­sárlásnál, vagy egyéb, e fajta vagyonjogi kér­désnél? T. Ház ! Nekem az az álláspontom,^ és ezt az álláspontot az önkormányzat szellemében gyö­kerezőnek állapítom meg, hogyha már az ön­kormányzat fejlődése természetszerűen odáig jut a mai modern közigazgatási élet mellett, — odáig kell hogy jusson — hogy a régi tanács­rendszer megszűnik, — amit nem sáratok el mostan (Fábián Béla: Még az is ezerszer jobb volt, mint ez a rendszer!) — akkor igenis, egy városi választmánynak kellene intéznie r Buda­pest közigazgatási és gazdasági ügyeit és gya­korolnia önkormányzatát. A városi választmánynak ez a gondolata már megvolt programúiképpen f a mi pártunk halhatatlan vezérének elgondolásában, és úgy látszik, hogy ezt a régi gondolatot akarják ho­norálni a törvényhatósági tanácsban, a kisgyü­lésben. Igen, csak ennek a törvényhatósági ta­nácsnak tisztán választott tagokból kellene rekrutálódnia, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) tisztán választott tagokból, akik maguk válasszák meg a maguk iclnökét, vagy legrosszabb esetben — nem mondom, hogy rossz esetben, de legfeljebb — a polgármester lehetne az elnök, de semimiesetre sem a főpol­gármester. Általában a főpolgármesternek azt a szere­pét, amelyet ez a törvény számára biztosít, (Bródy Ernő: Hallatlan! Dalai Láma!) annyira elhatalmasodottnak látom, hogy itt ezen a sze­mélyi kérdésen keresztül kapja először a halá­los csapást az önkormányzat. 1872-ben, amikor a fővárosi törvény tárgyalása volt, volt egy olyan javaslat a Ház előtt, hogy a szakbizottsá­gokban a főpolgármester elnököljön és akkor Tisza Kálmán volt az, aki az önkormányzat vé­delmében ez ellen kifogást tett. Tisza Kálmán javaslata alapján maradt ki a javaslatból a fő­polgármester és került be a polgármester. 1872­ben az akkor megalkotott fővárosi törvényt is reakciósnak ítélték az akkori törvényhozás bal­oldali tagjai. Azt mondották, hogy európai reak­ció és érdekes dolog, hogy akkor merült fel elő­ször az érdekképviseletek eszméje. Akkor tör­tént az, hogy báró Podmaniezky Frigyes azt ajánlotta, hogy úgy alkossák meg a törvényt, hogy Budapest székesfőváros 400 tagot válasz­szon, azonban ebben a 400-ban 350-en legyen sza­badon választott, öt érdekképviseletnek pedig 10—10 tagból álló csoportja egészítse ki 400-ra a létszámot; ajánlotta, hogy az ügyvédek, mérnö­kök orvosok stb. mind képviseletet nyerjenek a törvényhatóságban. Akkor állott fel ezzel szemben az egyik képviselő, Horn Ede, aki ké­sőbb államtitkár is lett, aki kijelentette, hogy már maga az egész törvényjavaslat az európai reakció jegyében született és az, amit báró Pod­maniczky Frigyes ajánlott, már kínai reakció. (Györki Imre: Ez meg honolului! — Farkas Ist­ván: Mi most már Kínán is túllőttünk! — Fá­bián Béla: Hol van az Kínától! — Derültség. — Farkas István: Kína mihozzánk képest demo­kratikus állam! — Györki Imre: A copfot ott már régen levágták, itt pedig most növesztik nagyra. — Derültség. — Fábián Béla: Ott titkos választójog van!) Azon az ankéten, amelyen résztvett a demo­kratapárt is, amelyet a belügyminiszter úr hí­vott össze, igen szeretetreméltó invokációval fordult felénk a belügyi kormány vezetője. Kénytelen vagyok erre most reflektálni a nyil­vánosság előtt, mert már akkor is éreztem azt, hogy ebben az invokációban nincs őszinteség, amint azt a törvényjavaslat egyes pontjainál ki is mutattuk. Azt mondotta a belügyminiszter úr nekünk, polgári demokratapártnak: uraim, azért is ajánlom szeretetükbe ezt a javaslatot, mert ez a polgári gondolat megmentését, a pol­gári ideának izmosítását célozza. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon. — Szilágyi Lajos: Ki mondotta ezt?) A belügyminiszter úr. Én teljesen honorálom, hogy a belügymi­niszter úrnak az az álláspontja, hogy például a szociáldemokratapártot — ez az ő politikai ál­láspontja — a polgári gondolat szempontjából nem tartja kívánatosnak, (Szilágyi Lajos: Jo­gos álláspont! En is védekezem a szociál­demokráciával szemben! — Györki Imre: Törvé­nyen kívül akarják helyezni? — Rothenstein Mór: Szeretnék megsemmisíteni!) csakhogy ha a polgári társadalmat, a polgári gondolatot ilyen törvénnyel akarják alátámasztani, akkor éppen az ellenkező célt érjük el. (Szilágyi Lajos: Ezt én is állítom! Sajnos, így van!) A szociál­demokratapárt itteni frakciója annyi higgadt­sággal, önmegtartóztatással, nemes mérséklet­lettel végzi a maga nehéz feladatát, annyira be­leilleszkedik a mai szomorú időkbe, hogy sok­szor szordinót tesz a hangjára, mert az elkese­redést tovább fokozni maga sem tartja kívána­tosnak s ha szükség van Magyarországon lehető­ségekre, úgy a politikai szabadság lehetőségé­nek kellene elsősorban meglenni, mert jófor­mán nincs már a világon más állam, ahol ne gyakorolhatná mindenki szabadon a maga poli­tikai meggyőződését. Bármennyire gyűlölöm, végzetesnek és veszedelmesnek tartom a kom­munizmust, sokkal jobban el tudna vele bánni a t. belügyminiszter úr, ha engedné, hogy érvé­nyesüljön s nem úgynevezett elnyomó eszkö­zökkel harcolna ellene, mert ebből mi történik? Nevelik a kommunizmust. Hetényi főkapitány­helyettes úr fiókjában ott vannak azok a bizo­nyos jól nevelt kommunisták, akiket akkor rángat elő, amikor kell. (Peyer Károly: Házhoz jönnek! — Farkas István: A miniszterelnökség szociálpolitikai osztályán is támogatják őket!) Nem védjük meg tehát a polgári gondolatot ez­zel a törvényjavaslattal, mert hiszen ez a véde­lem voltaképpen halált jelent a polgári gondo­latra. Tessék elképzelni azt, hogy micsoda módja van itt az agitáeióban a legszélsőbb elkeseredés megnyilvánulásának! Csoda-e, ha az a polgár­ság, amely látja, hogy a t. miniszter úr ilyen javaslatokkal öli meg az ő súlyos adófizetéséből származó jogos igényei kielégítésének lehetősé­gét, amely itt éveken át keservesen áldoz és fá­radozik azért, hogy Budapest gazdasági és kul­turális élete fejlődhessék, amely tehát munkása, részese mindannak a jónak, mindannak az

Next

/
Oldalképek
Tartalom