Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-340

138 Âz országgyűlés képviselőházának 3U0 szintén már régebben ilyen privilégiumot élvez, — a felfogás szerint ott is politikailag megbízható egyének laknak, tehát azért kell ezeknek nagyobb jogokat adni, — ott 10.247 választó van jelenleg, akik 10 bizottsági tagot választanak, tehát egyre 1024 jut. Ha most megnézem ezzel szemben a VIII. kerületet, ott 44.114 választó van, (Szilágyi Lajos: Mi van a kereszténységgel, a VIII. meg a IX. kerület kereszténységével?) 10 bizottsági tagot fognak választani, tehát egyre 4411 választó jut. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Itt tehát négyszer annyi választó jut egyre, mint amennyi jutott eddig. Ha most azt méltóztatik mondani, hogy nemcsak Budát osztottuk szét, hanem szétosztottuk az Angyalföldet és a Zuglót is, hát ott is bizonyos mértékig pártszempontok játszottak közre, de ha elfogadom ezt a szétosztást, megnézem azt és csak a felét veszem az V. és VI. kerület választóinak, akkor körülbelül 37.000 választó lesz az új kerületben, az angyalföldi kerületben, tehát még a kettéválasztás után is 3700 szavazó esik ott egy mandátumra, amivel szemben a Belvárosban 1000, az I. kerületben pedig 1200 lesz a szavazók száma. Hát mi ez? Ez egyenlő választójog? Ez a pluralitás törvénybe iktatása, a többségi választójognak valamely más formában való behozatala. (Kassay Károly: Csalás! A választók egy részének degradálása. — Scitovszky Béla belügyminiszter: Londonban is csalnak? Londonban is így van! — Rassay Károly: Londonban nincs így! — Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Scitovszky Béla belügyminiszter: De így van! Párizsban is így van! Aránytalanság van! — Rassay Károly: Ne tessék ezt komolyan mondani! — Scitovszky Béla belügyminiszter: De mondom! — Rassay Károly: London kikérné, hogy csalással vádolják!) Elnök: Csendet kérek! (Farkas István: Kérünk ide egy londoni minisztert, aki nem csinál seftet és üzletet. Kérjük ide a londoni főpolgármestert, mega londoni belügyminisztert. Az angol alkotmányt kérjük ide! — Rassay Károly: Nem is úgy van!) Peyer Károly: Ne méltóztassék mindig külföldi példákkal jönni. (Rassay Károly: Az 1000 ajánló is megvan Londonban, úgy-e? — Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem arról volt szó! — Rassay Károrv: De arról is szó van. — Scitovszky Béla belügyminiszter: Az aránytalanságról volt szó! — Rassay Károly: Az sincs úgy az Ön javaslatában! — Scitovszky Béla belügyminiszter: Itt is úgy van! — Nagy zaj.) Ha erre az aránytalanságra méltóztatik hivatkozni, akkor majd leszünk bátrak a vita további folyamán részleteket elmondani. A kisebbségi vélemény megindokolásával kapcsolatban nem tudok erre^ részletesen kitérni, csak hangsúlyozom... (Zaj a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly ismét közbeszól-) Elnök: Kassay képviselő urat kérem, ne méltóztassék folyton zavarni a tárgyalást! (Rassay Károly: Szakszerű adatokat tisztázunk.) Kérem méltóztassék ezt majd esetleges felszólalásakor elmondani. Most Peyer képviselő urat illeti a szó, de a rendelkezésére álló egy órai idő lejárt. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: ö kisebbségi előadó!) A kisebbségi előadónak is egy óra a házszabályok szerint a beszédideje, de módjában van meghosszabbítást kérni. Peyer Károly: Melyik szakasz alapján, elnök úr? Elnök: A 155. ^. alapján. Peyer Károly: Bocsánatot kérek, a 155. § előadókról beszél. Az elnök úr tévesen értelmezi a házszabályt, én előadó vagyok. (Rassay Ká. ülése 1929 december 13-án, pénteken. roly: Függesszük fel az ülést! — Zaj. — Kabók Lajos: Joga van akármeddig beszélni!) Elnök: A bizottsági előadókról szól ez a szakasz. Peyer Károly: En bizottsági előadó vagyok, a bizottság kisebbségi véleményének előadója vagyok. Elnök: A házszabály a kisebbségi előadót mindenütt külön megjelöli. Peyer Károly: Kérek öt perc szünetet! (Kabók Lajos: Tessék felfüggeszteni az ülést, tisztázzuk a házszabályt!) Elnök: Tessék meghosszabbítást kérni, képviselő úr! (Friedrich István: Ha kér, elismeri! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Peyer Károly: Kérem a t. Háztól beszédidőmnek egy órával való meghosszabbítását! Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadja. Peyer Károly: T. Ház! Ilyen rendelkezéssekkel indul neki a főváros közönsége, hogy új törvényhozását megválassza és ezeket a rendelkezéseket, ezt a kerületi beosztást tartották alkalmasnak arra, hogy ezzel esetleg a választók akaratát valamiképpen szabályozni lehessen. Mert, ugye, ha olyan kerületben, ahol azt remélem, hogy a választók többsége az én politikai irányomat követi, lehetővé teszem azt, hogy ezer választó válasszon egy képviselőt, ahol pedig azt hiszem, hogy a választók többsége az én felfogásommal ellentétes nézetet vall, ott 4000-ben vagy 4500-ban állapítom meg a szavazók számát, természetes, hogy ez olyan aránytalanság és olyan előnyt jelent azoknak, akik a törvényt szerkesztették, hogy ezzel az előnnyel szemben Budapest választóinak nagyon nehéz akaratukat szabadon nyilvánítaniuk. Ilyen módon választanak meg 140 bizottsági tagot. Hogy miért pont 140-et, azt nem tudom, ezért kellett 14 kerületet csinálni, minden kerületnek 10-et és azt .hiszem, így került ki a 140. Ez a iszám azonban csak akkor látszik teljes meztelenségében, ha összehasonlítjuk az eddigi rendszerrel s kimutatjuk, hogy eddig 250 volt a választott bizottsági tagok száma, a kinevezetteké, a hivatalból tagoké és a többiek száma 61 volt, tehát öszszesen 311 a közgyűlés tagjainak száma, vagyis körülbelül 25% -a volt a kinevezett, tehát nem választott bizottsági tagok száma. Ezzel szemben mit látunk? Most van, 140 választott bizottsági tag és 140 választott bizottsági tag mellett van 80 nem választott tag. Amíg tehát az egyik oldalon a választott bizottsági tagok számát redukálták, a másik oldalon a függő helyzetben levőkkel, a kinevezettekkel, a hivatalból tagokkal, érdekképviseleti és egyéb címeken 80-ra egészíti ki majd a közgyűlés. (Rassay Károly: 91-re, nem 80-ra!) Ez 220 lesz, tehát a 80 a 140-hez viszonylik ma, azelőtt pedig a 61 viszonylott a 250-hez. Ez átmenetileg még egy terhet jelent, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon-) átmenetileg ez még többet jelént, mert átmenetileg a kerületi elöljárók, akik ma hivatali szolgálatot teljesítenek, mindaddig, amíg megbízatásuk le nem jár, még ha nem is választják meg őket újra kerületi elöljárókká, akkor is tagjai maradnak a közgyűlésnek, amíg mandátumuk le nem járt. Ez 11, úgyhogy a 80 tulajdonképpen nem 80, hanem 91. A közgyűlés tagjainak száma 231 lesz, szemben a választott 140-el, s ebből 140 bizottsági tag a választott. Ezek a számok bizonyítják azt, hogy menynyire kellett alátámasztani ezt a rendszert, amely rendszer nem számíthatott arra, hogy többséget fog kapni a választóktól. (Pröpper Sándor: Ez a Bethlen-féle fokozatos haladás