Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-340

146 Az országgyűlés képviselőházának 340. ülése 1929 december 13-án, pénteken. nemzeti gondolat szempontjából igen pre­domináns. Engedje meg 1 Ház, hogy beszéljek ar­ról is, mi volt a pénzügyi helyzet 1872-ben, és mi ma, mert ezek a számadatok mutatják meg, hogy micsoda végzetes merénylet készül a gaz­dasági javak ellen is és az ország pénzügyi ér­dekei ellen is e törvényjavaslat révén. Budapest pénzügyi helyzete 1872-ben nagyon aggasztó, sőt válságos volt. A régi Pest magá­nosoktól vett fel pénzeket, mégpedig igen kis kölcsönöket, egészen nevetséges kölcsönöket is kénytelen volt felvenni magános emberektől. A három város egyesítésekor 10 millió koronával tudta fedezni szükségletét. A főváros összes vagyona 1874-ben 107*5 mil­lió volt, a tiszta vagyon pedig 1874-ben 81,356.560 korona. Ezzel szemben — amire utal magának a javaslatnak indokolása is — az 1928. év végé­vel a főváros összes vagyona 1.743,3116.247 pengő, tiszta vagyona pedig 752,907.162 pengő. Hogy milyen volt az adminisztrációs élete, erre nézve jellemző az, hogy 1874-ben a tisztviselők száma 1510 volt, ma csak a közigazgatási tisztviselők száma 6168. (Gáspárdy Elemér: Ma vau tisztvi­selő bőven.) Az üzemi személyzettel együtt szá­muk valami 24.000-et tesz ki. Az összes személy­zeti kiadás 1874-ben 2 és fél millió korona volt, Ma, megint csak a közigazgatási személyzetet véve, a kiadás 21,446.311 pengő. Mindezen adatok szerint tehát Budapestnek óriási a fejlődése, a magyar nemzeti vagyonosodás szempontjából is igen jelentékeny, és én már a múltkori alkalom­mal itt a Házban összehasonlítást tettem az or­szágnak és Budapestnek részben iparvállalati, részben kiviteli és behozatali, azonkívül más egyéb vonatkozású vagyoni kérdései tekinteté­ben is. Még csak az adózás szempontjából legyen szabad felemlítenem két tételt. 1874-ben az adó­jövedelmek voltaik egyenesadóban 12,566.976 ko­rona, községi adóban 3,196.744 korona. 1928-ban egyenesadóban befolyt 112,087.816 pengő, köz­ségi adóban 41,595.611 pengő. Ma egy főre esik állami adó Budapesten — mindenkire, tehát a csecsemőre is — 114 pengő 61 fillér, községi adó fejében 42 pengő 53 fillér, vagyis a milliós Bu­dapest lakosai közül mindenki egymagában 157 pengő 14 fillért fizet évente adóba. (Kabók La­jos: Hát a közvetett adók?) A közvetett adókról nem beszélek, hiszen azok úgy felhalmozzák azokat a terheket, amelyeket a budapesti adózó polgárnak el kell viselnie, hogy ezek mellett a terhek mellett igazán csodálatos dolog, hogy még annyi lelkesedés, szeretet és megértés nyil­vánul meg a közdolgok iránt Budapesten. T. Képviselőház! Amidőn itt ezekben a sta­tisztikai adatokban odavetettem a régi és a mai Budapest kontúrjait, azt kérdezem a kormány­tól, minő vakmerőség és minő lelketlenség ez­zel a várossal szemben a hatalmi erőnek azzal a felelőtlenségével élni, ahogyan azt a kormány ebben a javaslatban teszi. Az Önkormányzat lé­nyegét az 1872 : XXXVI. te 2. Cáriak a) és b) pontjai fejezik ki. amelyek kimondják, hogy a főváros gyakorolja az^ Önkormányzatot és az államigazg-atás közvetítését. Ebben az új javas­latban minden törekvés arra irányul, hogy az önkormányzatot elvegyék, és hogy Budapest fölött a kormányhatalom legyen az úr, (Gál Jenő: Cselédsorba jut a város!) Űgylátszik, a t. belügyminiszter úr eltévedt Budapest közigaz­gatása nagy apparátusának útvesztőjében. Nem ismervén a város életét, rábízta magát egy ide­genvezetőre, aki őt egészen zsákutcába juttatta. Mert nem tudom feltételezni, hogyha a t. mi­niszter úr csakugyan ismerné azokat a súlyos és nagy szolgálatokat, s azokat a teljesítménye­ket, amelyeket Budapest kommunitása a nem­zeti kultúra érdekében tett, akkor odáig ment volna vakmerőségében, hogy ezzel a törvényja­vaslattal tegye csúffá a fővárost. Ez a törvényjavaslat jogfosztó, ez a tör­vényjavaslat szemérmetlen. Kénytelen vagyok ezt megállapítani, mert hiszen olyan cinikusan magyarázza saját céljait, olyan fölénnyel intézi el azoikat a fájó és égető sebeket, amelyeket megnyit ezekkel a rendelkezésekkel, hogy azt kell mondanom, semmiféle érzéke sincs azok­hoz a közjogi és alkotmányjogi kérdésekhez, amelyek pedig a nemzet életében igen nagy szerepet játszottak. (Gál Jenő: Nincs gazda­sági érzéke!) A gazdasági kérdésekhez, úgy látszik, van érzéke. Mi láttuk azt a gazdaságpolitikát, amelyet az igen t. kormány folytat. Igen súlyos momen­tumai és fejezetei vannak ennek a gazdaság­politikának. (Fábián Béla: Megint kiadták azt a drága rendeletet az italmérőkről!) Nem lehet tudni, hogy az elkövetkezendő idők miket fog­nak felderíteni, de már azok a "dolgok és bot­rányok is, amelyek napirendre kerültek, mutat­ják, hogy a gazdasági politikában is a felelőt­lenség nagy érzése mutatkozik és jelentkezik a kormány részéről. (Fábián Béla: Már eszten­dők óta!) Gál Jenő t. képviselőtársam egy in­terpellációt jegyzett be a fedezetlen kölcsönök hovafordításáról és mi látjuk, hogy az építkezé­seknél és egyes megrendeléseknél hogyan, mi­lyen úton és módon intézkedik a kormány a közszállítási szabályzat kijátszásával. Stroh­mannok állnak oda és szemben a legális magán­gazdaság érdekeivel, a kormány egyeseket ked­vezményes üzletekhez juttat. Látjuk azt, hogy itt a közpénzekkel való gondos foglalkozásnak az a kényes és finom érzéke, mely a múltban annyira jellemezte a kormányzatokat, már tel­jesen megszűnt. Hiszen méltóztatnak emlékezni arra, hogy egy-egy kormányférfiú bizonyos gyanú alatt kénytelen volt a bíróság elé állani, és már az alatt az idő alatt, amely eltelt bíróság elé állásáig, levonta a konzekvenciákat, nem képviselte tovább a kormányszékből a hatalmi politikát, hanem megvárta, amíg a bíróság ki­mondotta fölötte ítéletét. Méltóztatnak* tudni, hogy a Désy Zoltán-féle perben hogyan mon­dott lesújtó ítéletet a bíróság egy kormány­férfiú felett, s akkor megvolt a közvélemény­ben is az az érzék, amely értékelte és megbe­csülte azokat a közéleti jelenségeket, amelyek a morálnak ilyen finom megérzését tükröztették. Maga a kormány is másképpen viselkedett. Az öreg Ugrón Gábor mondotta egyszer felháboro­dásában, hogy minő romlott lett az értelmiség! Sajnos, a mi mai értelmiségünk sokkal romlot­tabb, mint volt annak a kornak értelmisége, mert ott több érzék volt az ilyen nagy gondo­latok iránt, mint aminő az erkölcs és a közérdek s általában sokkal több érzék volt az akkori közvéleményben, a társadalomban és a kor­mányzati politikában. A kormányzat gazdasági politikája után most már mit remélhetek én akkor a Városházán, ha majd ez a javaslat törvénnyé válik? Akkor nyakló nélkül érvé­nyesül a kormány minden befolyása a város minden gazdaságpolitikai intézkedésében. Hi­szen megvan erre a módja alaposan, mert gon­doskodott a kormány a törvényjavaslat minden szakaszában arról, hogy az ő imperatívusza tudjon kifejezésre jutni a közigazgatás minden szervében. Nem beszélek, igen t. Ház, arról a legfőbb szervről, amelyről t. előttem szólt képviselő­társam is megemlékezett. A legfőbb szerv, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom