Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-340

Az országgyűlés képviselőházának 3J+0. miért adja oda egy párt a maga politikai presztízsét? Azért, hogy zárt bizottságokban tárgyaljanak dolgokat, amelyek esetleg az ügyrendben még kimondják azt is, hogy e bizottságok tárgyalásairól nem szabad a sajtót informálni, mint ahogy ezt a külügyi bizottságban^ teszik, vagy egyéb rendelkezésekkel megakadályozzák azt, hogy a nyilvánosság tudomást szerezzen arról a munkáról és arról az állásfoglalásról, amelyet ott egy párt képvisel és ezzel önkéntelenül korrumpálódik esetleg az a felfogás, amelyet ott egyik-másik képviselt Mi szükség van arra, hogy a szociáldemokratapárt résztvegyen ilyen munkában, ahol az ügyrend 10 és 5 perces felszólalásokat iktat törvénybe, ahol a véleménynyilvánításnak még a lehetősége sincs meg, (Esztergályos János: Hallatlan! Kész komédia az egész!) ahol aránytalan plurális szavazati joggal, igazságtalan kerületi beosztással, kinevezettekkel, örökös tagokkal, érdekképviseletekkel és hivatali állásuknál fogva ottlevőkkel olyan mesterségesen felépített rendszert létesítenek, amely a végén lehetővé teszi azt, hogy a választók 8—10%-a többségre jutván, uralkodhasson a főváros lakosságán a főváros akarata ellenére? Nem! Ilyen játékhoz egy párt nem adhatja oda magát. Ezt a játékot az urak végezzék el egyedül. (Ügy van! Úgy van! apai- és szélsőbaloldalon.) Ezt a játékot csinálják meg önök egyedül, mi majd bírálatot gyakorolunk kívülről, és ez a bírálat vágóbb lesz, ez a bírálat jobban fog vágni, mert mi nem érezzük a felelősséget akkor, amikor nem veszünk részt a törvényhatóság munkájában. Amint beszédem bevezetéseképpen mondottam, óva intem a többségi pártot. Nézzen vissza 10 évre, és ne csupán a maga hatalmának biztosítására törekedjék, mert az a paktum, amely létrejött ennek a törvényjavaslatnak alkotásánál (Egy hang a baloldalon: Erkölcstelen paktum!) lehetővé teszi és esetleg alkalmas arra, hogy Wolff Károly és Kozma Jenő az ő pártjukkal továbbra is megtarthassák a többséget, (Rassay Károly: Budapest akarata ellenére!) de előkészíti egy új felfordulás alapját és olyan veszélyt rejt magában, amely veszélyre talán nem is tudnak önök ma eszmélni. Kiölik az alkotmányosságba vetett hitet, kiölik és tönkreteszik azt a reményt és azt a lehetőséget, hogy Magyarországon parlamentáris formák között valamely irányzat a maga többségét meg tudja szerezni. Ha nem marad meg a parlamentarizmus, ha kiölik ezt, kell hogy erősödjék az a másik irányzat, amely azt mondja, hogy csak a forradalmi irányzattal lehet a többséget megdönteni, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert a többség olyan mesterséges eszközökkel bástyázza körül a maga hatalmát, hogy ahhoz hozzányúlni nem lehet. Kossuth mondotta az ő emlékirataiban és ezt nagyon jó lesz, ha én itt most felolvasom (olvassa): «Az erős kormány gyámság, akinek gyámja van, az, ha nem hülye, hát kiskorú.» Ezt mondotta Kossuth 1848-ban. Mi nem vagyunk sem hülyék, sem kiskorúak, mi öntudatos polgárai vagyunk a fővárosnak, mi jogainkat követeljük, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) egyenlő jogokkal, egyenlő kötelességekkel akarunk résztvenni a választási harcban és tiltakoznunk kell az ellen, hogy itt a kisebbség diktatúráját bolsevista elméletek alapján törvénybe iktassák. Kérem a t. Házat, fogadja el a kisebbségi véleményt és utasítsa vissza a bizottság többségi javaslatát. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Pakots József! ülése 1929 december ÍS-án, pénteken. 143 (Rassay Károly: Senki sem védi ezt a javaslatot odaátról! — Szilágyi Lajos: Kozma Jenő miért nem védi ezt a javaslatot? A Kozma klikk érdekében csinálták! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Baracs Marcell: Hol van Kozma bácsi! — Rothenstein Mór: Ki van adva a parancs: hallgatni! — Szilágyi Lajos: Kutya-kötelessége felállni és megvédelmezni a javaslatot! — Zaj-) Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét megkezdeni. (Rassay Károly: Nincs egy ember, aki megvédje? ízlésre mutat, hogy legalább nem védik! — Farkas István: Gyámság alatt vannak az urak! — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. Pakots József képviselő urat kérem, méltóztassék beszédét megkezdeni. (Farkas István: Hej, de egy gyászos társaság ez odaát! — Propper Sándor: Fekete lapok lesznek ezek a magyar történelemben!) Pakots József: T. Képviselőház! Mély megdöbbenéssel hallottam azt a konklúziót, amelyet Peyer Károly t. képviselőtársam (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Gyosz. magyarok!) a törvényjavaslat kisebbségi véleménye kapcsán levont. {Közbeszólás a jobboldalon. — Rassay Károly: Védje meg a képviselő úr a javaslatot, ha nagyon tetszik! — Propper Sándor: A budai és franzstadti kiskocsmák gőzében született.) Elnök: Kérem a kén viselő urakat, méltóztassanak Pakots József kéviselő urat meghallgatni. (Zaj. — Propper Sándor: A budai és a franzstadti kiskocsmák gőzében született!) Elnök: Propper Sándor képviselő urat ezért a kifejezéseért rendreutasítom. Pakots József: T. Ház! Ismételnem kell bevezető szavaimat, amelyek szerint mély megdöbbenéssel hallottam azt a konklúziót, amelyet beszéde végén vont le Peyer Károly t. képviselőtársam, aki bejelentette, hogy a szociáldemokratapárt parlamenti frakciója e jogfosztó, alkotmánysértő javaslat hatása alatt arra az elhatározásra jutott, hogy kérdés tárgyává teszi, vájjon meg van-e a lehetősége annak az ő számára, hogy résztvegyen a törvényhatósági újjáalakítandó törvényhatóság leendő életében. Amikor egy komoly párt, amely mögött a magyar ipari munkások százezrei állanak, ilyen súlyos és fontos politikai lépésre szánja el magát, akkor gondolkodóba kellene esni a kormánynak, vajion nem végzetes-e az az út, amely parlamenti pártoknak ilyen meggondolásra vezethet. Nem kívánom most a passzivitás kérdésében sem egyéni felfogásomat, sem annak a pártnak felfogását kifejezésre juttatni, amelynek nevében felszólalok, de kétségtelen, hogy odáig jutottak ma Magyarországon a politikai viszonyok, hogy meddő és vakmerő őrület egyáltalában politizálni, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ideállni nekünk ellenzékieknek, (Bródy Ernő: Statisztálni!) hogy a közvélemény követeléseinek és vágyainak kifejezést adjunk. A

f mellett a rettentő közömbösség és meg nem értés mellett, amely a mai politikai kormányzati rendszer részéről megnyilvánul ez ország elementáris nyomorúsága iránt, a többségnek is, amely a törvényhozás Képviselőházának egyik legjelentékenyebb és uralkodó pártja, éreznie kell a maga választóin keresztül a mai gazdasági és szociális helyzet rettentő súlyát. Ha ez a kormányzati politika és ez a kormányzati többség olyan magatartást tanúsít az ország sorsdöntő és tragikus pillanataiban, mint aminőt önök tanúsítanak, akkor itt az ellenzéknek minden erőfeszítése, minden komoly munkája meddő és hiábavaló, és csakugyan' 22*