Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-340

Az országgyűlés képviselőházának 3^0. i Nézzenek Dorozsma felé! — Rassay Károly: Pilisvörös várra! A többi is olyan volt!) Ez a kibővített diktatúra, amely Magyarországon uralkodik és amelynek elkendőzéséül a parlamentáris rendszert ültetik ide azzal a különbséggel, hogy itt még nem nevezik ki a képviselőket. (Baracs Marcell: Majd a belügyminiszter úr fogja diktálni azt, hogy kinek részére szerezzen be a főváros lepedőt és bútort! — Scitovszky Béla belügyminiszter: A képviselő úr részére. — Rassay Károly: Hát azt a bútorparancsot csakugyan vissza kellene vonni! — Friedrich István: Ez az én nézetem is! Nagyon furcsán fest ez a dolog! Ha már szó esett róla, megmondom! — Rassay Károly: Visszavonni, sürgősen!) Elnök: Csendet kérek! Peyer Károly: Itt még nem nevezik ki teljesen a képviselőket, formailag még választják a képviselőket, de a rendszer maga olyan, hogy a választásból csak az kerülhet ki, aki az uralkodóhatalom támogatását bírja. Más a választásoknál nem juthat be, leszámítva azt a néhány mandátumot, amelyet titkosan töltenek be és amelyeknek birtokosai tisztán csak arra a szerepre szorítkoznak, hogy itt valamelyes kritikát gyakoroljanak a kormány működése fölött és az egész rendszer külföldön arra hivatkozhassak, hogy nálunk parlamentáris rendszer van, mert hiszen, tetszik látni, hogy a parlamentünkben szociáldemokraták, polgári demokraták és egyéb polgári képviselők is vannak. Külföldön természetesen nem ismerik anynyira a magyar rendszert, csak egyet nem értenek meg, hogy miért kell a képviselőket nyiltan megválasztani. Ezt az egyet nem értik meg, ez mindenkinek szemébe ütközik, csak a belső berendezkedéssel nincsenek tisztában. TTjból hangsúlyozom, hogy ez a rendszer ugyanabban a bolsevista szellemben épül fel, ugyanolyan bolsevista tudományos rendszer alapján épül fel, mint az oroszországi, mert itt is arra törekszik a kisebbség, hogy diktatúráját biztosítsa. Ez az alapja a bolseyizmusnak, hogy a kisebbség diktatúráját kívánja biztosítani. Miképpen kívánja biztosítani ez a rendszer a kisebbség diktatúráját? A vármegyékben láttuk, ahol háromötödöt választ a kinevezettek mellett a vagyonos osztály. A bolsevizmus azt mondja: Nem adunk szavazati jogot annak, aki cselédet | tart, nem adunk szavazati jogot a burzsujnak. Ez az ö

t rendszerük. A másik oldalon most megfordítják és a másik társadalmi osztálynak nem adnak szavazati jogot és emezt rekesztik ki. Nem adnak szavazati jogot annak, aki hat évig nem lakik itt, sőt az volt a miniszter úr terve, hogy annak sem ad szavazati jogot, akinek nincs főbérleti lakása, bár ezt a tervet kénytelen volt elejteni. Ezenkívül egyéb rendelkezéseket is vesznek igénybe. Tehát a fordítottja mutatkozik itt annak, ami ott van. Ott a burzsujt zárja ki a választói jogból, itt a proletárt. Ugyanolyan elven épül fel ez a javaslat, és ugyanolyan bolsevista rendszeren, amilyen az orosz szovjetnél a kisebbség hatalmát biztosítja. (Rassay Károly: Az egész javaslat egy csalás! - Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Rassay Károly: így van!) Peyer Károly: Ez a javaslat a kisebbség diktatúráját jelenti. A vármegyékben az az intézkedés, hogy a közgyűlés tagjainak egy részét kinevezik, másik részét — háromötöd részben — a vagyonos osztályból választják és csak kétötöd rész kerül általános választás alá, micsoda? Ez ugyanaz, amit másutt csinálnak, ahol azt mondják, hogy a községek választanak ése 1929 december 13-án, pénteken. 135 először és a többség választ egy másik csoportot. Ez különben későbben még világosabban kitűnik majd és a miniszter úrnak számszerűleg be fogom bizonyítani azt, hogy ez a rendszer elméletben ugyanazon elvek alapján épült fel, mint az a rendszer, amely ellen méltóztatik nagyon élesen tiltakozni, ha valaki vonatkozásba meri azt ezzel hozni. Melyek azok a rendelkezések, amelyekkel a kisebbség diktatúráját biztosítani kívánják? Az egyik az érdekképviseletek választása, amelynél a tagokat a bizottság határozata alapján nem is az érdekképviseletek küldik ki, bár hiszen az érdekképviseletek is kormányozhatok (Rassay Károly: Pláne a választmány!)-~ igen, pláne a választmány — és gondoskodás történhetik arról, hogy a Gyosz, vagy a kereskedelmi kamara megfelelőket küldjön ki, mert különben a miniszter neheztelését vonják magukra és sok minden más dologban befolyást lehet gyakorolni, eltekintve attól, hogy a választmány tagjainál talán ilyen nagy erőszakra nines is szükség. De az érdekképviseletekkel, az örökös tagok választásával, akiket szintén kisebbségi alapon kívánnak megválasztani, a kerületek aránytalanságával törvénybe iktatják a plurális szavazati jogot egyeseknek. Ugyanolyan osztályszempontokból bírálják el tehát az egész kérdést, mint ahogyan máshol osztályszempontokból bírálják el a kérdést, ahol ugyanazt mondják: «a proletárnak adok két szavazati jogot», itt azt mondják: «azoknak adok két, vagy három szavazati jogot, akikről feltételezem, hogy én rám

t fognak szavazni». A rendszer ugyanaz. (Zaj.) Bocsánatot kérek, itt nincs különbség a rendszerben. Elméletben ugyanaz a rendszer, csak más eszközökkel és más célok felé tör, de egyébként alrendszer egy és ugyanaz. Azután az albérlői szakasznál, amelyet a miniszter \ir elejtett, egy igen kedves rendelkezés volt, amely tükörképe ennek az egész dolognak, s amely kimondotta azt, hogy a közalkalmazottak pedig ez alól kivételt képeznek. Ezt a kategóriát tehát megbízhatónak tartják, a maguk felfogása szerint jónak tartják, azokra nézve, akik az államtól sok tekintetben függő helyzetben vannak, ezt a rendelkezést mellőzik és azt mondják, hogy ez nem vonatkozik azokra s még akkor is, ha albérlők, lehetnek választók. Megtörténhetik tehát, hogy esetleg a vármegye hajdúja, vagy a főpolgármester huszárja, mint közalkalmazott, kaphat szavazati jogot, de egy mérnök, egy ügyvéd, vagy egyéb szabad foglalkozású ember, vagy egyéb tehetséges ember, aki sok-sok szolgálatot tesz az országnak, esetleg nem kaphat választójogot. Ez bizonyítja legjobban a rendelkezéseknek a szellemét. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem! Az egészen bizonyosan kapott volna! Ügy látszik, hogy a képviselő úr sajnálja, hogy az a rendelkezés kimaradt!) Mindezek a rendelkezések kifejezetten azok ellen irányulnak, akik a kormány politikai irányzatával szemben állanak. (Gál Jenő: «A. fővárost összhangba kell hozni a vidékkel!») En elhiszem, hogy hosszú időre volt szükség, amíg egy olyan rendszert ki lehetett gondolni, (Rassay Károly: Az igaz!) amelynek segítségével lehetővé válik, hogy Budapesten a választópolgárok kisebbségéből a választók többsége legyen. Azért kellett kétszer a mandátumokat meghosszabbítani. Két évig tartott, amíg ez a nagy fantázia (Zaj. — Esztergályos János: Titáni erőfeszítéseket kellett tenni ennek kigondolására!) mindezeket a problémákat meg tudta oldani, és ennyi időre volt szükség, amíg azt a, paktumot létre lehetett hozni a főváros két pártja között, amely paktumnak szüleménye 21*