Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.
Ülésnapok - 1927-340
142 Az országgyűlés képviselőházának legliberálisabb ügyrend van, szükség lett volna eddig valamelyes korlátozásra, ha a miniszter úr egyetlenegy esetet fel tudna hozni, hogy mikor volt az, amidőn fontos, nagyjelentőségű kérdésekben nem., tudott a közgyűlés kellő időben határozni. Akár a költségvetést, akár más fontos problémákat mindig letárgyaltak, annakellenére, hogy olyan ügyrend van érvényben, amely a legmesszebbmenő szólásszabadságot biztosítja. Hogy ott bírálat volt, az természetes dolog. Elmondhatom, a nélkül, hogy sértő szándékot akarnék ebbe belevinni, hogy a főváros közgyűlése minőségben messze felette áll a parlament minőségénök. (Pakots József: Ügy van!) Meszsze felette állnak az ott elhangzott beszédek színvonal és tartalom tekintetében, bármely párt részéről mondják is el azokat, (Egy hang a szélsőbaloldalon: És van érdeklődés!), sokkal különbek a beszédek és sokkal különb az a vita, amely ott elhangzik, mint a vita itt a parlamentben. De ott nem temetői csend van, ott nem tekintik a bizottsági tagok szinte tehernek azt a munkát, amelyet vállalnak, ott mindenki vállalja, mindenki ambícióval dolgozik, ott az elvek harca folyik és az elvek harcából kerül ki az az eredményes munka, amely lehetővé tette, hogy a főváros intézményei az utolsó öt év alatt olyan fejlődésen mentek át, amelyre nem volt példa a múltban és a főváros szociális és egyéb intézményei olyan tökéletességre tettek szert és olyan lelkiismeretesen vezettetnek, amire állami üzemekben nem igen találunk példát. A fővárost számos intézménnyel gazdagította ez a közgyűlés, amelynek pedig a legliberálisabb ügyrendje volt, amely ügyrend mellett tényleg lehetett volna visszaélni, ha vissza akartak volna élni azok, akik ott vannak. Nem volt erre szükség és nem is merte vállalni senki sem azt, hogy az ügyrendben biztosított jogokkal visszaéljen. Nem merte pedig vállalni azért, mert választóinak tartozott felelősséggel ténykedéséért. A túloldalon ülő képviselők kinek tartoznak felelősséggel? (Farkas István: A kormánynak!) Senkinek sem tartoznak felelősséggel. A választók önöktől idegenek, mint ahogy a választók sem tartják önöket képviselőjüknek. Láttuk, hogy a bizottság tárgyalásain, az érdeklődésnek olyan hiánya volt, hogy tisztán csak arról történt mindig gondoskodás, hogy a határozatképesség meglegyen, mert ritkán volt arra eset, hogy ennél többen is jelen voltak. Csak egy kérdés volt, amely különös nagy érdekességgel bírt, hogy a bizottság tagjainak többségét odahozza, az sem politikai kérdés volt, hanem vallási kérdés, annak elbírálása, hogy a katholikus papot kijelölő bizottság tagjainak megválasztásakor szavazhat-e református és zsidó, vagy pedig csak a katholikusok szavazhatnak. Ez volt az a nagy probléma, amely főképpen érdekelte a bizottságot és amely olyan nagy érdeklődést váltott ki, hogy még az ülést is fel kellett függeszteni, hogy az ellentétes véleményeket össze lehessen egyeztetni. A bizottság végül is elfogadta Kozma képviselő úr indítványát, aki valószínűleg azért, mert Glücksthal Samu és hasonló bizottsági tagok is ott vannak az ő pártjában, azt javasolta, hogy csak a keresztények szavazhatnak, tehát a zsidók nem szavazhatnak. (Mozgás és derültség a baloldalon.) Valószínűnek tartom, hogy ő így látta helyesnek pártjának további fejlesztése szempontjából, hogy a zsidókat kirekessze a választásból és ilyen módon bélyegezze meg. Ezek a szempontok azok, amelyek engem és Györki t. képviselőtársamat arra késztettek, 0. ülése 1929 december 13-án, pénteken. hogy az előadó úr javaslatával szemben itt kisebbségi véleményt terjesszek elő és a kisebbségi véleményben leszegezzem a magunk álláspontját. Álláspontunk értelmében azt mondjuk, hogy ez a javaslat nem időszerű, mert tényleg a legrosszabb időben jön a javaslat. Amikor Magyarországot kívülről egy nagy veszély fenyegeti, amikor a jóvátételi kérdés itt lebeg előttünk, amikor az egész ország lakossága súlyos anyagi viszonyok között él, akkor joggal kell kérdezni: mi szükség volt egyáltalán erre az egész törvényjavaslatra? Hiszen ez egy új törvényjavaslat! A háború befejezése óta úgy tudom a második, vagy pláne a harmadik törvényjavaslat. Miért kell a törvényhozásnak mindig megreformálni a maga munkáját. A most érvényben lévő törvény, amely az adminisztrációra vonatkozik, 1872-ben készült. Ha szükségét méltóztatott érezni az adminisztráció megreformálásának, akkor tetszett volna kivenni külön és az adminisztrációs részt megreformálni, azokat a rendelkezéseket pedig érintetlenül hagyni, amelyek politikai természetűek és amelyeknek reformálása már több ízben megtörtént. Bebizonyítottam, hogy ez a javaslat nemcsak osztályszempontokat képvisel, hanem olyan rendszerrel azonos, amely rendszer távol áll a túloldalon ülő képviselők felfogásától, mert elméletben ez a rendszer teljesen azonos a bolsevizmus rendszerével. (Mozgás a jobboldalon.) Bebizonyítottam, hogy a mostani állapottal szemben ez súlyos visszafejlődést jelent. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Csak hivatkozom a kerületek szétosztására, hivatkozom a tanács tagjainak kinevezésére, hivatkozom arra a feltűnő aránytalanságra, amely megnyilatkozik a kinevezett és a választott bizottsági tagok arányánál, meghamisítja a választók akaratát egy plurális szavazati joggal és az önkormányzati jognak semmibevevését statuálja a főpolgármester hatáskörében. E mellett egy tanácskozási ügyrendet léptet életbe, amelyet én szégyellek a főváros polgáraira alkalmazni, amelyet megbélyegzésnek tartok, mert ez megbélyegzése annak az érdemleges komoly munkának, amelyet mi itt végeztünk. Mindenkinek fölébe törvénybe iktatja a kormánynak olyan ellenőrzési és intézkedési jogát, amelyre eddig nagyon nehezen méltóztatik külföldön valami példát találni. • Mindezek felvetése mellett azt kell kérdeznem: érdemes-e azoknak, akik komolyan veszik a munkát, akik szabad idejüknek és hivatali idejüknek is nagy részét a főváros ügyei intézésének szentelik, azoknak, akik önzetlenül (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) nem arra törekedtek, hogy telkeket sózzanak a főváros nyakába, akik nem voltak benn sem a Nádor-kertben, sem a Gellért-fürdőben, sem egyéb panamaízű dolgokban, akik távoltartották magukat mindenkor ezektől a piszkos üzletektől, érdemes-e annak a frakciónak, amelyet teljes önzetlenséggel, a főváros lakossága iránti szeretettől vezettetve vett részt ebben a munkában, tovább is résztvennie ebben a munkában? Van-e értelme ennek? (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Kérdezem, miért vegyen részt ez a frakció ebben a munkában? Életkérdés ez ennek a pártnak? Nem! Nekünk nem életkérdés ez. A szociáldemokratapárt akkor is párt marad, akkor is tényező marad, ha nem lesz bent ebben a fővárosi közgyűlésben. A kormánypárt tényleg megszűnik, tényleg buborékká válik, még az 5% is elpárolog és eltűnik abban a percben, amikor nincs lehetőség arra, hogy az ő pártjának képviselői különböző ellenszolgáltatásokkal tudják revanzsálni a politikai állásfoglalást. Kérdem:
