Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-340

Az országgyűlés képviselőházának BUO. ez a párt nem elveken épül fel, hanem a mindenkori hatalommal alkuszik meg, csak azért, hogy a maga hatalmát, a maga pozícióját a városházán meg tudja tartani, és ennek ellenében feláldozza elveit, feláldozza céljait, feláldozza a polgárok érdekeit csak azért, hogy megtarthassa politikai pozicióját. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a helyzet. (Szilágyi Lajos: A kereszténységnek és a polgári társadalomnak nagy kára van ebből a paktumból!) Ezeket a számokat nemcsak én ismerem, ezeket a számokat azok is ismerik, akik a törvényjavaslatot készítették. (Rassay Károly: Sőt!) Tudták tehát és számoltak azzal a felfogással, amely ma a városban van és teljesen tisztában vannak azzal, hogy eg-y rendes, általános, egyenlő, titkos választásnál egészen kizárt dolog, hogy ők a többséget meg tudják kapni. (Szilágyi Lajos: A legkisebb pari a Kozma-párti!) bármilyen eszközökkel dolgoznak is. A kormánypárt választóinak számát én az összeséghez viszonyítva nem értékelem ma többre, mint a választók 5 százalékára. (Rassay Károly: Ök sem!) Tisztában voltak tehát azzal, hogy a kormánynak nincs semmi keresni valója a fővárosban. Azért kellett most egy olyan rendszert felépíteni, mint amilyen rendezerre az előbb hivatkoztam, (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) amely lehetővé teszi, hogy a kisebbség diktatúrája és a kisebbség hatalma ilyen módon biztosíttassék! (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nehéz volt ezt eltalálni, elhiszem, és a mellett a látszatot megőrizni. Két évig kellett ezen spekulálni és végül itt van előttünk ez a szörnyszülött, amelyet úgy neveznek: a fővárosi önkormányzat rendezése. Milyen kár ezt az «önkormányzat» szót bennehagyni, mennyivel helyesebb volna olyan címet adni, — hiszen a címek között válogathatnak az urak, — hogy: törvényjavaslat Ripka Ferenc és Sipocz Jenő hatáskörének szabályozásáról, mert körülbelül ennek felel meg ez a törvényjavaslat, vagy pedig: törvényjavaslat Wolff Károly és Kozma Jenő örök hatalmának törvény beiktatásáról. Ez a szellem jut kifejezésre ebben a törvényjavaslatban. Ezt kell itt körülbástyázni és olyan pozíciót kell teremteni, amely lehetőséget nyújtson valamely rendszer alapján, ha nem is választási rendszer alapján, arra, hogy a választók 5%-ával és az összes úgynevezett jobboldai pártok fúziójával elérjék a választók 45%-át és így azután lehessen biztosítani a hatalmat. Én 45 %-ot mondok, hogy ennyit lehet elérni, hogy ez a 45% is ura legyen a fővárosnak. (Rassay Károly: Csalással, úgy lehet!) Ha .tehát 45%-át veszem a választóknak, illetve küldötteknek és ha kikerekítem ezt a számot felfelé, akkor azt mondhatom, hogy 70, vegyük pontosan: 68 bizottsági tag kerülhet be a jobboldal részéről. (Baracs Marcell: Sok!) Hát én messzemegyek. (Bródy Ernő: Mennyi közül?) 140-ből. (Bródy Ernő: Ne sértse Budapestet! 68! Személyes sértés! — Derültség.) Hát én túlmegyek az értékelésben, mert uem akarom, hogy azt mondják, hogy elfogult vagyok. Azt mondom tehát, hogy ők képesek 68 képviselőt bejuttatni. Hogyan lehet most ezzel a 68 emberrel minden körülmények közt magliknak biztosítani a hatalmat? Erre csak az a kérdés lehet a felelet: hát, hogyan lehet azoknak, akik a bolsevizmus alapján állanak, a proletariátus kisebbségének hatalmát biztosítani'? (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) így építettek m fel egy rendszert, amely a kisebbség diktatúráját bizonyos rendelkezésekkel lehetővé teszi és végső fokon, már egészen fenn csak az a rendszer jut ülése 1929 december 18-án, pénteken. 137 kifejezésre, amelyet ők támogatni kívánnak, és ennek a felépítése is ilyen rendszer alapján történt, újra ' hangsúlyozom, hogy természetesen más célok lebegnek szemük előtt. Itt van a választásoknál először is az új kerületi beosztás, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) amellyel már egy szelekció történik a választók közt, mert egyeseknek plurális szavazati jogot adott, másoknak csak egyet. (Szilágyi Lajos: Múzeum-kőrúton innen, vagy túl, egyik oldalon vagy másik oldalon!) Itt vannak azután a tanács tagjai, itt vannak a kinevezett érdekképviseletek, a szakszerű képviseletek és ezekkel igyekeznek maguknak a közgyűlésen többséget biztosítani. (Rassay Károly: Harmóniát biztosítanak az országban!) A többséget akarják biztosítani. Hogy tovább foglalkozzam a kerületi beosztással, most egyszerre rájöttek arra, hogy Budapest kerületi beosztása nem jó, de nem Budapestre bízták azt, hogy állapítsa meg, miként kívánja a maga kerületeit beosztani, hogy azok célszerűek és jók legyenek, hanem azt mondták, hogy ezt a törvényjavaslatban kell szabályozni. Később már a főváros foglalkozhatik vele, amikor már ez a többség biztosítva van. (Baracs Marcell: De csak erre a választásra lesz ez hatályos, közigazgatásilag nem!) De egyelőre fel kell bontani az I. kerületet három részre, három részre kell osztani az I. kerületet, mert a törvény szerkesztői szerint ez a legfontosabb és a legsürgősebb. Mi nagyon jól tudjuk, hogy ez milyen szempontból volt fontos. Ezzel szemben mi felvetettünk egy propozíciót és azt mondottuk: két eshetőség van. Vagy tessék egész Budapestet egy választókerületnek tekinteni (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és tessék a leadott szavazatok arányában osztani szét a mandátumokat a nártok és lajstromok között, (Ügy van a szélsőbaloldalon.) ez a legdemokratikusabb és legigazságosabb rendszer, akkor nem kell semmiféle machinációkat csinálni és aki elvek alapján megy egy küzdelembe, akinek Programm ja van, annak nem kell félnie attól, hogy a választók elé odaálljon, mert ha hiszi, hogy többségre tud szert tenni, nyugodtan odaállhat a választók eté és bátran képviselheti a maga elveit és felfogását; vagy ha ez nem helyes és azt méltóztatik mondani: mégis szükséges az, hogy a kerületeknek meglegyenek a kerületi képviselői és hogy azok a kerület érdekeit ápolják, ezt is meg lehet oldani, de akkor tessék kimondani, hogy minden kerület annyi képviselőt választ, mint amennyi a választók arányában megilleti. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) De törvénybe iktatni, pont itt az egyenlőséget és azt mondani : minden kerület egyforma, minden kerület egyformán választ 10 bizottsági tagot, hát ez túlságosan átlátszó, különösen akkor, ha az ember előveszi a számokat és számszerűleg igyekszik megnézni, hogy ez a választási rafinéria tulajdonképpen mit jelent. (Rassay Károly: Miért nem a matraoszállítók egyenlőségét biztosítják?) Itt van például az I. kerület, amelynek ma 36.968 választója van. Ez az I. közigazgatási kerület. Ha én ezt az I. közigazgatási kerületet egyenlően osztom szét három részre, mint ahogyan nem lehet egyenlően szétosztani, mert lesznek kerületek, ahol a szétosztás következtében 800-an fognak választani egy bizottsági tagot, de ha elfogadom elméletben, hogy egyenlően oszlanak meg a szavazók, akkor ez az I. közigazgatási kerület, amely most három részre lesz osztva, 30 bizottsági tagot fog választani, tehát egy bizottsági tagra 1232 választó esik. Ha most megnézem a IV. kerületet, amely