Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-340

Az országgyűlés képviselőházának 3h0 visszafelé!) Az egész munkát tehát oda kellett koncentrálni s arra kellett törekedni, hogy miképpen lesz lehetséges ezt a 67 választandó bizottsági tagot kiegészíteni olyan többséggé, amely lehetővé teszi a kormányzás nyugodt meneté« Nézzük meg, hogy mi^ történt? Belevettek a törvénybe egy rendelkezést, mely szerint az örökös tagok közül 22-őt már a mostani közgyűlés választ meg. (Rassay Károly: De a kijelölő választmány útján!) 22-őt választ tehát már a mostani közgyűlés, s természetesen csak azokat, akiket megbízhatóknak tartanak és akiket többségi alapon választanak. (Bródy Ernő: Nem arányos választás!) A mai közgyűlés öszszetétele lehetővé teszi, hogy ilyen szavazatokkal, ilyen kinevezett tagokkal tényleg alakuljon ki, amely a 22 tagot úgy fogja megválasztani, ahogyan ezt Wolff és Kozma az egymással kötött megállapodásban leszögezték, hogy abbói a 22 tagból 11-et Ők kapnak, és 11-et a másik párt kap. (Bródy Ernő: Ez az örökös tag intézményének megcsúfolása! — Zaj. — Elnök csenget.) Ez a két párt elindul tehát egy választáson s a nélkül, hogy választói közül egyetlenegy is leadta volna szavazatát, már mindegyik pártnak 11 mandátuma van. Ez éppen olyan, mint hogyha valami versenyfutást méltóztatnának rendezni s egyiknek súlyos tornisztert kötnének a hátára, a másik pedig minden külön megterhelés nélkül indulna el. A lóversenynél szokás ezt csinálni, (Ügy van! Ügy van! a balés a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Ölmot a nyeregbe!) de nem abban a versenyben, amelyben emberek és politikai irányzatok versenyeznek egymással. A lóversenynél ezt meg lehet csinálni, de az emberversenyben, a politikai versenyben ez eddig legalább is szokatlan volt. Megvan tehát a 11, illetve a 67-hez már van 22. Most hivatali állásuknál fogva bekerül 16, szakszerűség képviseletében 10, azután később megválasztanak még 10-et az örökös tagok közül, s hivatali állásánál fogva résztvesz még 18, úgyhogy összesen kikerül így egy körülbelül 140 tagból álló többség

1

. Szóval a nélkül, hogy a választókat megkérdezték volna, a nélkül, hogy a választók a maguk felfogását bármily irány-, ban érvényesíthették volna, lehetségessé válik, hogy a 60—65 főből álló bizottság önmagát kiegészíthesse a duplájánál többre, vagyis ezek több, mint 100%-kai kiegésztsék magukat. (Baracs Marcell: 35 tag is kiegészítheti magát!) Mi ez, ha nem a bolsevista-rendszer teljes elméleti átvétele, {Egy hang a baloldalon: Gyakorlati!) ahol a kisebbségi diktatúrát törvénybe iktatják, s ahol a kisebbségnek adnak lehetőséget arra, hogy raffinait rendszerrel önmagát kiegészítse többséggé. A különbség csak az, hogy ott kimondják azt, hogy a többség választ ilyeneket és ilyeneket, itt pedig létesül egy többség, amely nem többség, hanem a választottak kisebbsége, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) de ez már előre kap 22 mandátumot. Ezzel a 22 mandátummal tehát, a polgármesteri, elöljárói és egyéb szavazatokkal már többséget tud magának biztosítani ilyen módon s ez a többség, amely lehet esetleg csak 51% is, — a hivatali állásuknál fogva tagokkal együtt értem ezt — képes magát kiegészíteni olyan többséggé, amely kétharmadát teszi ki majd a főváros közgyűlésének. Ilyen törvényalkotásra még igazán nem volt példa. Egy időben részletesebben foglalkoztam ezekkel a kérdésekkel, s láttam például azt, hogy Indiában milyen alkotmányt kívántak adni. Ott ;az volt a helyzet, hogy a képviselők felét az anwiese 1929 december 13-án, pénteken. 139 gol kormány nevezi ki, a másik felét pedig választják. (Friedrich István: Kamerunban is!) Van egy másik rendszer, például a Fokföldön, ahol ki van mondva, hogy mindenkinek van választójoga, de választani csak^ fehér embert lehet. A feketének is van tehát választójoga, szemben azzal, amit például Kozma proponált, hogy a négereket itt Budapesten zárják ki a választójogból. (Zaj és derültség.) A Fokföldön a négereknek isvan szavazati joguk, de ki van mondva, hogy választani csak fehér embert lehet. Ez mind lehetséges talán ott, és lehet célszerű átmenetileg, amíg azok a népek nem tesznek szert magasabb kultúrfokra, ez talán lehetséges Indiában, lehetséges a Fok földön, de kérdem, hogy lehetségesnek méltóztatik-e tartani ezt a rendszert^ Európa kellős közepén? Lehetségesnek méltóztatik-e tartani, hogy egy ország, amely rettenetesen sokat szenvedett, amely ország a maga igazságtalanságaival ki akar menni külföldre, amely ország a maga igazságtalnságai mellé barátokat akar szerezni, pont a maga népével szemben ilyen igazságtalanul akar eljárni. Mi jogon méltóztatik reklamálni a kisebbségi jogok sérelmét? (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mi jogon méltóztatik felhívni az egész külföldi közvéleményt arra, hogy a magyar kisebbségekkel hogyan bánnak? (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) En elismerem, hogy aljasul és hitványul jártak el velük, elismerem, hogy ez ellenkezik azzal a szellemmel, amelyet a Népszövetség megáévá tett, amely szellemet mi hirdettünk és amelyben hittünk annak idején, amelynek reményében elfogadtuk ezt a békeszerződést, hogy a kisebbségek jogainak biztosítása lehetséges legyen. De önök mi jogon méltóztatnak ez ellen tiltakozni és állást foglalni, amikor idehaza ugyanezt az elnyomatást törvénybe iktatják! Nem méltóztatik azt gondolni, hogy ha Genfben, vagy máshol a kisebbségek érdekében szót emelnek, akkor oda fogják tárni ezt a fővárosi törvényt és azt fogják mondani, hogy ennek a törvénynek minden rendelkezése gyalázatosabb, hitványabb, mint azok a rendelkezések, amelyeket a románok, a csehek, a jugoszlávok iktattak törvénybe a magyar kisebbséggel szemben? (Ügy van! Ügy van! bal- és a szélsőbaloldalon.) Miért kell a főváros lakosságát ugyanolyan szellemben kezelni, mint ahogyan kezeli egy megszálló hadsereg azt a népet, amelyet leigázott? (Ügy van! Úgy van! a baloldalon.) Ha nincs a kormánynak többsége, ha a kormány nem tudja a maga elvei mellé a fővárosban a többséget odaállítani, akkor vonja le ennek a konzekvenciáját! Nem életszükséglet a kormány számára, hogy itt, a fővárosban szerezzen magának bizalmat, itt úgysem fogják megválasztani díszpolgárnak egyik minisztert sem, erre úgyis kevés a kilátás! (Baracs Marcell: A jövőben már igen!) Meglehet, hogy a jövőben ez megtörténhetik. (Bródy Ernő: Az intézőtanács megválasztja!) Ennyit a közgyűlés összetételéről és most méltóztassék megengedni, hogy rátérjek az iutézőtanács összetételére, mert hiszen a közgyűlésen még lehetővé teszik azt, hogy esetleg az ellenvélemény akármilyen kicsi is, ezen választási rendszer alapján, megnyilatkozhassak, de már az intézőtanáosnál — újólag hangsúlyozom — teljesen a kisebbség diktatúráját iktatják törvénybe. Ebből a szempontból tehát a bolsevizmus elméletén épült fel az a rendszer, ahogyan a közgyűlés mellett az intézőtanács szervezetét kívánja megállapítani a javaslat. Az intézőtanács nagy hatalmat kap a jövőben. A tanács tagjainak nagy fizetést tervezett a kor-